ariadne: Púder (csak csajoknak)
(regényrészlet)
Cserébe egy mosolyért....
A férfiak nőznek a nők hímeznek.
Az utóbbi években áttörő tudományos felfedezéseket tettem a pasizás terén. A logika törvényei nyilvánvalóan e problémakörhöz nem alkalmazhatók, ezért megfogalmaztam az első aranyszabályt:
Minél többet költesz műkörömre, szoláriumra, és szívdöglesztő cuccokra, annál nagyobb csődöt mondasz a magánéletedben.
Bizonyítékul megfigyelhető, hogy a nem éppen tortadísz csajok viszik az oltár elé a legjobb pasikat.
Második aranyszabály: Sose mutasd okosnak magadat. A férfiak imádják a 'szőke nőket', légy a szíved mélyéről előbújó kislány, és titkold el, ha netán akad egy kis sütnivalód.
A gondolkodás a férfiak privilégiuma.
Harmadik aranyszabály: A magány messziről bűzlik, minél magányosabb vagy, annál magányosabb leszel.
Hidd el, hogy nem is vagy az.
Negyedik aranyszabály: Sose foglalkozz azzal, mit gondolnak a pasik rólad, mert el vannak foglalva azzal, hogy te mit gondolsz őróluk.
Ötödik aranyszabály: Ne szemezz senkivel. Hagyd, hogy ő vegyen észre. A figyelemfelkeltés egyik jól bevált módszere, ha a háta mögött nekiállsz valamit keresgélni a pulton, és közben a feje a melleid közé szorul.
Maradj visszafogott. Véletlenül nézz rá, mosolyogj kedvesen, és nézelődj tovább.
Tudományos megfigyeléseim eredménye, hogy a férfiak mielőtt a tettek mezejére lépnek, biztatóan megsimogatják a saját fejüket.
Engedd a fiúkat hódítani. A lelke mélyén minden férfi ártatlan kisfiú.
Hatodik aranyszabály: Higgy nekik! A férfiak sohasem hazudnak. Minden szavukat maguk is elhiszik, ezért olyan hitelesek. Az sem véletlen, hogy nagy mesemondók mind férfiak voltak.
Hetedik aranyszabály: az örök közhely, minden férfi egyforma.
Hiába, Isten azért teremtette elsőnek a férfit, mert kellett egy piszkozat, mielőtt teremtene valami tökéleteset.
Itt vagyok például én. Isten szépérzékének legfőbb bizonyítéka, keresve se találnék magamban hibát, huszonhatodik éve amortizálódom, igaz a biológiai életkorom ennél jóval kevesebb, és még mindig nem találtam meg az igazit. A herceget fehér lovon már egy ideje nem is várom.
A lóval már találkoztam. Újabban külön járnak. Lehet, hogy a herceggel már nincs is jóban?
Újabban az öregedés egyértelmű jelei kezdenek mutatkozni rajtam.
Te jó ég! Kezdek igényes lenni!
Reggel, ha a tükörbe nézek egy álmos szingli néz vissza rám, vicsorog, és a fogkrémtől habzik a szája.
Ez lennék én. Egész nap mást sem csinálok, csak önmegvalósítok.
Egy kissé unom már...
Ki kellene próbálnom egy új frizurát. Mondjuk az egyik kezemmel belenyúlnék a konnektorba, a másikkal meg fújnám a hajlakkot... valamit tennem kéne már, hogy észrevegyenek!
Vagy feltalálhatnék valami igazán korszakalkotót. Például a foszforeszkáló kutyatápot, amitől világítana a sötétben a kutyagumi.
És lőn világosság!
Soha többé nem lenne éjszaka, fényárban úsznának a közterületek. Javulna a közbiztonság és a kutyák is előléphetnének az előkelőnek számító haszonállat kategóriába, hiszen az egyetlen dolog, amihez igazán értenek.
Arról nem is beszélve, ha világítana, nem lépnék bele.
Energiatakarékosság, környezetvédelem, na és ilyen villanyszámlák!
' Tiszta cipőben Európában!'- hirdetné a szlogen.
