| 2012.04.03. — November Rain | CC - Creative Commons
Nem haltak meg a becéző szavak,
sem az egymásért remegő mondatok,
minden emlék pihenő szikra csak,
sóhajok mélyén lappangó, nagy titok.
Még él csókjaid íze ajkamon,
lelkem mécseként pislog szemed fénye,
s az űr csendjébe kortyolva tudom:
tested cukor volt életem vizébe’.
S fecsegjen bár a végtelen idő:
haszontalan dísz a múlt csillogása,
mégis, szívem úgy varázsol elő,
ahogy a hajnalt ölti az éj magára…
S kiáltanám neved! De csak halkan
őrizlek minden pillanatomban…
A verset szerzői (Copyright) jogok védik. A továbbpublikálás, megosztás a szerző előzetes engedélyéhez kötött. Forrás: http://www.artpresszo.hu
| Írta: November Rain | 2010.06.10.
Este van újra, rám legyint a homály,
- fáradt árnyak súlya nyomja vállam -
csendemben ülök, s a nyár sóhaja fáj,
csak az éj ölel, hiába vártam.
Elnyelt Téged a haldokló alkonyat,
- vitt magával az út végtelenje -
de belém karcolta arcodat a nap,
itt él a kép a szívembe rejtve.
Csak hiányzik kezemből a két kezed,
hiányzik ajkaid érintése,
s csitítja ugyan lelkem a képzelet,
felzokog bennem a gyönyör éhe…
Nélküled az éj csak koromfekete,
szemeid színe a vágyak gyökere...
A verset szerzői (Copyright) jogok védik. A továbbpublikálás, megosztás a szerző előzetes engedélyéhez kötött. Forrás: http://www.artpresszo.hu
Újhold sarlója feszengett felettem,
az éjbe most rejtelmek csendjét szőtte,
megittam a maradék bort, s fizettem,
s búcsúzóul még megálltam előtte:
mesélj nekem te sejtelmes holdszelet,
szeretted-e lényem, s most hogy utazom,
görbe ajkad sír-e, vagy csak kinevet?
Bár mindegy, úgy sincsen miért maradnom….
Zsákomba gyömöszöltem minden kincsem,
elég volt a kisebb, még hely is maradt,
tavaszt pakoltam, benne mindig hittem,
nyári csókokat a parti hárs alatt,
arany hajnalt és bíbor naplementét,
ébredő mosolyt, búcsúzó álmokat,
kéz a kézben sétáló langyos estét
gyertya fényében lobogó vágyakat…
Csitt, ne szólj most semmit te végtelen part,
csak sustorogjanak hűs hullámaid,
tudtam jól, hogy örökké semmi sem tart,
s ami volt, fájó szívvel hagyom itt mind.
Lecseppent egy könny, pedig nem akartam,
s szél elvitte a furcsa éji csendben,
Te rémlettél fel még egy gondolatban,
majd lejött az ég egy csillaga értem…
A verset szerzői (Copyright) jogok védik. A továbbpublikálás, megosztás a szerző előzetes engedélyéhez kötött. Forrás: http://www.artpresszo.hu