Csendes emlékezés
Álljunk meg egy percre,
S hajtsunk fejet azoknak,
Kiket, mély gödrök rejtenek,
És fagyos hantok takarnak.
Gyúljon láng mécsesben,
Szeretetünk éltesse csendben,
Gyűljön értük könnyünk,
Rájuk gondolva szemünkben.
Ne felejtsük őket el soha,
Emlékezzünk rájuk e napon,
Ezzel őrizve őket szívünkben,
Hisz nekik ott helyük vagyon.
Menjünk hát ma ki hozzájuk,
Végső csendes nyughelyükre,
Kegyelettel adózva súgjuk el,
Drágáim, nyugodjatok békében.
(Szeretteimnek, halottak napjára. 2010.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik..
Tetszik a vers?
Kicsiny faluk
Lépteim könnyebbülnek,
Fülemben dalol egy madár,
Kukorica virágjaitól fénylik,
Arany színben virul a határ.
Tüdőmben a friss levegő,
Ólmos füsttel, harcolva vív,
Hűvös fuvallattal a szellő,
Csalogatva magához hív.
A távolban kicsiny falu
Apró fehér házai nőnek
Elő, a fogyó szántásokból,
Ablakaik tündökölnek.
Büszke templomtorony is,
A fáradt vándort csalogatja,
Doromboló harang zúgása,
Szívem, dédelgetve simogatja.
Körbe forgok, elszédülök,
Magamba szívom e tájat,
Minden apró részlete vonz,
Maradásra bírja a vágyam.
Mert városban születtem,
Időm javát én ott is éltem,
De ilyen kis faluban érzem,
Hogy én végre hazaértem.
(Érd, 2010. szeptember)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik..
Tetszik a vers?