Embedded Files
NAPKORONGNAK
Magányom ablakát lestem,
már több mint három hete figyeltem:
a NAPKORONG megjelenik-e?
Látni szerettem volna a
bennlakókat, barátokat.
Megtudni Pircsi boldog-e?
Mamuszka nem beteg?
Feri, Domokos, Csaba, Attila, és
a többiek szép verseit
ablakomra a Napkorong mért
nem írja le?
Hiányoztok mindannyian.
Ágikám az ölelésed,
Etusom a szereteted,
Zsefy Zsanett a féltésed.
Tara barátnőm ugyan mit csinál?
Sok szép írása közül melyikre
süt a Napsugár?
Ahol vagyok, csak a halál rohangál,
de szobánkat védi angyalkánk,
úgy érzem az életben
van még feladatunk,
remélem, nem tévedek nagyon.
Öleljük át egymást
Még ma megveszem
a fehér gyertyákat,
de csak november elsején
viszem ki fáklyának,
lángja fénye a lelketeket érje,
világítson Nektek, fenn,
valahol a végtelenben.
Érezzétek Mindannyian
szívem minden dobbanását,
ha máskor nem is,
de Halottak Napján,
én feketében,
Ti általam látott hófehérben,
öleljük át egymást,
kint a temetőben.
Én,
majd,
ha imát
mormolok
Értetek,
vagy inkább
magamért (?),
a virágcsokrot
lelkemmel átszőve
a sírra ráteszem,
gyertyát gyújtok,
fáklyafénnyel
világítson
Tinéktek.
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód nem működik, sajnos..
Tetszik a vers?
A csend
A némaság leple alatt
alszik az éj,
mintha kísértet országa lenne,
pedig azt mondják,
állítják,
kísértet nem létezik.
Hiszen,
tudományosan sem tudják
megmagyarázni:
mért vonít éjjel a kutya,
ha haláleset lesz a házban,
mért törik ketté a kristály
ha senki sem bántja,
mért hallod a neved,
mikor senki sem szólít,
mért ordít fülsüketítő
hangerővel,
a csend,
ha elszáll egy lélek.
Jajdul a föld.
Ujjong az ég.
Ti is halljátok mindezt,
mikor
a némaság leple alatt
alszik az éj?
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód nem működik, sajnos..
Tetszik a vers?
A hegedű
Ha feljajdul a hegedű:
ne sírj,
húrjából kibuggyan a hajnal,
csörgedező patak tavasszal
üdítő illatot áraszt,
csókolgatja arcodat,
megmossa lábadat,
felfrissít ha akarod,
mert most a pacsirta csak
neked dalol.
Hallod a füttyét?
Neked fütyül!
Bőröd alatt bujkálva
lelked keresi,
megtalálja,
dédelgeti,
melengeti,
felemeli,
majd forgószéllel
felriasztja,
menekülnél, de
nem hagyja,
megfogott, nem ereszt
ha húrjából
kibuggyan a hajnal:
a hegedű
rabja vagy.
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód nem működik, sajnos..
Tetszik a vers?
Page updated
Google Sites
Report abuse