Bédy Lili versei:

Vincent van Gogh: Éjjeli kávézó

Éjjeli kávézó a belvárosban

Festékpöttyös kalap peremén gyertyaláng lobog,

álomkék házak ablakain fény hunyorog,

mélylila ég tenyeréből

krémfehér csókot küldenek a csillagok

a belvárosi kávéház teraszán billegő asztalok

csodálkozó kerek szemére,

szívem bánatából kevertem a sárgát,

mi a falon mosolyog

s lassan lecsorog

az árnyakat magába rejtő éjszakai útra,

míg az utcán járó embereket nézem,

kockakövek remegése küld felém a távolból

halk ritmusos dallamot,

mit egy ló hullámzó járása okozott

számolom a vállamra hulló viaszcseppeket

közben ábrándozok,

mikor lesz nekem annyi pénzem,

hogy a szigorú pincér szemébe nézve

tejszínhabos kávét kérhessek

és hozzá kenyeret,

s eltűnődve a színeken,

boldogan beleolvadhassak én is

a kávéház selyemsárga ragyogó fényébe

éhes szemmel festem ezt a képet,

ha az árából

ecsetre és lakbérre is telne,

milyen jó lenne, milyen jó lenne.

bédylili

2010. április 09., 10:10:33

Ölelj át

Ölelj át,ha végre hazaérek,

és belépek ajtódon.

Fejem a válladra lehajtom,

közben belélegzem szerelmed illatát.

Simogasd végig arcomat,

töröld le a könnyeimet.

Vedd ki kezemből ezt a sok csomagot,

mit állandóan magammal hordozok.

Oly fáradt vagyok.

Ne mondj mást, csak ennyit.

Már vártalak.

És én belédnémulok.

bédylili

2008. november 30., 06:56:41

Dúdoló

Ma jó leszek,

halkan

fekszem

majd

a tenyeredben,

addig

még

szemeddel

simogatsz

és a

szíveddel

elringatsz

ma jó leszek

ma jó leszek

csendben

mondom ki

a szavakat,

úgy,hogy

nem is lesz

hallható

csak a te

ajkadon olvadó,

ma nélkülem

ébrednek

a rejtelmek

ma jó leszek

ma jó leszek

s elnyugszom

a lelkeden,

ha engeded.

bédylili

2009. november 25., 10:06:41

Repedések

Nem értem

miképpen.

Állandóan

úgy érzem,

valahol

máshol kellene lennem,

nem ott

ahol éppen

vagyok.

Talán egy

másik időben.

Mint rejtett repedés

a házfalon

nem látom,

mégis tudom,

ott van,

lélegzik,

hallom, ahogy suttogja nevem.

Még figyelem,

az ész

kinevet,

hiszen

lehetetlen

a repedés az időben,

ez csak egy véletlen.

Mégis bennem van,

mélyen bent valahol.

bédylili

2009. február 18., 09:04:05

Ma éjjel

Ma éjjel

gyertyákat gyújt a Hold,

komótosan

végigballag a csillagokon,

fénygyújtó sétabotját nézi,

majd a kézzel merített viasz,

kanóchoz érinti.

Nézd kedvesem,

mint lobban a láng,

sorban egymás után.

Fényaurájuk

az éjbe belenyújtózva,

jeleket rajzolnak,

lelépked az égi grádicson,

mit felhőkből készített.

leér a földre,

felnéz az égre,

elégedett a ragyogással.

Látod?

Ott simuljanak

egymásba a gondolataink,

ott a sétáló Hold,

gyertyafényű szembogarának közepén.

bédylili

2008. december 24., 03:44:58

Csendben

Nézd kedves,

csendabroszt terített ma az éj

a város fölé,

némán pislognak rajta a csillagok,

álomba olvadnak az utak,

ásít a táj,

mozdulatlan minden ház

halkan feküdj mellém,

látod,

gömbölyű lett ma a Hold,

most néz be az ablakon,

meg ne zavarjuk,

csendesen öleljen karod,

engedd, hogy érezzem,

amint a hajamba lélegzel,

nem kell a szó,

csak figyeljük,

amint egy pillanatra

az ágy mellé áll

a szerelem angyala,

és hagyjuk,

hogy lelked a lelkemre terítse

szelíden szeress ma éjjel.

bédylili

2010. január 06., 00:00:56

Altass el

Altass el, úgy, mint rég,

mikor selyemként földre hulltak a napok,

s lassú folyamként kanyarogtak az éjszaka ölébe.

Betakartad a sebeket,

mit rám karcoltak a létezésed előtti tegnapok,

kezed lesimogatta a hegeket.

Bőröm ajkadtól simult,

néha azt hittem belehalok.

Úgy néztél rám,

mint eddig senki sem,

és én beleszelídültem a szemedbe.

Mond el újra a mesét,

azt, amikor a földre léptek az angyalok,

oltalmazni szép rámtekintésed.

Amikor felébredek az álom után,

úgy szeress,

hogy magától kinyíljon a holnap kapuja,

legalább addig, míg belépek rajta.

bédylili

2009. február 02., 08:38:12