Sanzsan versei:

A tiszavirág egyetlen dala

Járd a táncot, szédült kedves!

Víz tükrén forogj, lebegj!

Szívd az élet mámorával

tele szíved, és rebegj

hálaimát életedért,

ezért a kis semmiért.

Egy jó tanács: "élj a mának! " -

majd megérted, hogy miért.

Gyorsan, gyorsan! Fel a napba,

ameddig még van idő!

Hisz` neked csak jelened van,

nem talál itt a jövő.

Csak pár óra, csak egy hullám,

Csak egy nagy csodálkozás

-szólnál, de a táncnak vége -,

csak forgás... csak zuhanás...

Sanzsan

((1988. május 30.) - Azta...de régi!...)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Pipacsmező

Egyesül az ég a földdel,

összeér a kék a zölddel,

álom ül a láthatáron;

Isten abroszát a nyáron

hímezgetik szelíd árnyak:

piros szirmok, pilleszárnyak.

Rohangál a szél a réten

- mint csikófű tengerében -

létezése mámorában

hempereg a napsugárban.

A tekintet örvend, szabad,

ha a messzeségbe szalad.

És az ember bódultan áll;

keresne szót, de nem talál -

csak érzi: szívét színező

varázs e táj... Pipacsmező.

Lelke megfürdik a szépben,

mint egykor tündérmesékben;

vállára száll a kék madár,

körülötte ezer bogár...

Egyszerű titkuk csak annyi,

hogy "élni - és élni hagyni".

Sanzsan

(2009. március 8.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Követ cipelünk

Törpévé lettem kemény szavaidtól.

Komor hangod fölém magasodott,

akár egy szikla. Fogódzót keresve

szemem a szemedbe kapaszkodott.

Mindketten azt hittük, ismerjük egymást,

és tévedésünk váratlanul ért.

Ostobán bántottunk és megbántódtunk,

s most vágyódunk a régi mosolyért.

Miért hallgatunk? Csak egy mozdulat kell,

csak egy pillantás, hogy e hűlt helyet,

bús lelkeinket öröm lakja újból...

Követ cipelünk csillagok helyett.

...Te nem szólsz... - Pedig rohannék utánad,

ha hívón intenél felém megint...

És én nem indulok... - Pedig bevárnál,

ha hallanád mögötted lépteim...

Sanzsan

(1989.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Villőre várva

Borzol a szél kusza felhőt,

fodrokat ír a folyóra,

ring a fa dísztelen ága,

hajlik a szépre, a jóra.

Készül a táj kivirulni,

várja sorát, ahogy illő,

duzzad a vágy a rügyekben,

kémlelik: ébred-e Villő.

Hallani már puha léptét,

rezzen az őzfül a neszre...

Tárja ki jötte a szívünk,

s víg dala tömje degeszre!

Fütty-szerenádra a pitypang

bújjon elő kora reggel,

rét üde zöld takaróját

lepje be sárga sereggel!

Sanzsan

(2009. április 2.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Lélekmelengető

(Tisztelgés Weöres Sándor előtt)

Csiribiri, csiribiri

hűvösben -

megmártózunk

bűvödben.

Csiribiri, csiribiri

kis kályha -

dermedt emlék

nem fáj ma.

Csiribiri, csiribiri

telt kelyhek -

dunnává gyűlt

hópelyhek.

Csiribiri, csiribiri

csillámpor -

hozzád bújunk

villámkor.

Csiribiri, csiribiri

Holdbéli -

lelkünk lentről

úgy véli:

csiribiri, csiribiri

mély égről -

álmot hintesz

fényévről.

Sanzsan

(2009. október 19.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Bölcsődal hajdani önmagamnak

Csíja, csíja, csöppnyi gyermek

holnap Fiú születik

őt sem várják márvány termek

csak egy jászolba teszik

Álmodj békét bölcsőd mélyén

ha ünnepel a világ

fázó lelkek szent estéjén

néked is ragyog a láng

Csíja, ne sírj, most még nem kell

sírdogálsz majd eleget

ne légy rokon a hideggel

gyűjtsd a fényt, a meleget

Emlékezzél, csíja, csíja

milyen volt a tisztaság

amikor még nem volt híja

...fenyőillat... díszes ág...

Ha majd felnősz - úgy szeretném -

meséld el, ha kérdezem

(ha én lassan elfeledném):

nem hiába létezem

Kinn december halk csodája

benn a szeretet talán

ez a reménység szobája

csíja, csíja, kicsi lány

Sanzsan

(December 23-án születtem...)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos nem működik.

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!