Lukács Mária - csillogo - versei:

Akkor

Mikor magamra öltöm

a felkelő Nap aranyló ruháját és

mezítláb kóstolom a fű édes harmatát,

fejemet hajtom tarka meződre és

hallgatom az élet dalát,

mikor keresem a fényes Holdat,

mit felhők takarnak,

ezüst gyöngyös cseppeken

szelíden szunnyadnak.

Mikor a zápor tisztára mossa a földet,

és hajnal hasad az ég alján,

majd akkor szaladok feléd,

és fejed fölé fonok

virágos rétekből glóriát.

Lukács Mária

(2010. május 16.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik...

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Találkozás

Szép és gazdag a világ, ha

értő lelkek olvadnak össze,

szívek csodás bársonyán.

Leszek fény és forrás,

lelkednek szép ének,

gondolatokért egy kiáltás...

Csillagdarabra lelt

megnyugvás az isteni formulán.

Nem veszlek el,

karom csak gyengéd ölelés,

mint óvó kunyhó

magas bérc hegyén

a zarándoknak, ki megért,

szeret, te gyengéd találkozás.