Furcsa (v)iszony

Ma kibontotta hajamat a szél,

Körbeudvarolt tettetett kedvességgel,

Ahogy fekete csenddel int az éjfél,

Úgy fújt bőröm alá játszi könnyedséggel

S bár ő érez engem, testemhez érhet,

Addig én a légüres teret markolom.

Minden egyes porcikámhoz hozzá férhet,

Míg én...csupán magamat karmolom…