Gondolatok Halottak Napján...
Néha halvány, máskor fényes...
nem tudjuk, hogy mi vár ránk...
szél játéka, pislákoló emlék mécses...
fellobbanó... izzó... csontig égett, gyenge láng...
csak a fába fúló koporsószög koppanásának emléke járja át
ébreszti fel kegyetlen tudatunk ...
az égiekért gyújtunk ma gyertyát,
álljunk most meg egy percre, hisz folyton csak rohanunk
az élőkért is, mondjunk egy halk imát
amíg lehet, amíg tudunk
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Számvetés...
Ennyi maradt: gyűrött kórlap,
tépett fotók... elhagyott a kedvesem
befejezem végleg holnap
mit tán el sem kezdtem sohasem
Ennyi maradt: kopott könnyek,
rideg ráncok... rég éhen halt a zsebem
kacér percek mind elszöknek
tőlem, gyors a tempó azt hiszem
Ennyi maradt: síró sorok,
néhány betű... magányos az énekem
futás helyett araszolok
csupán, ha felállok elesem
Ennyi maradt: sötét szoba
rémes álmok... mért’ tetted ezt Istenem?
menekülnék, ám nincs hova
mennem, a kiutat ismerem
Ennyi maradt: néhány porszem
a sziklából... jégből kötél lelkemen
nézem ahogy két gyermekem
játszik... nem... ezt mégsem tehetem...
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?