Kovács Erika  versei:

Homályban (édes)anyámmal

  2010.05.02., v, - 08:46

ülünk a homályban

egymással szemben

csodálkozom

hogy ma

mennyire megnőtt bennem hiánya

milyen nagy lett minden

a fal

azon a kép

és abban

a sosem látott

de sokszor elképzelt mosolya

mondanom kellene valamit

de mi csak csendben ülünk

ez mindig jól ment nekünk

én a széken

Ő a falon lógó képen

nézem

milyen szép ma

és reszketni kezdek

talán a hideg

apróra zsugorodom

ahogy magzati koromban

ez mindig jól ment nekem

de ma majdnem mosolygott..