Budai Zolka versei:

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Elhalkul a szív...

Elhalkul a szív, akár a vihar,

magára maradva túlzó vágyaival,

mint gyermek, ki a mesét leste,

s csak rácsukták az ajtót este.

Elcsitulnak a lármás remények,

lehull a földre a súlytalan képzelet,

hinni kell a másik szemének,

szeretni a megtűrt éveket,

megszokni ezt a tétova csöndet,

mint ha veszekedéseink után volna -

figyelni mint lesz egyre könnyebb

gyűlölni egymást eltitkolva.

Úgy halkul a szív, akár a vihar.

Bűneinkre csupán a némaság rivall,

mint gyermekre éjjel az apja,

ha ajtaját még nyikorgatja.

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Sírodnál

Gyertyával büntetlek ma este is,

mert haragszom még, hogy nem volt tovább.

Miért vagy a felelőtlenekkel?

Te miért voltál nálam ostobább?

Gyertyával büntetlek, hideg, márvány

szélvédődön ez a piros csomag

s minden éjjel újra gyújtom hibád,

ha a nappal csöndben eloltogat.

Gyertyával büntetlek s ne kérdezd meg,

hogy döntésedben megint mi rossz van...

Nem itt kellene parkolnod, állnod,

ebben a sötét s néma tilosban.

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Semmiért szeretvén

"Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan

Börtönt ne lásd;

És én majd elvégzem magamban,

Hogy zsarnokságom megbocsásd."

(Szabó Lőrinc: Semmiért egészen)

***

Nem szeretsz teljesen, ha nézel,

ha megszorítasz puszta kézzel,

ha arcodhoz ér vöröslő arcom,

ha árnyakat vetít rám az alkony

s körvonalazódik maga az ember,

csontok, bőr s csudamódú szervek -

ha megérintesz tiszta tenyereddel,

én még akkor nem követellek.

Nem imádsz egészen, ha hallod

ajkaimon visszhangzó hangod,

ha elérzékenyítenek szavak,

ha füleidbe gyantaként ragad

és újra fölcseng a csók, a bók,

sziszegő, zengő teremtmények -

ha hitre fognak a hallhatók,

én még akkor nem szeretnélek.

Nem kellek eléggé, ha érzel,

ha illatom nyomain érsz el,

ha markodban megsorvad az ingem,

ha párolog, fölgőzölög minden

és megállsz csak egy pillanatra,

hogy a világ is megáll veled -

ha orrod légként szív magadba,

én még akkor sem hiszek neked.

Nem akarsz még akkor, ahogy én,

szerelmet semmiért szeretvén,

nem vagy még igaz s nem lehetsz való,

s nem voltál sohasem nekem való.

Ha szeretsz, légy mindig néma és süket,

ne végy levegőt, engem ne láss -

a hiányok üvöltsék szerelmüket,

s én legyek e lelkifurdalás.

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód itt nem működik.

Tetszik a vers?

Kenyérbe sütnek

Kenyérbe sütnek hajnalban a pékek

betűkbe bújsz a reggeli címlapon

illata vagy a kávéfeketének

s egy korai versben a rímhalom

is tőled kavarodik úgy össze.

Cipőfűzőmmel vagy egybekötözve -

ha megyek az utcán folyton rádlépek.

Kicsomagollak egy parkban ebédnek

s cigarettával szívlak magamba

mintha te volnál az a nikotin.

A kopasz vágynak vagy kalapja

s én mindig meglátlak valakin.

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik!

Tetszik a vers?

Mint a légy

Nyugtalan vagyok s végsőkig pimasz

mert rádszállok ezerszer is mint a légy

de így lehetek szemtelenül igaz:

én nem akarom azt hogy másé légy.

S valamiért folyton visszatérek

tán illatod vagy fényed az mi csábít

s furcsa: a haláltól sohasem félek

pedig megtehetnél velem bármit.

Önzőnek érzem magam és rossznak

mégis valami jobban zavar ennél:

már ezerszer is lecsaphattál volna

de te mindig csak elhessegettél.

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Ha ideérnél

Tudod, hogy házamon nincsen cégér,

de ha jönnél én mindig itt vagyok.

Gyere - ha nincs - meleg eleségért

s puha fekhelyet is adok.

Ne légy - ha nem kívánod - kóbor,

eldobott levél mi szállong céltalan,

és ha ajkadon régen volt már jó bor,

keress meg engem - itt néha van.

Én tudom, bármit adnál cserébe,

de semmi az - ide nem kell zálog:

nem léphet az emlékek helyére

nagyobb érték e szónál: barátok.

S ha eljössz, mint a gyönge tészta

feldagadnak a régi napok,

s úgy lesz megint minden egész, ha

te mesélsz és én bólogatok.

S beszéld el azt is hevesen,

ki művelt belőled meghasadt farönköt,

ki tudta a titkod, mit kevesen,

hogy lábadról ily könnyen ledöntött.

S ordítsd mint régen, igaz torokból,

hogy az egész világ piszkos kátrány,

azt is, hogy aki kéne nem csókol

s hogy cigarettacsikkes a párkány

hogy nem léteznek az úgy várt csodák

hogy melléd huppant apád a fáról

hogy anyád elfelejtette a vacsorát

hogy minden éjjel írsz és fázol

hogy odale menni milyen jó lehet

csak magától sosem váj helyet a Föld

hogy hozzádszólnak a színes gyógyszerek:

a kék, a piros, a sárga meg a zöld...

De tudod, hogy házamon nincsen cégér

és azt is tudod, hogy ott bármi állhat.

Ezért ha egyszer mégis ideérnél,

kopogás nélkül gyere be - ahogy én is tettem nálad.

Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Megmaradok

Infúzióként csepeg minden perc itt.

Egyre jobban vagyok ahogy elfogy az idő -

hisz a fának is ha legszebb ágát metszik

tűrnie kell míg az újra kinő.

Még beteg vagyok kissé de jobb már.

S ha látogatnának azt mondom: gyertek.

Már tudok igaz lenni mint a zsoltár

és szép mint tavasszal a kertek.

Úgy érzem végül megmaradok.

Megmaradok én nélküled is talán -

megmaradok már csöndben mint azok

a mosolygós képeid a kisszobám falán.

Mert infúzióként csepeg minden perc itt.

Egyre jobban vagyok ahogy elfogy az idő -

hisz a fának is ha legszebb ágát metszik

tűrnie kell míg az újra kinő.