Öltöztetőjáték
Jaj, öltöztessük, várja pihe pólya;
nemzője büszkén nézi a fiút.
Már kész a bölcső, ő lesz új lakója;
szűk a kenyér, de sarka néha jut.
Most öltöztessük zöld posztókabátba;
a szívtájékon kis lyuk látható,
ahol az apját akkor eltalálta
a talján fronton egy gyilkos golyó.
Vagy öltöztessük évődő legénynek,
ki tükrös szívet lőtt a vurstliban,
s most ábrándozik, érte mit remélhet;
átadja ő, de annak ára van.
Majd öltöztessük nyűtt szántóvetőnek,
ki sosem akart többnek látszani,
bár cserzett arcán mind hosszabbra nőnek
és mélyülnek a gondok ráncai.
És öltöztessük végső pihenőre;
pompás szövet, a lagziból maradt,
tovább kitart, mint bomló viselője
hat láb mélyen egy furcsa kő alatt...
Ez a vers a szerző megjelölésével non-profit céllal
szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik..
Tetszik a vers?