Kopasz kobold kóvályog fent,
Kietlen szűk meredélyen,
Nehéz terhe, amit elcsent,
Nyomja vállát jó keményen.
Dionüszosz demizsonja!
Ép elmémet teli zsongja,
Miféle bort hoztál szolga?
Fejed hullik majd a porba!
Erdő mélyén száz a bánat,
Kis csatlósom sosem fárad,
Sehol sincs már szíve honja,
Álmát velem összefonja.
Mélán battyog az éji hold,
Minden kérdést lassan kiolt,
Jégbe fagyott gondolatom,
Messzi földön hátra hagyom.
Korhadt ágon bogár perel,
Szellő szóra tovaszelel,
Fut az idő, hasztalan dúlt,
Nincs számára: jövő se múlt.
Ifjúságnak örök éltje,
Heszperiszek üde vértje,
Almába bújt egy istenem,
Eridj! - lopd el, azt is nekem!
Huncut hunyor szütyőjében,
Döng majd sárkány bendőjében,
Kedves társam jó földszellem,
Mindig szeret, megóv engem.
Kopasz kobold völgyben alant,
Csepp lábait szaporázza,
Körülötte néhány galamb,
Lépte nyomát mazsolázza…
DNS
2010. november 16., 19:22:27
Hajdan, boltívben hajolt fölénk a tér,
oltárán, az idő, nekünk áldozott.
S volt, hogy ereimben a vágtázó vér,
kezed, lágy érintéséről álmodott.
De kértem én, csókjaidnak fájdalmát,
melyek rideg emlékekbe vésődtek?
S hitted e, a pillanatok szánalmát,
mikor lenézően rajtunk évődtek?
Amíg Ámor íját feszítve remélt,
a dőre büszkeség magába omlott,
igaztalan tájra szaladt, aki félt,
s útközben a gondolat is megbotlott.
Ami történt egykor, csendben elalélt,
egy távoli harang, nagyokat kongott.
DNS
2010. október 04., 19:39:47
Ördöglány vagy, belőled fakad a tűz,
előtted térdel több tucat bódulat,
örvénylik a levegő, szellemet űz,
nem kétség, tiéd megannyi hódolat!
Hajadba költözik a fekete éj,
szemedben ott vibrálnak a csillagok,
vágyamat egyre csak perzseli a kéj,
s körbe ölel mámorító illatod!
Érintsen meg téged minden gondolat,
mely kései alkonyon bennem fogan,
kezemben őrzöm szerelmes titkomat,
hiába is fürkésznék ki, oly sokan!
DNS
2010. szeptember 10., 16:37:07