Embedded Files
Papírhajók
Papírhajók
nemrég még szakadt
vízfüggönyt horgoltak a felhők
most tisztára mosott kéket feszítek
és elbontom a gátakat
hadd ömöljön át az idő rajtam
(lágyan mint nagyapa régen)
megsimogatom a szőlőtőkéket
hogy mustot izzadjon a lugas majd ősszel
és rigó-giliszta-rigó kötélhúzós
harmatos ősz van megint
a nyárfák nedves pemzlije
páracsíkokat dekorál az égre
a tegnap álomból riadt ma
reggel-horizontra teregetve
***
felsorakoznak
a porcelán szavakból fűzött
mellvért-mondatok
(hadban állok a világgal)
s a csatákban
a dolgok néha ripityára törnek
mosoly-csirizzel összeraknak
de utána valahogy
már sehová sem passzolok
***
a játszótér lett
az idő-homokba süllyedt Atlantiszom
elveszett a térkép
s a kincsek nyomát
nem kutatja többé a kis kék lapát
a hinta mostanra sebes propeller
de ma már nem én hajtom
hanem valaki más
***
lottózhatnék
(de soha sem veszek szelvényeket)
nem kísértem többé a szerencsét
születési számaimmal
már így is nyertem egy életet
***
a tegnap mólóján
nem tudtam kikötni
mert jég csipkézte sziklás partjait
estére vetettem csak horgonyt
egy kis szigeten Nálad
s vacogva terítettem magamra
összekuszált álmaim
míg tudat alatt a hajnalt vártam
régi emlékek törött szárnyú
galambjai vergődtek
a felejtés sarában
a napok tőkesúlya koloncként
lógott a hetek vázán
elmúlás árnya is átsuhant
az évek vásznán
bonts vitorlát
mondtad nekem mosolyogva reggel
de nem tudtad
hogy odakint az utcán
már csak bokáig ér a tenger
***
ahogy épül egy vers
az öreg mondat-vakolaton
néha végigszalad valami rianás
s talán kipereg belőle
a cementtelen semmi
s én a betű-kőműves
(mert szavakból könnyebb építkezni)
kőnehéz verseket
csomagolok selyempapírba
hátha valakit majd eltalál
2012. január 04., 19:12:06
Zöld remény
Ki-be járkál rajta az elmúlás mióta
a nádtetőbe lyukat harapott a szél
villanydrótokon puha felhők száradnak
földre mosta szennyesét az ég
a lila akácot kopaszra fésülte a fagy
most görcsösen szorítja az ereszt
és borzas ágai közt
a vihar-pengével belezett madárfészkeket
pedig a barázdák már nyitányt komponálnak
az őszi vetés kibújt kottafejei
zenélnek a napfényben
ha újra átölelhetném a tavaszi fákat
redőik közül kikaparhatnám
a bemohásodott időt
egy kis zöld reményt
morzsolhatnék a tenyerembe
bárcsak
bárcsak az ágak közül
újra cinke-dal csurranna
a melegedő álmos völgybe
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:A kód itt nem működik..
Tetszik a vers?
Beküldte: sentenced
Temető
Nézem
a mohás márványra
kúszott burjánzó szedret
málladozó kápolna felett
varjak feszítik
keresztre a csendet
hantokra cseppent
égő-sós fájdalom
széllel száll a borús égre
ez a sok fejfára szúrt sírhalom
mind Isten lepkegyűjteménye
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód itt nem működik..
Tetszik a vers?
Beküldte: sentenced
Emlékek a gyermekkorból
Emlékek a gyermekkorból
Majálisban
vidáman álltak
a hurkapálcikákra kötözött órák
s a perc-töltényekkel
boldogan lőttem szét a délutánt
ördöghintáról gyorsan szédült le az este
tombola árus sátra mögött
valaki becsomagolta a napot a hegyekbe
(biztos nyerő
reggel úgyis kihúzzák a másik oldalon)
hazakellenemármenni-demégnemakarok
érzésével bolyongtam tovább
és a léggömbös mellett
rózsaszín vattacukorra tekertem
a gyermekkorom mosolyát
enter995
2010. december 21., 08:22:40
Morzsák az útról
Estére pár csavar kilazul
s ágyunk satujába fogva
az álomgyárban szorgosan
szerel össze az éjszaka
reggelre naprakészen
még kicsit csikorogva
de megyünk a köszörűk alá
üdén és frissen olajozva
***
Vannak kiáltások
amiket nem hall meg senki
csak belül visszhangoznak
keresik a kiutat a sivatagból
szó-karavánként oázisomban
meginognak az órákká épített
légies percek
lassan omló kártyavárként
temetnek el
a vajúdó versek
***
Amikor felhúztuk a gyűrűt
és bekötött szemmel elrugaszkodtunk
a csipkés szélű szirtről
nem is sejtettük a mélységet
s most hogy lassan vége
a szabadesésnek
már látom ringani hajóink
a sirályhangú kikötőben
leeresztett vitorlákkal
büszke fregattok
rozsdás vasmacskákkal
***
Ugye hallottad már a bűnt
sikoltani hangtalan mikor éjjel
felriadtál levegőért kapkodva?
ordíthatsz de hasztalan
a kemény szavak
úgyis csak szétmállanak a falakon
***
Homokdűnéket építek
nap mint nap az emlékeimből
de álmomban
szétpergeti őket a szél
ne búsulj kedves
hogyha minden dugába dől
a hosszú évek
akkor is gyöngyöket érlelnek majd
a bánat porszemeiből
***
A sugárhajtású gyermekkor
lezuhant a hétköznapok közé
kormos ívet húztak a szárnyak
míg földet értek
a kiömlő kerozint
begyújtotta az elmúlás szikrája
így porladtak el az évek
önmagam várójában ülve
fáradt lábam
hideg kockakőre lógatom
s bosszúsan nézem
hogy a szemközti táblán
épp most törölték
az összes járatom
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Beküldte: sentenced
Page updated
Google Sites
Report abuse