Lapozom az újságot.
Állítólag ma Magyarországon 500 000 nő marad társ nélkül. Szinte látom magamat hetvenéves szingliként, megrogyva bár, de törve nem, büszkén lobogtatva a szabadság zászlaját:
-Nézzetek rám, én nem mostam ki soha egy gatyát!
De ez csak statisztika, vigasztalom magam.
A nyolcvanéves Pista bácsi, és az egyéves Pistike is, statisztikailag a legjobb korban van.
De akkor hogy is van ez?
Ennyi nő marad pasi nélkül?
Szerintem a dolog vetésforgóban működik. Ez a természet körforgása. Amíg egy nő facér, mások szeretik a régi pasiját, aztán azok is ejtik, némelyek meg nem is akarnak egyet se soha többet.
Nekem úgy tűnik, rengeteg tökéletes férfi létezik, mindegyiknek csak egy baja van, de az éppen elég.
Van aki igényes, és mindennap tiszta gatyát húz
Vasárnap már hét van rajta.
Vannak nősek inkognitóban, és van, aki alkoholista, vagy szerzetesnek készül, és van, aki forrón szereti.
Megannyi apró kis szépséghiba.
A legtöbbször csak egy a gond, az hogy rám se néz.
De mi van, ha megtalálom az igazit? Néhány év múlva lehet, hogy kiismerem...
De még fiatal vagyok, ráérek. Előttem az élet.
Tapasztalt vagyok, tanultam a hibáimból. Most már meg tudom ismételni őket.
Újabban sokat gondolkodom a jövőről. Unalmamban az apróhirdetéseket olvasgatom.
'Kellemes beszédhangú hölgyeket keresünk kreatív munkára.'
Most éppen nekilódult a fantáziám. Elhelyezkednék valami meredek szakmában, az én írói vénámmal! Írhatnék könyvet a női szerepekről!
Mi lehet ez?
-Jó napot kívánok Szabó Zsanett vagyok, az újságban megjelent álláshirdetés felől szeretnék bővebb...
-Szextelefon.
-Szextelefon?!
-Hm.
-Kimagasló kereseti lehetőség hölgyem. Ön itt ül egy kényelmes relax-fotelben és felveszi a telefonokat. Havi 250 000.
-Havi?
-Jól értette.
-És mennyire erotikus ez a munka...
-Erotikáról beszélgetnek. Ennyi. A telefonpartnerrel találkozni, megismerkedni, az iroda címét kiadni tilos.
-Hm. Ez jól hangzik.
-Állandó éjszaka.
-Igen...-nyögtem ki.- Érdekelne, de miként kell egy ilyen állást megpályázni, ha...
-Nézze, ma bejön az irodámba, és eljátsszuk a szituációt. Aztán döntök. Vagy igen, vagy nem. Nem ígérek semmit. Készüljön föl. Valami kemény szöveget várok.
Érdekes kihívás, érdekel.
Majd átcímkézem az életrajzomban. Mondjuk így hívom majd: oknyomozó riport, vagy adatgyűjtés az emlékirataimhoz.
-Igen... oké. Viszlát...
Vajon miért van az, hogy a hülye ötletek valósulnak meg a leggyorsabban?
Joviális ötvenes, tekintélyes pocakkal. A neve Gyula, szólítsam Gyulának csak így egyszerűen.
Terebélyes fotelban terpeszt, szakavatott szemmel végigmér, kinéz-e belőlem annyi szinkront, amennyi e nagyszabású produkcióhoz elegendő.
Lányos zavar kerít hatalmába.
-Nos.- hátradől a székében és élvezi a helyzetet.
-Én most felhívom önt telefonon.
-Halló! Kábítson el.
Eszembe jut kedvenc gyerekkori olvasmányom a Piroska és a farkas. Mindig könnyen tudtam Piroskával azonosulni. Pirulok éppen.
Vagy ez már a rettegett hőhullám előszele? Reméljük ez a Gyula eléggé pirimániás...
-Te vagy az Gyula...? -búgom csábosan.- meséld el a te kis cicádnak, hogy mi van rajtad...
