Idő
Ártatlan szemekkel néz
a hajnal, hűvössé vált az élet,
zordan nevető éjszakában
kifakulva játszanak a fények.
Az ablakrepedésen át
kósza füstöt vetít az éj,
megtört lelkek sorakoznak
kiknek életük már szenvedés.
A porban könnycsepp lángol
hamuvá izzanak fényei,
az óramutató meg-megáll
s az életbe botlik némelyik.