Gámentzy Eduárd - Edu - versei

-Emlékszel?

Függönyök mögé zártuk a napot.

Nem akartuk,

Bántott a fénye.

Másnapos ingeink gyűrődéseit,

Takartuk puha éjsötétbe.

Gyufával gyújtottam holdvilágot,

Sápadtat, szelídet, álmodót.

És bejött akkor a Göncölszekér

A szobába, s én csak álltam ott

Mozdulatlan csodálattal.

Mert tudtam, hogyha mozdulok,

Ha eloltom azt a cigarettát,

- Kialszanak a csillagok.

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. január 25., 09:32:11

Rozsdás szegek

Mint rozsdás szegek, úgy hevernek.

Ezek a fénytelen csillagok.

A hajnal ócskavas telepén,

Hol én is csak rozsdás szeg vagyok.

Mellém szegődtél, mozdulsz velem.

Talán, hogy tudjam mi a béke.

Lettél búcsúzó gondjaimnak,

Halvány, utolsó szívverése.

Bádogcipőmben, hogyha lépek.

Itt kopogsz bennem, ezt jól tudod.

Megcsillansz minden kirakatban,

Mint földre hullt, ezüst angyalok.

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2009. január 16., 21:29:07

Írok egy darabka csendet

Írok egy darabka csendet,

Neked, hogy ne félj a zajban.

Másoknak nem jelent semmit,

Téged majd átölel halkan.

Írom, mert én is úgy félek.

Nem hallak…és ahol járok,

Vasbeton-csipkéket vernek,

Hatalmas légkalapácsok.

Mi lenne, ha erre jönnél?

Keresnél! Nem venném észre!

Elnyelné semmi kis hangod,

Toronydaruk köhögése.

Hát nem! Most leteszek mindent!

Vasakat, s mi eddig kellett.

Várlak, s hogy megtalálj végre,

Írok egy darabka csendet…

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. december 13., 12:03:33

Azt hiszem

Azt hiszem, szeretni kéne.

Csak egyszerűen, úgy ahogy

Hátradőlök itt a széken,

Vagy kinyitom az ablakot.

Olyan tisztán, olyan szépen,

Hogy kimondani sem szabad!

Mint összebújó állatok,

A behavazott fák alatt.

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. március 21., 06:13:15

Hangulat

Mikor csak magam,

... És senki más...

Kizárt világ, tűnő varázs.

Valami furcsa hangulat,

Hangtalan léptek,

Tehervonat, az állomás,

Koszos padok.

Megfoghatatlan dallamok.

Egy láthatatlan zenekar,

Hangol a ködben,

Engem akar!

Gitáros kellene nekik,

- Játszanál velünk? - kérdezik.

- Én már nem!... Én már nem tudok!

Ujjaim acélsodronyok,

Gitárom visszaadtam rég,

A fának, amiből metszették.

- Most megyek! Adjatok utat!

Nem vagyok, csak egy mozdulat,

A tovatűnő éjszakán.

- Pipacs a töltés oldalán.

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. január 06., 06:45:29

Így simogatlak

A Karácsony nem hozott havat,

De nekem még tavalyról maradt

A hűtőben, a levesek mögött,

Majd összeszedem szépen délelőtt.

- És gyúrok olyan hógolyót Neked! -

- És megdobom a csillagos eget,

Hogy visszahulljon hozzád, s arcodon,

Olvadjon el, ahogy a fájdalom.

S ha letörlöd, kezemhez ér kezed.

- Így simogatlak utoljára meg...

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. január 03., 21:07:32

Alvilág blues

Elindulsz, sodorsz a fűből.

Kezded az egészet elölről.

Nincs törvény, csak pár szabály van.

Egy a csőben, nyolc a tárban.

Tartsd a szád! Ez itt az éjszaka!

Gyógyszerek, alkohol szaga,

Lányok, a könnyű léptűek.

- Elrejt a hideg füstüveg.

Pörög a kocka, a pénz, a nő,

Háromszáz kegyetlen lóerő

Harapja, rágja az utat.

Veszély vagy! Halálos gondolat!

Megölöd, behajtod és őrzöd,

Elfed, elbújtat, lebegő köd.

S a félelem elnémít, nem beszél

Senki. Nincs tanú. Nincs esély

Bevarrni téged, te mész tovább.

Karodon tetovált figurák

Nevetnek, s végül elhiszed,

Olyan vagy, mint az Istenek.

