A verseimről
Szívem börtönébe visszaűzlek
A kulcsát meg a tengerbe dobom.
Mert lángolva égni kell a tűznek,
az utókornak maradjon nyomom.
Megmutatja majdan boldog éltem,
vagy amikor búsan telt a napom,
mindezt sorokba rendezni véltem,
az idő pecsétje sárga lapon.
Talán marad, megóvja a jövő ,
néhány vers, mi belőlem szakadt.
Fájdalomban, örömben ami jő,
vagy vár az úton, ahol léptem halad.
Kiss Virág
Altató
Sűrű már az éj, vak csillagok
szívemre ülnek nehezéknek.
Sandán lesik a szép szerelmem.
Figyelőn ámul a szép idő,
Hold szövi pihenő éjem.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Kék madár
Kék álom, kék madár
Felröppen, messze száll
Száll fenn a képzelet
Kinyújtod két kezed
Kék égen, kék hegyen
Kék szemed csillagán
Kék álom, kék madár
Látod, már messze száll
Kék vére földre hull
Szívem is elcsitul
Kék angyal, kék virág
Álom vagy kék madár
Megfogni nem lehet
Ott lakik tebenned
Csukd be a két szemed
Kéklőn kék képzelet.
(2010. március 21.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?