Tedd vissza!
Ha most megállsz
és hátrafordulsz
meglátod a lelkem,
egykori patyolat fodrait
a szélnek vetettem,
pókháló zsinórra
sorba teregettem.
Alatta a fűben
csendben vár a testem,
nyitott mellkasomba
tedd vissza helyettem!
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Csattanó szavak
Ez egy ilyen hét,
Szavak és szótagok,
mondatok armada támad,
elhagyja a számat és a szádat
a maró gúny
és a gyalázat.
Néma vita,
papírról indított
nyársaló hadak,
sértett hiúság,
fájón csattanó szavak
arról,
hogy ki marta meg a másikat!
- Én nem bántottalak!
- És én se!
összevillan két elme éle,
amit szavakból köszörültünk kőkeményre.
Pedig nem így kéne!
Szépeket kéne írni,
langyos esővel együtt sírni,
a párolgó földre
leborulni,
apró rögökbe
kapaszkodni,
és megköszönni minden
szépet
amit még adhat ez az
élet.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
becsukom ablakait szememnek
Megállok.
Becsukom ablakait szememnek,
a fénynek feszítem arcom,
a bársonyos melegben,
megmártózik a testem,
súlytalanná lettem.
Alaktalan lelkem,
percekre útba lendül,
ölelő sugárnyalábok
néma harangja zendül
fülembe
dörömböl az élet,
dobhártyámon kopogtat.
Régi képek szaladnak
rosszak és szépek,
színesek vagy mattok
hosszú sora kattog
lezárt szempilláim zsalugátere alatt.
Eltelt egy nap.
Vihart arató kint tévelygő lelkem,
estére
magamba visszatereltem.
A pillanatból kiszállok
majd körbenézek,
legyintek,
nem érdekel
hogy ki látott.
Réges-rég "ad acta" tettem ezt a világot!
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?