Hajnal van.

Vakító csontszilánk

A hold,

Csillagsebek

És szétgurult,

Aranyló

Töltényhüvelyek.

- Menni kell innen,

Amíg lehet.

-Elindulsz, sodorsz a fűből.

Kezded az egészet elölről.

Mocskos kis utcasarkokon,

Megszűnik minden oltalom.

Szél támad… felhővé leszel.

Keresnek…felhővé leszel.

Fekete, haragos és űzött,

Nem fed, nem bújtat lebegő köd.

Denevér suhan, penge a szárnya.

Esőt vérzel az éjszakára…

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2009. február 25., 22:09:36

Válaszolj ( Anyámnak )

Visszaírom magam a világba.

Te is tedd le most a gondokat!

Nem lát senki... - Ne félj! - Csak a lámpa

Rajzol körénk sötét árnyakat.

Visszaírlak téged is most mellém,

- Varázstoll ez! - Mindent megtehet!

Írok neked mosolyt... száz virágot,

Írok mindent, amit csak lehet!

- Mért nem hiszed!? – Meg tudom csinálni!

Régen más volt... nem volt ilyen toll!

De most itt van! - Látod? - A kezemben!

- Nem akarod? - ...Kérlek... válaszolj!

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. január 22., 17:40:30

Gámentzy Eduárd

A haverom meg én

Foszlik az éj, mint rossz kabát.

Mindenki leissza magát.

Csoszog a járda és imbolyog,

Tántorgó villanyoszlopok

Jönnek az utca közepén,

Megyünk... a haverom meg én.

Már nem tudom... mi ez? Hol vagyok?

Eldobott sörös dobozok

Roppannak lépteink alatt,

Támasztunk ajtókat, falat,

Nekidőlünk a nagyvilágnak.

- Kit érdekel! Öröm? Vagy bánat?

Csak táncolunk... mi és a város.

A minden, a semmivel határos,

Tudjuk jól... csak néhány percre,

Engedd hinni, hogy más is lehetne.

A haverom meg én

Foszlik az éj, mint rossz kabát.

Mindenki leissza magát.

Csoszog a járda és imbolyog,

Tántorgó villanyoszlopok

Jönnek az utca közepén,

Megyünk... a haverom meg én.

Már nem tudom... mi ez? Hol vagyok?

Eldobott sörös dobozok

Roppannak lépteink alatt,

Támasztunk ajtókat, falat,

Nekidőlünk a nagyvilágnak.

- Kit érdekel! Öröm? Vagy bánat?

Csak táncolunk... mi és a város.

A minden, a semmivel határos,

Tudjuk jól... csak néhány percre,

Engedd hinni, hogy más is lehetne.

Az ékezet halála

Az O-ra ült pár ékezet,

Lóbálta lábát, létezett.

De balról radír-korcsolyán,

Csúszkált egy kéz és túl korán

Törölt el minden kis jelet.

( Már fellebbezni sem lehet! )

Így lett a sörből: SOR, - de kár!

A bőrből: BOR, - ez szebb halál!

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2009. január 27., 20:39:46

Nyiss ajtót

Tetovált mosolyod mögé bújsz,

S hogy ne ismerjen senki rád,

Kifested magad az álmaiddal.

Lelked mélyén üres szobád

Magányát hordozod riadtan.

Ahogy a fák az alkonyatban,

Tűnnél el láthatatlanul.

Nem hiszel nekem, de rád találok!

Kimondva, kimondatlanul,

Szavaim érthetővé válnak,

Lesznek mondatok, verssorok.

- Suttogok neked,... s ha hallanád

Nyiss ajtót!... - Én kopogtatok.

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. január 23., 23:28:38

Vers neked

Ha szólnál, hogyha mondanád!

Én rád hajolnék mint a nád

A tó vízére csendesen.

Hagynám, hogy ringatózz velem.

Ha nem beszélsz, mert nem lehet,

Csak küldjél bármilyen jelet!

Elég egy apró mozdulat,

S én találok hozzád utat!

- Mert megszerezlek bárhogyan!

A porba rajzolom magam,

Amerre jársz, amerre lépsz.

- Ha nem akarsz is hozzám érsz!

Gámentzy Eduárd ( Edu )

2008. február 08., 08:10:16

http://dunapart-cafe.net/index.php?page=showamusic&id=426&catid=main