Hámori István Péter versei:
Nem azért írom verseim
Nem azért írom verseim, mert olthatatlan vágyat érzek
a halhatatlanság iránt, és büszke mellel állok félszeg
szerénység szülte barikád legtetején, akár a harcos,
kinek homlokán ott a jel: kiválasztottként te csak alkoss!
Nem azért feszülök napok sűrű sodrától felajzottan,
roppant energiák nyomán hajszolva magam egyre jobban
tépelődőn és szörnyű kínban, mondatokat betűkre bontva,
összerakni képtelen dühben reá rogyva a betű-romra,
mert a szent láng sikerbe hajt, s nekem a szürkeség a végzet,
tükörbe kényszerülve arcom, örökkön önmagamra nézzek,
vádolva minden napszakot, melyben meddő-néma a tollam,
arcul-csapván a missziót, bölcs rímeim viharba szórjam.
Engem nem sürget semmi jel, nem vezérelv nékem a rögtön,
nem ösztönöz a szabad tér, nem kell önként börtönbe szöknöm.
Szép új világra kattanok, nyugalmam bölcs, szerelmem röpke,
győztes csatáim nincsenek, röviden élek, ám örökre
megtart engem a hangulat: sorsom jövőbe metsző álma.
Felriadva sem gyűlölök, és hogyha lelkem kiabálna
segítségért, lepisszegem. Barátommá válik a helyzet,
kart-karba öltve ballagunk. Ha fáradok, írok egy verset.
Nem azért írom verseim, mert bennem a vágy olthatatlan
arra, hogy létem fényeit, ragasztva- fűzve, hátrahagyjam.
Amíg apró és súlytalan, magánvádas pereim folynak,
időm nem marad arra sem, hogy üzenjek az utókornak.
Megmunkál engem a jelen, körülöttem vadul az élet,
kimondani bár nem tudom, de leírom, hogy néha félek.
Gyakran rám tör a zivatar, végigvág rajtam szele sodra,
didergek hűs papír felett, golyóstollamba kapaszkodva,
reménykedve, hogy tán a baj énvelem távoli rokon csak,
s esélyem lehet bár merész, nem tehetek olyat, hogy rontsak
ezen. Talán a sorsomon rajtam kívül nem ronthat senki?
Ígérem és meg is teszek, mindent, amit meg lehet tenni,
hogy a világ olyan legyen, amibe én is beleférek,
s ha néha megmar az idő, tisztuljon véremmé a méreg.
Tar fejemre nem hull babér, lábam nyomán nem bomlik mirtusz,
bennem világos rend dohog, kavarogjon hát kint a cirkusz.
Szeplőtelenné fényesít, hogy elkerülnek holmi díjak.
Hisz azért írom verseim, mert nem tehetem, hogy ne írjak!
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
Nem működik...
Tetszik a vers?
Inkább derű
Velem csak csupa hétköznapi dolgok
történnek, mégis mondhatom, hogy boldog
vagyok, mert körülvesz sok kedves barát.
Ellenségeim nincsenek, s nem gátol
kis harcaimban, hogy mindig más bátor,
s én csak dúdolgatom a hősök dalát.
Egyszer volt párbaj a postás és köztem,
másszor a közértben támadt csöpp vitám.
Ha jól emlékszem az egyikben győztem,
miért ne lehetnék mosolygós, vidám?
Engem gyűlölség sose hívott harcra,
Paplanom jóság, bizalom a párna.
A bűnnek mindig szederjes az arca,
Zsebéből lóg a fojtogató-spárga.
Az én életem nem kalandok árja,
Inkább derű, amely lakatra zárja
Azt, mi bennem indulatokra sarkall.
Mert ha a szívem hőstettekre verne,
Dobbanásait beleírnám versbe,
Nyugodtra izgatnám magamat, dallal.
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód nem működik..
Tetszik a vers?
Szeretlek
A bánat játszik vélem, kedvesem,
mikor közénk áll irigyen a távol.
Kinevet, gúnyol, tűröm csendesen,
szívem borul fölém – esőben sátor.
Még számon érzem búcsúcsókodat,
s fülemben hallik andalító hangod.
Arcomon kezed, döccen a vonat,
úgy hagytál itt, hogy sikerült maradnod.
Papírom, tollam az íróasztalon.
Nézem szemed, és visszanéz a fénykép.
Gyorsuló patakként indul meg dalom,
versbe formázlak, hogy enyém légy végképp.
Friss vér vagy te e vénülő ereknek,
szívembe juss és érezd, hogy szeretlek.
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód nem működik..
Tetszik a vers?
grendorf