2010-06-21 06:37
A szándék vitte,
ledobta magát a mélybe.
Látta még a fodrozódó habokat
a sziklát maga alatt,
hallotta a sikolyokat,mit
idegen emberek érte,
Ő érette hallattak,
átsuhant agyán a gondolat
talán mégse kellett volna,
de már arra is rá jött
számára nincs holnap,
tompán fogadva a végkifejletet
önmaga ellen hozott ítéletet.
...
nyitott ablak mellett
suhan egy lenge szellő
bús harmonika szól
szemközti ház felől
látom magam előtt a
féllábú apát ki maga elé
idézi párizsi nyarát
ott kereste tavaly még
sovány kenyerét, szájában
a csikk örök darab, mit
holta után is majd szája
görcsössen harap el nem
engedve a zsákmányt
mi csak az övé
illanó kedves emlék
szája szögletén
egyetlen jussa életében
ezen a földön mi öröme
a parázsló cigarettavég
megmerítkeztem a szavak s
tettek kimondott vagy
kimondatlan fertőjében
csendre vágyom, hol hallom
a bennem szunnyadó lélek
repdesését, az évszázados
öreg bútor sarkaiban
megbúvó szú percegését,
titkos álmok szívdobbanását,
elfolyt könnyek friss patakba
összegyűlt halk csobogását,
ott hol újrakezdhetek mindent..
vágyom egy távoli helyre
csendes zugba a hegyre
ott ahol megtalálom békém
csillagfény világítja estém
magányomban mindig kiderül
soha nem vagyok egyedül....
Csak jövevény vagyok
por és hamu, kit mások lenéznek,
mindenki a startvonaltól indul,
nem egyenlő eséllyel.
Az életet szeretve, ha kell
felfestem a napot az égre,
hűvös időben majd rátekintünk,
úgy indulunk előre,
vakok szemében gyúl a fény
induláshoz ennyi elég
egy forráspont, meg egy cél
alfa, honnan indulnak mindenek
omega, hová tartunk itt a földön emberek
olykor megtorpanunk,
kedved azért ne veszítsd,
ha terhed nehéz, hívj segítségül engemet,
tested fárad, inad feszül,
eleped a lelked a bűnösök miatt
mindaz, mi körülvesz nem nyújt vigaszt,
gondolj arra a szeretet örökre megmarad.
Új életre lettünk híva
arra, amely nem hazug
hűség, igazság, tisztesség, becsület tartalma
intő jel, eljött az idő, létünk bátor hajnala,
a bárányok sem hallgatnak