Kiss Gábor - manulya - versei:
Esik most vagy...
Esik most vagy…
nem is tudom - süt a nap
ma csütörtök van de
lehet hogy szerda
Olyan mindegy ha nappal
ha éjszaka
ablak nélkül úgyis kilátástalan
Lézengőre vett fura
figurával a sötétben
kóválygok össze-vissza
:láthatatlan szellemtest és
árnyéka értelmetlen kötelező
kapcsolat
Fürdővízben éppen
zenét hallgatok
ez egyszerre:jó is
rossz is közömbös
mellettem még hideg
belül már langyos
elfogy sajnos minden
az összes söröm
Messziről jött ember
akármit mondhat
Én itt születtem
nem jövök sehonnan -
2010. március 24., 14:28:33
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=aranypart&id=200
Olyan átlátszó
Olyan átlátszó ez az egész, ez a kupacba
hányt nagy halmaz, ahogyan szavak követ
nek szavakat egy mondatban sorból ki, sor
ba vissza, egymás hegyén-hátán tolongva
összezsúfolódva, amint a fénylő, cikázó
gondolat hirtelen csapódik át, egyik pillanat
ból valami egészen más, addig még nem is
mert dimenzióba, hogy aztán onnan ismét
tovább, folytassa betűk és sorok labirintusá
ban sziszifuszi bujkálását, de mint az ágyra
járó vágy a mindenáron látszódni akarás
örök misztériumával, hogy végül elérje cél
ját a lényeg megértetése okán, kikandikál
az üresség burája alól, megmutatja csupasz
mivoltát úgy, ahogy csak ő képes előbukkanni
kaján vigyorral, szégyentelenül pőrén kivárva
sorát és helyértékét, még épp kellő időben
a vers legvégén -
manulya
2009. július 19., 21:03:36
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow&id=20463&catid=main
Időtlen szerelem
Időtlen szerelem
Amikor először láttam
Bogarát szemednek,
Tűzőtt a napsugár,
A méhek zümmögtek.
Mikor utoljára láttam
Bogarát szemednek,
Zuhogott az eső,
Karórám elveszett -
manulya
2008. szeptember 25., 18:42:57
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow&id=9580&catid=main
Annak az évnek
Annak az évnek
késő őszén,a nem élők ünnepén
úgy délután három körül egy utasszállító -
repülőgép szállt föl az ég felé Ferihegyről.
Amikor írányba fordulva balra billent a szár -
nya,akkor pottyantam ki a burokból,- hála
anyámnak !
Mint csontig hatoló jéghideg tusolás sötétben,
dermesztő érzés volt a nagy zuhanó-utazás
élménye.(kérném ezt mégegyszer!)
Miközben zúgtam le,egyre sebesebben lejjebb,
a pillanat törtrésze alatt döntenem kellett;
szárnyasbomba,műugrómassza,vagy újszülött
legyek?
Vállamról a terhet levették mások,ők már dön-
töttek helyettem,(ahogy később,még jópárszor!)
én csak becsapódtam.
Ép testtel és lélekjelenléttel sértetlenül,szeren -
csésen megérkeztem.
Őseim már várták jöttömet,jómagam nem tudtam
semmiről.Utólag sem lettem okosabb.Voltam.
Vagyok.
Azóta is egyedül,gyakran nézem(a sok értelmet-
lenség közepette,mint ma egyetlen értelmes
tematikát) az elszálló gépek billenő szárnyát és
szórom magamra a sok szőrnyű szemrehányást,
hogy akkor ott,mért nem kapaszkodtam jobban?
manulya
2008. szeptember 19., 11:36:38
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow&id=9341&catid=main