Szilágyi Erzsébet fordításai
Leon Vandersee: Húsvét táján történt
Egy ünnepnap - úgy Húsvét táján -
üde tavasz, szépséges táj,
hol vadvirág- s ibolyaillat
a hegyet, völgyet lengte át.
Te rám néztél, s én megcsókoltam
örömtől alélt arcodat,
széllel játszó hajfürtjeiden
suhant az arany pirkadat.
Ma?... Jaj, nincs fény, virág se nyílik,
hó alatt az ibolyarét,
boldogságunk lépteit rejti
egy régi kékellő húsvét.
Szilágyi Erzsébet fordítása (1994.)
Um Ostern war es.
Ein Feiertag - um Ostern war es -
die Welt so jung und frühlingsschön,
Waldmeisterkraut und Veilchen blühten,
es lag ein Duft auf Tal und Höhn.
Du sahst mich an - ich küsste leise
dein glückverträumtes Angesicht,
um deine windzerwehten Locken
rann sonnengoldnes Morgenlicht.
Heut? . . . Ach, kein Glanz, kein Blütenschimmer,
so tief verschneit der Veilchenhag,
als wär dort nie das Glück geschritten
an einem blauen Ostertag!
***
Heinrich Heine: A levél, amit írtál...
A levél, amit írtál,
egy cseppet sem riaszt,
állítod: nem szeretsz már,
hogy írsz, az mást sugall.
Csekély tizenkét oldal!
Kecses kis kézirat!
Nem fecsegne ily sokat,
ki kiadná utam.
Szilágyi Erzsébet fordítása
Der Brief, den du geschrieben ...
Der Brief, den du geschrieben,
er macht mich gar nicht bang;
du willst mich nicht mehr lieben,
aber dein Brief ist lang.
Zwölf Seiten, eng und zierlich!
Ein kleines Manuskript!
Man schreibt nicht so ausführlich,
wenn man den Abschied gibt.
***
Paul Celan: Tenebrae*
Közel vagyunk, Uram,
elérhetően közel.
Már megragadva, Uram,
egymásba kapaszkodva, mintha
mindegyikünk teste
a te tested lenne, Uram.
Imádkozz, Uram,
hozzánk imádkozz,
közel vagyunk.
Görnyedten mentünk oda,
mentünk, hogy vályú
s víz fölé hajoljunk.
Az itatóhoz mentünk, Uram.
Vér volt ott, vér,
amit te ontottál, Uram.
Csillogott.
A te képed vágott a szemünkbe, Uram.
Szem és száj úgy nyitva és üresen, Uram.
Megittuk, Uram.
A vért és a képet is, ami a vérben volt, Uram.
Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.
* sötétség, homály(osság)
Szilágyi Erzsébet fordítása
Nah sind wir, Herr,
nahe und greifbar.
Gegriffen schon, Herr,
ineinander verkrallt, als wär
der Leib eines jeden von uns
dein Leib, Herr.
Bete, Herr,
bete zu uns,
wir sind nah.
Windschief gingen wir hin,
gingen wir hin, uns zu bücken
nach Mulde und Maar.
Zur Tränke gingen wir, Herr.
Es war Blut, es war,
was du vergossen, Herr.
Es glänzte.
Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.
Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.
Wir haben getrunken, Herr.
Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.
Bete, Herr.
Wir sind nah.
***
Fjodor Ivanovics Tyutcsev: Silentium!
2010. január 23.
Hallgass, rejtőzz, s titok legyen,
Mit érez és óhajt szíved,
Lelked mélyén suhanjon át,
S csituljon el a néma vágy,
Mint fényes éji csillagok,
Csodáld csak őket, és ne szólj!
Hogy' tárja fel a szív magát?
Megért-e téged bárki más?
Megérti-e benned mi él?
Kimondott gondolat, ha kél,
Hazug. A forrás felzubog,
Oltsd szomjad így el, és ne szólj!
Csak tudd, magadnak hogyan élj!
Egész világ a lelked, mély,
Titkos, varázsos gondolat,
Mit elfojt lárma s utcazaj,
A nappal fénye szerteszór,
Figyelj dalára, és ne szólj!
Szilágyi Erzsébet fordítása
*
Молчи, скрывайся и таи
И чувства и мечты свои —
Пускай в душевной глубине
Встают и заходят оне
Безмолвно, как звезды в ночи,
Любуйся ими — и молчи.
Как сердцу высказать себя?
Другому как понять тебя?
Поймет ли он, чем ты живешь?
Мысль изреченная есть ложь.
Взрывая, возмутишь ключи, —
Питайся ими — и молчи.
Лишь жить в себе самом умей -
Есть целый мир в душе твоей
Таинственно-волшебных дум;
Их оглушит наружный шум,
Дневные разгонят лучи, —
Внимай их пенью — и молчи!..
(1829), начало 1830-х годов