Liszkai Ilona versei:

  Útravaló

2011. február 22.

Simul a hajnal,

Ébred a nappal,

Messzire jár már régen a Hold,

Tanúm egy csillag,

Mikor még itt vagy,

Elhiszem azt, mit két karod mond.

Valahol távol,

Sok elmúlt nyárból,

Akác illatot repít a szél,

Miénk az este,

Kék színre festve,

Hajunk színén már ott ül a dér.

Éjszínű csendben

Kezem kezedben.

Mit is mondhatnék útravalót?

Mondjam, hogy várlak,

Hogy visszavárlak,

Mint rossz gyermek, ki várja a jót?

 Kapcsolat

2010. június 02. 

Kérlek,

Kapcsold le a lámpát,

Fénye bánt, idegen,

Gyújts inkább gyertyát,

Bújj hozzám szelíden.

Kérlek,

Ne törd föl a csöndet,

És ne kérdezz, ne szólj,

Kezed is épphogy csak,

Suttogj, arcomhoz hajolj.

Kérlek,

Végy karodba most,

Még mielőtt egy

Forgószél karom alá

Nem nyúl, míg el nem

Hagylak örökre, szótlanul.