Hamarosan hazaérek. A nyaralásból.
Vár a Számítógép. Megnyugtat ez a gondolat. Izzad a tenyerem. Kezemen ekcémaszerű foltok. Meleg-allergia. A gyűrű szorít. Miért nem veszem már le? Három karika. Különböző színű aranyból. Azt mondtuk, a vörös én vagyok, a sárga te. A legkisebb középen Máté. Gyakran fehér volt. Vashiányos. Emlékszel? Nem akarta lenyelni a gyógyszert. A te édesanyád az almát szögekkel szurkálta össze. Mesélted, milyen volt az íze. Kövek nincsenek a gyűrűn. Azokat hordjuk. Görgettük felfelé 26 évig. Aztán le. Tisztességes sziszifuszik.
Egyszer reggelre hóembert készítettünk. Megvan még a fotó és a parókám. Rátetted a fejére. Máténak hóemberlány kell, mondtad. Nevettünk.
Na, most két nőm lesz! De a hóban angyalt csináltál belőlem. Nadrágodon utána olvadásfoltok.
A lift tükre csalóka. Szemhéjam, mint virágszirom.
Megbotlok. Akár te egy éve. Kiesik kezemből a kulcs. A lábtörlőn a múlt heti megszáradt sárnyom rámkacsint.
2010. augusztus 06., 19:18:38