Éjszaka a tetőn
Este, látom, a parti rámpák
fölött csillagok gyúlnak: a lámpák,
s a sötétlő fellegek mögött
- akár a díszbe öltözött
báltermi drapérián
lent s ott fent a galérián
(ó, régimódi színterek)
arany és ezüst flitterek:
fent igaz csillagok - s mind remeg!
És szórja fényét az éjen át
egy pontra, hol mint jégen át-
hasadó, széles furcsa semmiség:
fekete lyukból nyíló derűs ég!
Mögötte zene szól, halk, ritmusos,
e díszlethez igen stílusos.
És ott egy ház, a cserépen
- mondhatni nagyon merészen -
lábait nyújtva szürke
macska siet fürge
léptekkel az eresz felé,
de nem kapaszkodik belé,
hanem föláll, nyújtózik, nyávog
(visszhangozza a repedt bádog)
és deli férfi lesz belőle.
Most egy lány siet a tetőre,
mint párducé, olyan a teste,
kecses léptének tapsol az este.
A macskaférfi odalép,
vállára teszi két kezét
és keringőzni kezd vele.
A szférákból könnyed zene
áramlik, üveghangon
vonósok húzzák az égi gangon.
Hallják s nézik a táncot,
kutyák, szakítva szíjat, láncot,
s leröppennek a galambok
nézni ez éji kalandot.
A mesepár eltáncol szépen,
lábnyomokat hagyva az égen,
mely aztán összezár kéken.
(Ezt álmodtam egyszer
régen)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Beküldte: saturday
Magányos cédrus
Hátad mögött a tenger. Vagy a sivatag?
Hová nyúl sok karod, kitől vársz ölelést?
Bár állnál szebb tájon - visszatart gyökered.
Cibál a szél... Lenyomja ágaid.
Hát kapaszkodj, míg a sivatagi számum
nem fordít egyszer majd hanyatt
gyökered kitépve
hogy itt pusztulj el e végtelen
homokon társtalanul, árván
a tiszta kék égre tekintve
míg el nem sötétíti varjak rongyhada
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Esik
Mottó: A világ csak hangulat
(Reviczky)
Az ablakot eső veri.
Itt a lábamnál
ül(ne) hű kutyám
- ha lenne.
Érezném melegét.
Hideg az ég.
Ha lehunyom szemem
s a képet nézem,
a Korong utca
gyepét
szinte érzem,
mint rég.
Micsoda messzeség!
Az ablakot eső veri.
Nincs hű kutyám
és kedvem.
Hideg az ég.
S már milyen rég!
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Úgy jött az ősz
Úgy jött az ősz, hogy észre se vettem.
Három kék szilva hullt le a kertben.
A meggyfa alatt megsárgult levél
kitárt szárnyait felkapta a szél.
A pink rózsa foszladozó szirma
ráborult a földre, mintha sírna.
Macska surrant el napot keresve,
de lassanként ránk borult az este,
a ház előtti hársfalomb alatt
búcsút intett a nyár, és elszaladt...
Óda a szép Embóliához
Magát, kedves, én nem vártam,
szép nevű Embólia.
Gyors volt, akár a szélvihar
röptette fémfólia.
Itt van, hát az Isten hozta,
Talán csak túlélem Önt,
ki még egy ifjabb embert is
hiphop és a sírba dönt.
Öleljen csak, Embólia,
De azért még ne nagyon.
Úgyis Ön győz, s előbb-utóbb
ezt a bolygót elhagyom.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Ha lesz még nyár
(R. Gy. emlékének)
Ha lesz még nyár
ha lesz még hársillatos este
ha szólnak még a tücskök Szadán
ha lesz még erőm kiülni ott a teraszra
ha bort kortyolva nézem még a messzi vezető utat
ha fel tudom emelni még a rubintos poharat, Gyurika
mindig azt érzem majd, egyedül hagytál te ott a
sötétben.
Üresek lesznek már a kertasztali esték
elillant a télben a jó szomszéd-barát
mássá válik most már az a kert is
más íze lesz a hűs vörösbornak
magammal vitázom a világról
csendesen.
Ha felnézek majd a vibráló csillagokra
látom, bekapcsoltad csillagnyíród motorját
hogy magadnak köztük járható ösvényt teremts.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?