- Boxer gatya. -közli Gyula szkeptikusan.
Képzelem, olyan kis Micimackós, Malackás...
-Rajtam...- suttogtam elfúló hangon... fekete csipkemelltartó...
Látszólag mindez hidegen hagyja Gyulát. Elvégre minden kirakatban látni ilyesmit.
-Gyere, szeress te kis bika! -fakad ki belőlem a kínkeservesen a szenvedély.
Úgy tűnik, mellétrafáltam, Gyula a bal szemöldökét magasra húzza, és kérdően rám néz.
Arcvonásai fagyosnak tűnnek, mint aki megmerevedett a visszatartott röhögéstől. Pocakján finoman végighullámzik a jókedv.
-Egész éjjel rólad fantáziáltam, szeretnéd, hogy elmeséljem...-suttogom remegő hangon.
-Akarom...-búgja a Gyula, valószínűleg engem parodizálva.
Na jól van, dühödök fel cinikus vigyorán, úgyis régóta szeretnék már egy jó nagyot káromkodni.
Sok mindent mondtam neki.
A végén már nehéz lett volna eldönteni ki a Piroska és ki a farkas.
Végül eszembe jutott azt is megemlíteni, milyen régóta kínoz egy régi és beteljesületlen kívánság, ami olyan meredek, hogy el sem merem mondani
Gyula lángra gyúlt a kíváncsiságtól.
Nem mondom el, pironkodtam, csak ha azonnal teljesíti.
De akkor sem.
A múltkor, amikor megkértem rá egy férfit, felháborodottan elmenekült. Pedig az szerelem volt.
Hát a Gyula azonnal teljesítette volna. Majdnem meghalt a kíváncsiságtól.
Furcsa, de ez mindig, minden férfinál bejön.
Ki kellene már végre találnom valami különleges szexuális kívánságot. De talán így a legizgalmasabb a titok. Ha senki sem tudja, még én sem.
-Gyula...- suttogom párás tekintettel. -Én most hazamegyek, hívjon, ha felvesz! Gyula szemei hatalmasra nyílnak, újra szemügyre vesz, de már egy kicsit másként. Elneveti magát.
-Ez bejött magának Zsanett. Fel van véve.
Fantasztikus, hogy ilyesmiből így meglehet élni!
Az egyik kolléganőm, Cicus, van vagy hatvan éves, mackógatyában ül a fotelban, és szabadidejében zoknit köt a papának. A zsírpárnák, akár az öreg tölgy évgyűrűi ringanak derekán.
Ő egy profi szex-telefonos. Döglenek érte.
Érdes hangja van, nyögdécsel, sikolt, mint a megvetemedett garázsajtó, hajcsavarók a fején, egyik kezében zúg a hajszárító, a másikban telefon.
Remekül feltalálja magát.
-Hallod, hogy zúg a kezemben ez a kis dög szerkezet? Ha tudnád, mit csinálok vele?
-Na mit?
-'Jó kis tupírozott nagyi-frizurát, biztosan tetszene'...-gondolom.
Szinte látom magam előtt a pasit, amint leesik fejéről a teremtés koronája, aztán a fejét veszíti el, hajtűkanyarokban száguld fékcsikorgások közepette a fantáziája, és egy nimfomán csajról képzeleg.
Kár hogy nem látja most Cicust. Rázza a poharas kefirt, ezt még valami ősi magyar filmben látta, ettől a hangtól az összes beindul. Ő erre esküszik.
Furcsa kép. Ki érti ezt?
Csörög a telefonom. Szent ég, mit mondjak neki? Vajon normális férfiak is telefonálnak?
Erotikusra fésülöm arcvonásaimat, kebleimet dagasztja a nagy slukk levegő, amelyből sóhajtásaimat szándékozom finanszírozni.
-Halló, te vagy az Béla?
-Nem...én...
-Ne is tagadd te kis huncut, te csakis a Béla lehetsz, megismerem a hangod!- Vajon meddig mehetek el?
És hol vagyok tulajdonképpen?
-De...
