...Psszt!
Nekem a karácsony csak bánat.
Régen nem jelenti azt,
mint másnak.
Nem puha érzés, misztikus mélység,
csillagfény, éjkék.
Nekem a karácsony
fájdalom,
s hogy kisebb legyen,
magamat egy gömbbe varázsolom,
a fára felteszem
és mikor jön a "protokoll"
majd szépen
leveszem!
...psszt!
gyere, bújj ide hozzám.
Magamból csinálok
puha, meleg fészket,
óvó szárnyaimmal betakarlak téged.
Tollaim szaggatom
lesz belőle vánkos,
hótakaró alatt szunnyad már a város.
Csillagfény dermedten
gurulnak a könnyek,
mélységes bánatom
Veled lesz csak
könnyebb.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Miért is?
Tizenegy éve lopjuk
az órát,
Te
Tőle,
én
magamtól.
Már senki, senkivel sem harcol.
Kiléptem többször is e színdarabból,
de mindig visszahívtál,
és visszafordulok,
a jó bolond statisztál!
Csak egyre jobban szorul a hurok,
már magamtól sem szabadulok!
Statiszta lettem végleg,
bár csak kedvellek Téged,
és Te sem szeretsz,
bár mást mond a kezed,
mikor testemen csúszik halkan,
és suttogsz, hogy én se halljam,
nem a szád,
csak a kezed,
az mondja azt, hogy jó veled!
Ilyenkor nem érdekel,
hogy csak a kezed szeret,
a testem győz a ráció felett,
már csak arra vágyom,
meleg, puha tenyered végigszántson,
és mohó ujjaid
száműzzék a magány gondjait.
És mikor múlik a kiforgatott álom,
vállamat megrántom,
legalább volt értelme a napnak,
érzéseket
csaltam
magamnak!
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?