Roki Balboka  versei:

Önmagukat költőnek gondolóknak!

Egyszerűen, tréfásan, okítóan, viccesen!

Ne értelmetlenül, bonyolultan és ne művészien!

Mit ér a vers, ha kinek szánod nem érti?

Szeretettel, hittel, Istenről, a hazáról!

Ne az ördögről, tébolyról és ne a gyávákról!

Mit ér a vers, ha rossz útra terel?

Indulattal, lelkesítően, szónokolva, élettel!

Nem búsulva, elkeseredve, kilátástalanul, kétellyel!

Mit ér a vers, ha elkeserít?

Erkölcsről, szerelemről, a fontosról, a családról!

Ne paráznákról, homokosokról, és ne a mámorról!

Mit ér a vers, ha legbelül mételyez?

Tanítsd a magyart! Értsd meg költő!

Isten, család, haza, és az érthetőség a legfontosabb alapkő!

Roki Balboka

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)