Elcsöndesedve nyúlt a férfi a nő haja felé.
Először csak apró, óvatos kis mozdulattal, tétován. Épphogy hozzáért, szinte csak megmártóztatta a vörös tincsekbe az ujjait, alig megfürdetve benne. Valami bizsergető érzés futott át rajta, inkább sejthető volt, mint valós, mégis határozottabb mozdulatra késztette. Próbálta visszafogni magát, uralkodni akart a borzongáson, vagy magán, de mosolyognia kellett önnön kudarcán.
Már-már elengedte, felismerve a pillanat intimitását, de a nő finom mozdulatokkal beletörleszkedett az ujjaiba, mint egy cica.
Lágyan rátette kezét a férfiéra, s apró mozdulatokkal irányítani kezdte.
Először csak finoman, könnyed, lágy simogató mozdulatokkal, majd később a zene ütemére mozgó feje ringásával is segítette. Nem kellett sokáig tanítani, a férfi ujjai hamar rájöttek a saját útjukra.
Kis időre a váll gödrének melegében megbújva élvezte a nő játékát. Először csak egy-egy ujj mozdult lassan, alig észrevehető óvatossággal a meztelen nyak simogatására. Aztán az egész tenyerébe fogva azt, forró bizsergést érezve és éreztetve próbálta a zenét közvetíteni a simogatásába. Föl és vissza, részegítő lassúsággal föl- s gyönyörködtető lassúsággal vissza. Újra és újra… Mozdulatai egyre érzékelhetőbbé, határozottabbá váltak. Észre sem vette, hogy légzése hevesebb ütemet váltott. Teljesen belefeledkezett a pillanat adta érzésbe. Ujjai már időnként bele-beleragadtak a hajkoronába, tincseket választottak, hogy spirálos játékba fulladjanak, meg-megakasztva lélegzetüket.
Nem kellett a szemeit kinyitnia. Minden egyes érzékszerve kihegyezve mutatta a látványt, érzékelte a haj selymességét, a fejbőr apró borzongásait, a nyak forróságát, az akadozó lélegzet szépségét.
Valami mégis megzavarta hirtelen. Kicsit összeráncolta homlokát, szemeit még szorosabbra fogta, hogy figyelmét semmi se zavarja, s fejét kissé megemelve óvatosan a levegőbe szaglászott. Az igazi vadász ösztöne segítette megfejteni a kódot. Az illat volt az, ami felkeltette a figyelmét. Sőt, egészen megzavarta. Minden érzékszálával a szaglását segítette, ízlelte, találgatta, vajon miből állhat össze az-az illat, ami a nő testének illatával elegyedve ennyire hatott rá.
Azt rögtön tudta, hogy valamiféle különleges kompozíció lehet, igazán egyedi. Talán még soha nem érezte. Sőt, biztosan nem, hisz akkor bizonyára megjegyezte volna. Szemei előtt egy tavaszi kert villant fel. Friss, harsogó zöldességükkel pompázó virágok, a nárcisz sárgasága, a gyöngyvirág csodás kis fejecskéi vibráltak benne. Lágy, könnyed, mégis meghatározó illat – állapította meg újra, miután újra beleszagolt a levegőbe. Ekkor hirtelen a tubarózsa és a rózsa illata csapott felé… Szinte megrészegedve hajolt közelebb a nőhöz, meg akarta fejteni a vonzás minden illatának elemét. Tudni akarta, azonnal. Orra éppen a nyakhajlat meleg bőrének párolgását adta megfejtésül, vegyítve az írisz finomságával. Még egy utolsót szippantott, hogy örök időkre eltegye emlékezete naplójának meghatározó rovatába az egész illatot. Szerette, akarta, kellett neki úgy, ahogy van. Egészben.
http://youtu.be/7phssrqIhWI
Oliver Shanti: well balanced
2011. május 08., 21:27:46