Mezei Marianna versei:

(Budapest 2011. március 9.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Beküldte: mezeimarianna

Néha

Néha meg kell állni

körbenézni

látni, érezni kell

a jót és szépet

megcsodálni

nem csak vaktában

indulni el.

Néha el kell esni

hogy felálljunk

megtanítani

mást is hogy kell

elölről kezdve

úja járni

győzni kitartással

türelemmel.

Néha fel kell

emelni a hangunk

vagy elhallgatni

amikor kell

s egymást elfogadva

őszintén ölelni

egyenlő eséllyel

minden embert.

Néha tenni kell

nem megállni

hisz a szeretet

erős fegyver

s utat mutatva

a próbákat kiállva

elmenni felemelt fejjel.

(Budapest 2010. szeptember 8.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Dobbanások 2.

Ma sír bennem a lélek,

mert szívembe tévedt

és üregeit járva

bolyongva nyüszít,

és nem érez ott mást

csak fájó ürességet

mi szüntelen pumpálja

nem vagy itt, nem vagy itt.

(Budapest, 2010. július 31.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

A hangya

Idelenn a földön

búsul egy kis hangya,

és éhezik, szomjazik,

felhallik az égre

élettelen hangja,

s ekképp sóhajtozik:

Mért hagyott el anyám?

Hol van az én apám?

Hová tűntek szeretteim?

Mivé vált otthonom?

Hol van az én hazám?

Hová lettek testvéreim?

S ahogy a fű között

hosszasan mélázik,

szüntelen keresve valakit,

lépteit gyorsítva

arra jár egy ember

rálép, s eltörli vele gondjait.

Idelenn a földön

éldegélt egy hangya

és sóhajtozott amíg csak bírt,

nem sajnálta más, csak

odafönn két felhő

mi ölelkezve utána sírt.

(Budapest, 2009. június 27.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Vagyok

Lehetnék gazdag ajándék

gyermekek igaz mosolya,

zsoltár, nyitott könyv szívedben,

oltár, templomi nyoszolya.

Lehetnék segítő áldás

kezedre ráhulló pehely,

a szemedben szép szivárvány,

ostya vagy szomjoltó kehely.

Vagyok a fény és az élet

sorsod vezető ostora,

hívő apostoli lélek

hit, szeretet kolostora

Én vagyok a megbocsátás

a kezdet és vég óhaja,

égi örökség, reménység

álmod, vágyaid sóhaja.

(Budapest 2009. április 16. /Válasz: a Ki vagy te?-kérdésre)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Néha-néha

Néha-néha megbotlik az ember

és köveket rugdosva maga elé

álmokat épít az úton, min ballag,

mert a szíve húzza vágyai felé.

Néha-néha koldus lesz belőle

és sóvárogva néz az ablakok felé,

hátha várja otthon, s terített, szép asztal,

hol nem kell majd fizetni a szeretetért.

Néha-néha hogyha meg is téved,

ha áruba bocsájtja is mindenét,

megszólal lelkében a tiszta dallam,

ami mindig viszi majd hazafelé.

(Budapest, 2009. december 31.-2010. január 3.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Boldogság

Álmait kergetve

érte az este

s nézett vele szembe

a sápadt telihold,

fázott a teste

remegett egyre

s a széken min ült

összébb kuporodott.

Szél suhant mellette

levelet zörgetve

ajkához érve

csókokat lopott,

s megállt az idő

néhány rövid percre

arcára mosolyt csalt

szemébe fényt hozott.

(Budapest, 2009. október 2.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Gyermek voltam...

Ma gyermek voltam

és játszottam

várat építettem

magam köré

s a kockákat egyesével

addig rakosgattam

míg nem ért a fejem fölé

és álmodtam amíg

játszottam

magamat bezárva

falak mögé,

hogy erős, törhetetlen és

szétrombolhatatlan

s te nem érhetsz hozzám többé...

Be tudtál csapni, mert

gyermek voltam.

(Budapest, 2009. november 3.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Nagyon fáj 5 - Az anya 2

Nyirkos és hideg volt aznap az este

mikor sírást hallott s az utcára futott,

az eget sűrű ködtakaró fedte

s látszott lehelete ahogy sóhajtozott.

Sietett hozzá, mohón kereste

halkan kiáltott, de senki sem válaszolt,

s eszébe jutott, hogy elveszítette

a földre rogyott és hangosan zokogott.

Remegett, láztól égett a teste,

de felállt, s bánatosan visszaballagott

azóta bolyong nincs egy nyugodt perce,

mert úgy ment el tőle, hogy el sem búcsúzott.

(Budapest, 2009. október 13.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Mióta... Nélküled 2.

Mióta elmentél

hideg szelek fújnak

s hiányod fekete

varjak károgják,

s melegért koldulva

csupaszra vetkőzve

levelekkel sírnak

a bús őszi fák.

Mióta elmentél

sorsukat viselve

állnak mozdulatlan

s jöttödet várják,

s némán sóhajtozva

a fény felé törve

ágaikat mind az

ég felé nyújtják.

(Budapest, 2009. október 6.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Hamvadó vágyak

Megkésett álmok

hasítanak végig

s feljajdulva folynak

le a combomon,

beteljesületlen

vágyak kísérik

s fájva elvetélnek

minden hajnalon.

S kivérezve lassan

fáradtan legyűrnek

s nem követik többé

sápadt sóhajok,

csak csendben meghalnak

emlékeket hagynak

s barázdát szántanak

szürke arcomon.

(Budapest, 2009. október 15.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Anyámhoz

Sokáig voltam elhagyott, árva

ki börtönéből remélve, várta

hitte vakon, hogy egyszer megölelsz,

s magaddal viszel kezemet fogva,

s nem leszek többé önmagam foglya,

s én megbocsátom minden tettedet...

de késő már a bánat, hiába

harcolok bátran, s szállok vitába

ha kell, ha nem, s keresem helyemet,

mert akkor is ugyanaz maradok

kit nem akartál ismerni - a letagadott,

s mit tőled nem kaptam meg abból százszor adok,

mert te sohasem kérted a szeretetemet.