-Semmi de... tudom, hogy te vagy az...- suttogom érzéki hangon, ő mély lélegzetet vesz, ébredezik a képzelete.
-Akarsz játszani, úgy, mint tegnap?
-Igen...-remeg meg a távoli hang.
-Hát neked is tetszett igaz, észbontó volt?
-Az...
-De akkor ismerd el Béla... ugye te vagy?!
-Igen, Béla vagyok...-suttogja áldozatom megadóan, hangjában kíváncsisággal vegyes izgalom éled. Vajon mit játszhatott olyan észbontót tegnap a Béla?
-Akkor kezdjük el Béla, mondd ki... kérlek...-sóhajtom vágyakozón.
-Mit...?-lihegi ál-Béla. Biztosan van néhány tippje.
-Hát azt! Tudod?
-?
-Mondd ki!
-Mondom...
-Mondd, hogy Mókus!
-De...
-Semmi de! -parancsolom, akár egy domina.
-Mondd, hogy Mókus!!!
-Mókus! -kiáltja Béla hisztérikusan és lecsapja a telefont.
Hm. Egész jó kis meló. El leszek én itt.
-Nahát! -álmélkodik Cicus. -Zsanett, te egy profi vagy! Ha a Gyula ezt meglátja! 10 percig a vonalban maradt!(360+áfa/perc/)
De többet nem fog gondolom.
Miután ilyen szerencsésen mellékálláshoz jutottam felhívtam Hugocskát az egyik kedvenc barátnőmet, hogy együtt vessük bele magunkat a züllött éjszaka erkölcsi fertőjébe, és elújságoljam legújabb élményeimet.
Hugocska nálam két évvel idősebb, de nyeretlen kétéves.
Édes naiva. Folyton szerelmes, mert szerintem szüksége van erre az önmarcangoló lelkiállapotra, így ezt a szűnni nem akaró érzést folyton ráveti az első arra tévedő áldozatra, mint egy súlyos és könnyáztatta paplant.
Megérkezett!
Hugocska általában rátenyerel a csengőgombra, mert azt feltételezi, hogy valószínűleg töksüket vagyok, és addig nyomja, amíg oda nem érek.
Az ajtóban a nyakamba szökken.
-Érzem, ma valami érdekes és izgalmas dolog történik! -üdvözöl.
Mindig ezt érzi.
Én is szoktam régebben ezt érezni, általában Szilveszterkor, de a tapasztalat úgy mutatja, hacsak az nem számít érdekesnek, hogy az árokban ébrednek sokan, (érdekes, eddig az ágyukban), nem túl sok minden történik.
Szóval nem vennék mérget a megérzéseire. Vállán hátizsák, tele cuccal, mert együtt készülődünk, így magával hozza a fél szekrényt, de végül úgyis az én cuccomba indul el. Csalódott lélek. Azóta, amióta ráébredt, hogy a fütyülő nem szól, és a pornófilmeknek nem házasság a vége.
Nagy gyerek. Maholnap harminc és éppen pánikol.
Tegnap tusolásnál úgy tűnt neki, hogy egy fél millimétert ereszkedett a melle. Legalábbis a régi vonalzó szerint. Mindent melltartójából kipakolta a tömést és egy, két számmal nagyobba zsúfolta bele.
-Egyet fizet, kettőt kap!-mondja a plasztikai hirdetés. No nem két pofonra gondoltak. De elég morbid. Akciós szilikon. De pénz híján marad a melltartó tömés.
Jópofa, amint a melleit a melltartóba igazgatja, mintha egy nadrágzsebet pakolna tele, aztán, mert a keblei már alig férnek el, préselő mozdulattal beleigazítja, hogy aztán szemet bűvölőn kibuggyanjanak a dekoltázsán.
Szerintem egy zokni-gombóc praktikusabb lenne.
Ti férfiak sejtitek-e, hogy mennyire készülünk jóllakatni a szemetek, legyetek bárkik és bármilyenek, csak hogy elégedett pillantást lopjunk tőletek?
-Te Zsani, szerinted, lehet a szextől fogyni?
-Hát... ha mozogsz közben...
-De kár...
-....
