Kötözgetném a régi szálakat,
de mindegyik szétmállott, elszakadt.
Meghalt mindenki, senki sem maradt;
tűnő Idő, elszálló pillanat.
Mint odavetett, ledobott kabát,
csak rendetlenné teszem a szobát,
már helyem sincs és nincs ki felvegyen
és mindegy is, ha nem lelem helyem.
Az sem számít, hogy mire gondolok,
nélkülem jobban megy minden dolog,
mert minden, amit régen tettem én,
nem érvényes már, más van a helyén.
Tulajdonképpen így van rendben ez:
a nagy Idő engem is helyre tesz,
felszabdalnak s átalakítanak.
Végül papír lesz minden rongydarab.
Agyagási Réka
Rodostó, 2010.
2010. április 14., 18:28:29