Tóparti alkony
Szomorúfűz áll magában
szellő rázza ágait,
tűzarany-szín felhő várja,
táncot lejtő társait.
Izzó alkony rőt palástja
tájra terül, mint a füst,
partra vetett száraz gallynak
tükröt tart a víz-ezüst.
Tópartján, a víztükrében
csodálkozó házfalak,
bíborvörös sellő-lakta
ős városnak látszanak.
Ezüst csipkét sző a szellő,
tűzarany-szín felhő vár,
következő táncra éppen
igent mond egy sellőlány.
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal
szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos nem működik...
Tetszik a vers?
Sóhaj
Az élet néha oly nehéz,
sokszor a baj, bajt tetéz
csak fogy az idő, napra nap,
az élet máris elszalad.
A lélek terhe túl nehéz,
ha a remény oda vész
fájón, egyedül megszakad,
az éjben vérzőn ott marad.
Az álom gyötrő, és nehéz,
megváltás az ébredés,
ha kopogtat a virradat,
új fényt kap a gondolat.
(Mert a hit, az végtelen, általa múlik a félelem...)
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?
Üzenet
Üzent a tél, érkezik,
fagy-csizmáját húzza,
északi szél dérsípján
csípős dalát fújja.
Csomagol az ősz legott,
kapja ködkabátját,
a havas tél kopogott,
hinti jégvirágát.
Gyenge napfény még csordul,
köd bújik előle,
szürke felhő tornyosul,
tél hajtja előre.
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?
Mennyit ér
Az őszi levél oly mesés,
mesteri a színezés.
Csak hull a fáról csendesen,
az avarban lent megpihen.
Ó mondjátok meg, hogy mit ér,
ágtól elvált falevél?
Tudja e, mikor öltözik,
fájától végleg költözik?
Az őszi szellő mit ígér,
a változás mennyit ér?
Pompás színek kavalkádja,
de a levélnek halála.
Mert fája nélkül már félholt,
küldetése ennyi volt?
Többé nem köszönt új nyarat,
feledve, fázón lent marad.
(Új életet hoz új tavasz - rosszabbat, jobbat? ...másikat...)
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Lélektánc
Puha selymes pázsiton
halkan lép a lélek,
fűszál zizzen, szél moccan
csendes legyen lépted.
Szellő zúg most, haragos,
tovább már nem várhat
a fűszálnak tetején
hintázik a bánat.
Az éj halkan eloson,
virrad már nyomában,
lélektánc most csendesül,
bújik a homályban.
Kél a napfény, az álom,
visszatér az éjbe,
elűzi a pirkadat
lélektáncnak vége.
(2009. október 3.)
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Búcsú-csend
Még bánt a hang, még fáj a szó,
titkot tudó, csend forgató
csak hallgatok,
és állok ott,
lelked tudom, mást álmodott.
Csordul a csend, bánat-patak,
keserű könny, néma szavak.
Belém karmol
a fájdalom,
nem akarom, de fáj nagyon!
Kút-mély a csend, kiáltanék,
nincs vége még, nincs vége még!
Lelkem hagyom ...
- romos halom -
Gyötör a kín, csak azt tudom.
Lupsánné Kovács Eta
Jégeső
Lobban az ég, és
reszket az ág,
szirmait csukja
nyíló virág!
pók a hálóját
fonja amott,
két, három szálat
összefogott
alant a csúcsos
kis csigaház,
spirális, erős
mészhéj a váz
ezüstös szürke
sötét az ég
felhő könnyeit
hajtja a lég
ólomszínt vesz fel
az égi kék,
nehéz a felleg,
terhe a jég.
cikázó villám...
mély, mint egy kút,
jéggé vált gyöngyök...
sáros az út.
Lupsánné Kovács Eta
Egymásért
Mint gyöngyök szakadt nyakláncból,
szétgurulnak a szavak
- most elmegyek, mondod halkan
választottam más utat
...léleksikoly elhalt csendben,
elveszíti önmagát
sodródik a képzeletem
ahogyan egy tört faág.
Felriadok, gyötrő álmom
véget ért, mert velem vagy
egymás kezét fogjuk csendben
a félelmem alább hagy
...nem kell a szó, csak a tudat,
hogy mi egymásért vagyunk
egy tekintet kifejezi
mihez kevés a szavunk.
Lupsánné Kovács Eta