-Ma olyan levert vagyok Zsani, mondj nekem valami vigasztalót!
-Ugyan már Hugocska, az élet egy kész mázli. Gondolj csak az életed kezdetére. Mekkora esélyed volt arra, hogy a sok millió versenyzőből éppen a te lettél a győztes?
És hány szerencsés véletlennek az összjátéka, hogy a szüleid egyáltalán találkoztak? Aznap akár moziba is mehettek volna. A gumi óvszerről nem is beszélve.
Na az lett volna csak az igazi meglepetés!
Örülj, hogy élsz Hugocska!
-De azt mondják, az embernek csak egyszer van az életben ekkora szerencséje, akkor én már ki is merítettem egy életre a mázlikeretet?- biggyed le Hugocska szája.
-Na, te tényleg ma pesszimista hangulatban vagy!
-Meg van rá az okom... képzeld...-susogja Hugocska lehangoltan, tegnap a kínaiban felpróbáltam egy 5XL-es szövetnadrágot, és szűk volt. De ez még semmi.
Amikor levetettem, megnéztem a címkéjét és az volt beleírva, hogy DROMEDÁR!
Hát majdnem elsírtam magamat. Ennyire elhíztam volna? Körbe forog a tükör előtt.
-Dehogy...-vigasztalom. A kínaiak ilyen kicsik. Tudod, hogy hívják a kínai titkárnőt?
-?
-Icuka Magacuki.
Hugocska lebiggyesztett szája fölfelé kunkorodik. Édes ilyenkor. Húsznak se látszik.
Kiválaszt egy mélyen dekoltált és roppant nőies nyári ruhát. Ízléses, apró virágosat. Derékban szűk, és ez kihangsúlyozza formás alakját. Magas sarkú cipő, hosszú lábak, smink, strasszos műköröm. Most sült le szép barnára a szoláriumban, harisnyára sincs szüksége.
-Te Zsani, nem túl mély ez a dekoltázs?
-Szőrös a mellkasod?
-Nem.
-Akkor túl mély.
Hugocskáról sugárzik, hogy tetszeni akar. Illeg-billeg, örül, hogy milyen jól sikerült a sminkje, milyen igézően teltek az ajkai, attól a szuper csillámos rúzstól.
Egy ilyen száj kész provokáció.
Én nem tisztelem meg ennyire a férfiakat. Lebeszél a tréninggatyáról, azt mondja égni fog velem, túlöltözöttnek érzi magát.
Kiegyezünk egy farmer sort mellett, ami elég rojtos és szűk, na durr bele, ma szexi leszek fehér, és mélyen dekoltált fehér topot húzok.
Mezítláb bújok a magas talpú vászoncipőbe. Imádom ezt a cipőt, alig vagyok két méter benne.
Szadista örömet érzek, amikor valaki táncra invitál, fölé magaslok, és azt mondom.
-Örömmel édes...
Ilyenkor eszi, nem eszi, táncolnia muszáj, elvégre ő kért fel, és kénytelen sütkérezni a gyarló káröröm melegében, ami a táncparketten körülöleli.
Elvégre szórakozni jöttem, vagy nem?
Egy rock caféba járunk rendszeresen, sötét és büdös lebuj, olyan, mint az ősember barlangja, és az emberek is korhűk.
Ígéretes hely.
Ócska lebuj. Na, bújjunk le.
A bor olcsó és rettenetes, sokan elalszanak tőle egyik másik sarokban.
Próbálom Húgocskát lebeszélni róla, de előtör belőle a látens alkoholista, akinek kevés a pénze, viszont sokat akar inni.
Na jól van rábeszélt.
Állunk a bárpultnál, üvölt a zene és mi nem halljuk egymás szavát.
Szívom a cigiket egymás után, és egyre pocsékabbul érzem magam. Hugocska már kiszúrt egy borostás macsót, és megsúgja, még ma az övé lesz.
Született bájgúnár, lányok álma bőrkötésben.
Sose kellene.
Hugocska rajong és csodálja, ő meg fürdik Hugocska lelkendező pillantásában.
Na, ennek is sírás lesz a vége.
