Szabó Balázs versei:

Gondolatok Halottak Napján...

Néha halvány, máskor fényes...

nem tudjuk, hogy mi vár ránk...

szél játéka, pislákoló emlék mécses...

fellobbanó... izzó... csontig égett, gyenge láng...

csak a fába fúló koporsószög koppanásának emléke járja át

ébreszti fel kegyetlen tudatunk ...

az égiekért gyújtunk ma gyertyát,

álljunk most meg egy percre, hisz folyton csak rohanunk

az élőkért is, mondjunk egy halk imát

amíg lehet, amíg tudunk

Szabó Balázs

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Számvetés...

Ennyi maradt: gyűrött kórlap,

tépett fotók... elhagyott a kedvesem

befejezem végleg holnap

mit tán el sem kezdtem sohasem

Ennyi maradt: kopott könnyek,

rideg ráncok... rég éhen halt a zsebem

kacér percek mind elszöknek

tőlem, gyors a tempó azt hiszem

Ennyi maradt: síró sorok,

néhány betű... magányos az énekem

futás helyett araszolok

csupán, ha felállok elesem

Ennyi maradt: sötét szoba

rémes álmok... mért’ tetted ezt Istenem?

menekülnék, ám nincs hova

mennem, a kiutat ismerem

Ennyi maradt: néhány porszem

a sziklából... jégből kötél lelkemen

nézem ahogy két gyermekem

játszik... nem... ezt mégsem tehetem...