Ambrus Magdolna versei:
.
..hagyaték nekem...
Tarka fényt csókol homlokodra
a gyűrött arcú nap, s buksidon:
- csiszolt üst alakú, vaskalap...
megérinted gyöngéden arcomat
"ne adjam fel, soha a harcomat"
- szemed sarkában ott ragyog...
megcsillant egy szeretet szikra:
"szüleidet a túlvilágból nem
hozhatom, már vissza"!
tekintetedből ki olvasva, értem...
ilyen a sors, emésztő vasfoga:
- minden élőlény visszahull a Föld
pórusaiba.
Születéskor gondolni kell arra, hogy:
- a földön Élőknek, mind ez a Sorsa.
(1971. november 18. - Egy ismeretlen hagyatéka, amikor Nagypénteken templomba fohászkodtam 12 évesen...)
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Pardon, bocsánat...
Nem tagadom én vidéken élek,
ahol többnyire érdesek a tenyerek
búzatáblákban ringanak a kenyerek
kontyos-rádiók egymással szót értenek
olykor... hét nyelven is beszélnek.
így terjengnek, jó és rossz hírek,
amit akarok én is elhiszek...
vesznek-adnak hajba is kapnak,
s azok az örökölt birtokok...
naponta szülik a kínokat!
kiderítenek burkolt titkokat,
feltúrnak szennyes múltakat, s
szegény-ember amit összekuporgatott
peres ügyeire, most egyből kidobott
a családja... erre dehogy is számított!
Tenyérnyi földjéért hite is meginogott
csak szórta-szórta a részeg átkokat:
- miért is örökölt bánatot, s birtokot...
elszakadt rokoni szálakat...
s "pardont és bocsánatot"!
(2009. március 13.)
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.
Élni jöttem!
Nyomorral én alkut kötöttem
nincsen pénzem: Élni jöttem!
Tegnap sebe vérzik bennem,
eredetem... megrögzötten,
Élni, élni... Élni jöttem!
Nyomorral én alkut kötöttem
nincsen pénzem: Élni jöttem!
Ellenséget is átöleltem...
győzedelmet is cövekeltem,
Cibere levest is ettem...
Isten útját követem, követtem.
Szegényeket, árvákat segítettem
diplomámmal nem dicsekedtem.
Reflexpontokat talpakon kerestem,
tudásomat Orvosoktól el-lestem,
Bánatomat tollal könnyeztem...
betegeken ingyen segítettem.
Kék könnyek szikkadnak...
durva kritikusra várva...
Kényszerülnek átdolgozásra,
ha nekem ez nem fájna...
Ki is dobtam volna a kukába,
maradjon még a fiókom sarkába!
Nyomorral én alkut kötöttem
nincsen pénzem: Élni jöttem!
Nem rettegni, s félni, félni...
hamisságokat beszélni, s
elesetteket: útporába nézni!
Élni jöttem, élni, élni!
(2009. március 19.)
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal szabadon utánközölhető.