Kimegyek levegőzni egyet. A club előtt néhány lehangolt fiatal lézeng.
Befut Andika, a punk, vagy félméteres piros taréjjal, és búsong, hogy kirúgták megint.
Próbaidős targoncás volt.
Sodor magának egy spanglit, füves, megkínál.
-Te nem ma lesz az a baró Auróra koncert? A múltkor annyira betéptem, mi a állat...tök fasza volt.
-Kösz, nem. - elég, ha látom, hogy Andika menetrendszerűen röhögő görcsöt kap tőle, ez mindig felvidít.
-Emlékszel, amikor röhögő görcsöt kaptam tőle? -virul Andika.
-Jó kis malőr.
-És akkor odajött az okos csávó, és azt mondta, olyan ronda vagyok, hogyha beülnék a homokba, a macska elkaparna...
-Ezt mondta volna?
Andika összeráncolja a homlokát. Bólint.
-Ez gáz. A szívedre vetted?
-Á! -legyint. -Az is hülye, aki mondta.
Kerülget a röhögés.
Andika megfontolt képpel méreget.
Én meg nézegetem a felhőket az égen.
-Úgy látom eső lesz.
-Aha.
Ez alatt egyre több ember gyűlik össze az utcán, akár a verebek, sorra leülnek a járda szélére.
Miközben csendesen felfáznak, boros kólát iszogatnak.
A taxi-droszton vagy húsz taxi áll.
A tömegben, akár egy villanás, észreveszem azt a srácot... Különös, ideges alkatú fiú.
Félve rám néz, tekintetéből sugárzik a szenvedély, majd el is kapja a szemét és eltűnik. Szerintem titokban mese-videókat gyűjt, pornófilmes dobozban, nehogy beégjen a haverjai előtt.
Ilyenkor dobban egyet a szívem. De sehol nincs már. Legalább van értelme, hogy eljöttem.
Andika egy bevásárlókocsival érkezik. Megszólít egy járdán üldögélő idegent.
-Ne haragudj, elvihetem sétálni az egyik papucsodat?
Az idegen rááll. Andika fogja a papucsot, és nagy gonddal elhelyezi a kocsi alsó polcán.
Elém ballag.
-Ne haragudj Zsanett, elvihetlek sétálni ezzel a kocsival?
-Hát persze.
Beülök, és komótosan tologatni kezd.
Kezdtünk némi feltűnést kelteni az úttesten. Úgy kétszáz méter után Andika úgy dönt, hogy forduljunk vissza.
Hegynek felfelé fel sem tűnt, hogy mennyire lejt az úttest. Van egy olyan érzésem, hogy egyre inkább begyorsulunk.
A szembejövő biciklis először meglepődik, aztán felborul, már el is hagytuk, de még hallom, ahogyan szitkozódik.
Andika tekintélyes hátsójára huppan, és engem magával ragad a gravitáció.
Egyre jobban begyorsul a bevásárlókocsi, a járdáról a közönség feláll, és drukkol, én elszáguldok a taxik mellett, és jaj, egyre jobban közeledik a járdaszegély!
Amikor a padkának ütődik, én már repülök, és az út közepén teljes hosszában hanyatt vágódom.
Nos, nem tudom mennyire sikeredett elegánsra a produkció, de többen megtapsolnak.
Felnézek, és ott magaslik fölöttem a srác. A félénk tekintetű.
-Micsoda véletlen... éppen téged kerestelek... -suttogom, mert az eséstől a tüdőmbe szorult a levegő.
Félénkfiú karját nyújtja és felsegít. Én csak nézem, ő csak néz, kis lépés ez az emberiségnek, de mekkora nekem!
Andika jön, sopánkodik, és összekanalaz.
Félénk fiú ismét felszívódik. Ennyi. Szép dolog a szerelem. Csak tudnék már egyszer valakit komolyan venni! Például őt.
Andika kifejezi sajnálatát, bocsi, nem direkt volt, apám, mekkorát zakóztál! És meghív vigaszul egy boros kólára.
