Ross Satyr versei:

Öltöztetőjáték

Jaj, öltöztessük, várja pihe pólya;

nemzője büszkén nézi a fiút.

Már kész a bölcső, ő lesz új lakója;

szűk a kenyér, de sarka néha jut.

Most öltöztessük zöld posztókabátba;

a szívtájékon kis lyuk látható,

ahol az apját akkor eltalálta

a talján fronton egy gyilkos golyó.

Vagy öltöztessük évődő legénynek,

ki tükrös szívet lőtt a vurstliban,

s most ábrándozik, érte mit remélhet;

átadja ő, de annak ára van.

Majd öltöztessük nyűtt szántóvetőnek,

ki sosem akart többnek látszani,

bár cserzett arcán mind hosszabbra nőnek

és mélyülnek a gondok ráncai.

És öltöztessük végső pihenőre;

pompás szövet, a lagziból maradt,

tovább kitart, mint bomló viselője

hat láb mélyen egy furcsa kő alatt...