Gáspár András /Gazsi/ versei:
Kovászos ubi
valahogy sok volt már minden:
te, barátok, négy gyerekem,
munka, na és magam, igen
magamból volt már elegem
mennem kellett gyorsan, gyorsan,
lelkem szökni most nem volt rest,
félrenéztem hát cinkosan,
de jött velem e lomha test
baktattunk ketten, én meg én
a Duna parton - hol máshol? -
kiskocsma terasz jött elém,
akkor ez kellett Mohácsból
'hogy beültem nem én voltam,
vagy én, csak nem úgy mint eddig,
nem volt jövőm, nem volt múltam,
nem hiányzott semmi, senkik
cigányt kértem, hozzá ubit
- kovászos, mint anyám szokta -
sört, reméltem kicsit butít,
( eddig nem vágytam ászokra )
jó volt, istenemre jó volt:
a teraszon ült egy senki,
falatozott, néha kortyolt,
a nihil 'mi körbelengi
fizettem és mindez elmúlt,
magamra öltöttem magam,
régi énem félve bámult
míg dúdoltam: tadam ... tadam ...
akkor volt egy délutánom,
- történetét nem ismered -,
ne haragudj, ma sem bánom:
magam voltam, és nem veled
2010. október 11., 17:41:55
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow&id=30518&catid=main
Mami
összes csontja fáj, míg
földre ereszkedve
hadsereget játszik,
hátán apró terhe
noszogatja vadul
'Gyí ! ugorjuk át ott,
hol ellenség lapul
a játékkocka sáncot'
' Sütök palacsintát '
- menekülne szegény -,
huncutul kacsint ' hát
engedj el kislegény '
' Várj ' és nem szabadul,
cél a szőnyegváros,
autózik vadul
a versenyzőpáros
' Most már elég legyen '
' Mami kérlek még ne! '
de a játékhegyen
megpihennek végre ...
nehézkesen felkel,
nézem, hogy' szereti
csillogó szemekkel
apró fiam Peti
és boldogságáért
irigylem is talán,
nekem - bár soká' élt -
sosem volt NAGYMAMÁM
2010. március 24., 14:26:07
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=aranypart&id=199
... néha beugrik egy rímpár, és akkor írok hozzá valamit ...
... vagy jön egy gondolat, amit talán mással is közölnék ...
és valahogy így kezdődött egy verses portált olvasgatva:
azóta írok verseket
mióta olvasom művetek
itt de sok
van mit nem tudnék
alulmúlni s felül
próbálom azt a párat
mi agyamban elül
legbelül
mert látom énetek kiöntve
hogy fröccsen szemembe
így könnyen
hiszem a neten itt
marad belőlem is pár sornyi
gondolat s lélek mit
nem látsz máshol
mástól
míg írok hajt a vágyam
szólni durván vagy lágyan
de bután
nézek monitoromra
szórt betűimre
mit törlök majd írok újra
ügyelve rímre
és íme
a végére marad
a címe
Tévedésem
hittem akkor olyant nem lelsz
mit megfogadtam volna s lám
azóta érzem mint nevelsz
mióta meghaltál apám
2004
Alkony
ma ahogy vártam az estét
láttam az alkonyt irdatlan ecsetjét
mártani vérző napba
majd lazán odacsapva
a felhőrücskös vásznon északról délre
szívszorító hangulatot festett az égre
2005
Búcsú nélkül
friss tavaszok, vad nyarak, bús őszök, deres telek
marták lelkünkbe múltunk, és hittük többet nincsen
te és én csak mi, ám ma hiába kerestelek,
már kihűlt kezed érintése is a kilincsen
2006
Memento
mert eszemben vagy apám megint és újra
mint minden egyes nap '87-óta
és tegezve szólunk bár előtte még nem,
de közelebb vagyunk e nagy messzeségben
egymáshoz, mint addig
míg bentrekedt hangunk kimondhattuk volna
ajkunk néma maradt, szavunk visszafogta
valami, mit ma már hiába keresnék,
pedig de sok éven múltak el az esték,
az utolsó hangig
kezed még foghattam a halálos ágyon,
ajkam hiába szólt, hisz' vitt már az álom
nem tudtad, ott vagyok
2003
Szeress !
hogy' locsoghat sajgó szerelemről ajkad
és bánatról melyet halálosnak érzel,
ki meg nem alkottad eldobható múltad
vagy ha igen, akkor markolod két kézzel
s veszteni nem bírod
ha lesz erőd hagyni lelki s földi kincsed
mit a múlt életed szép évei hoztak,
jövőd tudta nélkül vállalod a nincset
s neved a szívembe - törölve a rosszat -
vésővel beírod
akkor mondd, hogy szeretsz úgy megint és újra,
hogy már soha többé nem nézel a múltba
és szívem lesz sírod
2003
Sorsok