Ő iszik egy sörös kólát, mert egy született individualista. Néha egeret hord a mellényzsebében, vékony ezüstláncon. De csak akkor, ha buszra száll.
Visszaballagunk a klubba.
Húgocskának a savanyú bor úgy nézem, csókosra húzta a száját. Ha jól látom, mákrészeg és Adonisszal lassúzik valami dübörgő punk-zenére. Bájgúnár képén macskamosoly. Látom rajta, hogy röhög a markába.
Barátnőm átöleli a nyakát, és ki tudja milyen pocsék romantikus dumát adagol neki.
-Hugocska, miért nem nézel az arcába jól? Miért nem veszed észre, hogy hülyére vesznek?
Repesve táncol, majd bocsánat, pisilni megy, majd azzal a jellegzetes hátradőlős járásával végiglibeg a termen. Kiskorában balettos volt, de nekem mindig a Maci Laci jut róla eszembe.
De minő optikai csalódás, úgy látom, hiába burkolódzom sűrű füstbe, 'lányok álma bőrkötésben' felém sündörög.
Mi ez amnézia, egy másodperc alatt elfeledte volna Hugocskát? Nézek mindenfelé, de ott tornyosodik a nyakamba. Belejött a kis sármőr a hódításba.
- Lefekszel velem, vagy csináljuk állva?
A szemébe nézek édes butuskán.
- Hozzád, vagy hozzám?- búgja lehengerlően.
- Hozzám nem lehet, nincs hely.- csacsogom.- sajnos együtt lakom az anyámmal, a nővéremmel, a húgommal, és az öreganyámmal. Nálad van hely?
Adonisz ráharap. Könnyű préda!
-Igen, nálam rengeteg hely van bébi!- a képzeletét már felgyújtottam látom.
-Akkor legalább az öreganyámat fogadd be, kérlek, úgy unom már a zsúfoltságot!
Adonisz felpattan, mint a szikra, arcáról lefagy az öntelt mosoly.
Tömören fogalmaz, csak két közismert szót dob felém, nos, az egyik az értelmi szintemet, a másik könnyű erkölcseimet célozza. Képzelem milyen idétlenül vigyorgok, de ez most nagyon tetszik nekem.
-Vihogj csak liba! -szól Adonisz, és a hóna alá kapja a láthatatlan dinnyéit.
Tüdejében visz egy nagy korty levegőt, hátha Húgocskának újjáélesztésre lesz szüksége.
Na mára nekem ennyi elég lesz. Hazamegyek.
Egy pillantást vetek az előszobában a tükörre.
Nem kellett volna. Úgy nézek ki, mint egy liba, aki bezabálta a cefrét. Te jó ég, még szerencse, hogy nem lát most anyám!
Alig hunyom álomra a szemem, amikor valaki fekszik a csengőn.
-Hugocska! Előmászom az ágyból, álomittasan égnek meredező hajjal ajtót nyitok.
-Szerelmes vagyok! -ragyogja.
-Hajnali négykor?! -kiáltom. De látom, hogy nem számít, a szerelem már csak ilyen, nem csak vak, hülye is.
-Menj haza Hugocska -biztatom, de ő aggódik, nincs nála személyi igazolvány.
-Na és...?-vetem fel.
-És jogosítvány sincs!
-Nem is tudtam, hogy van jogosítványod,-csodálkozom.- Kajakra?
-Nem, kocsira.
-Gondolom. És minek neked ahhoz jogosítvány, hogy hazatalálj? Elfelejtetted a címedet?
-Ha útközben valaki megöl, hogyan fognak azonosítani?
-Ne aggódj Hugocska, majd azonosítanak a fogsorod alapján.
Hugocska látszólag megnyugszik ettől és marad. Ő már csak ilyen. Már alszik is a kedvenc fotelemben, álmában mosolyog.
Szerintem éppen Hófehérkének öltözve csókolgatja a galambokat.
Alig csukom le a szemem, kegyetlenül csörög a vekker, -Szent ég, ennyi idő van?
Hajnali öt óra. Mennem kell.
Hogy is mondta zalai nagymamám? Ki korán kel, egész nap álmos.
2010. szeptember 07.