Kedvenc számítógépem rosszul viseli a sértegetéseket. Néhány olvtársam olyan sértő megjegyzésekkel illette, miszerint öreg, ócska, más ilyet már régen kidob.

Mivel minden információ rajta keresztül jut el hozzám, így ezeket a megjegyzéseket annyira a szívére vette, hogy egy szép napon nem teljesítette a feladatait. Tudtam, hogy nagy a baj, így gyors orvosi ellátásba részesítettem. Kapott egy kis infúziót /felborult a tetején lévő pohár és a víz szabad utat keresett magának/ amit nem díjazott. Gyorsan kilehelte a lelkét. Sajnos a gondos szívmasszázs sem segített már rajta.

Ekkor már csak a vérfrissítés /újratelepítés/ jöhetett szóba. Be a lemez és indulás. Másfél óra múlva amikor a leletek elkészültek, derült ki, hogy sajnos hiba csúszott a frissítésbe. Kezdhettük elölről.

Másnap már kezdtem kissé haragudni, mert időközben megsértődött valami muter vagy ruter, a lényeg, hogy nem volt internetkapcsolat. Rajtam nem fog ki egy ilyen ócska doboz, gondoltam, hogy a fővezeték használható, csak a probléma, hogy ez félig a padláson van. Nem is tévedtem csak kissé furcsa volt fél lábon állva barangolni a neten. Mivel mint már írtam, nem vagyok netfüggő, így jobb híján megfelelt ez a lehetőség.

Másnap délután sikerült szerezni egy vadi új dobozt és amikor három óra múlva minden vezeték a helyére került, lássatok csodát, ismét helyreállt a rend internetileg.

Csak az én kedves kis gépem nem akart tovább szuperálni. Nagyon elkeseredtem, mert eddig csak a szolgáltatótól függtem, de most rá kellett jönnöm, hogy a gépemtől is, sőt még a lányomtól is. Ugyanis gép hiányában a lányom jóindulatán múlik, hogy mikor szállhatok ringbe.

Az ilyen pillanatokat kihasználva kerestem ismerősöket, barátokat aki tanáccsal szolgálna, mivel az új vinyó beszerelése kínainak bizonyult.

Egy kedves barátom segítségemre sietett, de akkor döbbentem rá, hogy nyelvismeret hiányában problémáim keletkeztek. Írt nekem egy eligazító levelet, de nem tudta, hogy héberül nem tudok. Ültem a levél felett és csak pilláimat rebegtettem. A következő sorok végképp ledöbbentettek.

"Igen a winyó így nem a legjobb,de az átalakítóval be lehet

szerelni.-Neked olyat kellett volna venni ami IDE

csatlakozós."

Na ezen teljesen kiakadtam. Miért írja nekem, hogy ide csatlakozzon, amikor hozzám kellene. Sehogy nem értettem, hogy ha hozzá csatlakozik a vinyóm akkor hogy lesz jó az én gépem. Amikor rákérdeztem és válaszolt, potyogtak a könnyeim a nevetéstől. Te jó ég mi jöhet még? Nem is baj, legalább tudja, hogy mestere vagyok a számítógépnek.

Ezek után nagy bátran nekiláttam a gépemnek. Sikerült hamar szétszerelnem. Igaz, hogy azt sem tudtam, hogy melyik a vinyó, de segítségemre volt az új és kerestem egy hozzá hasonló valamit. A nyomára bukkanva megállapítottam, hogy elég ügyes vagyok. A kérdés az, hogy hogyan lehet ezt innen kivarázsolni.

És láss csodát, egyszer csak megadta magát. Hopp-hopp, de mi ez a darabka itt a kezemben? Hm nem tudok rájönni, biztos felesleges és ezzel kidobtam.

Sikerült bevarázsolni az új ketyerét, de a gép azt mondta, hogy akkor sem indulok.

Újabb levelezés, újabb héber eligazítás. Eddig azt hittem, hogy a barátom magyar, de lehet, hogy tévedtem.

" a

gépnek a baja: (Bios-Memória,--VGA--Audio--Hardvereket nem

ismeri..Ehhez újra kell installálni."

Na most ezzel mit kezdjek? A brióst ismerem, de most egy falat sem menne le a torkomon. Eddig a memóriámmal sem volt különösebb baj, de lehet, hogy a barátom jobban ismer? VGA ez meg mi a fene? Az audio ismerősnek hangzik, de mi köze lehet a haverokhoz. Nem értem, hogy mi köze a gépemnek ahhoz, hogy a haverok ismerik e a brióst. Azt pedig főleg nem értem, hogy miért kell ezért inhallálni, bár kissé köhögök és nehezen kapok levegőt.

Hacsak meg nem ártott neki amikor a múltkor túl melegedett és azt a tanácsot kaptam, hogy hűteni kell. Gyorsan kihúztam a vezetékeket és egy órácskára betettem a hűtőszekrénybe. Lehet, hogy meghűlt szegény?

Amikor próbáltam érthetőbb infót kérni, jött az újabb levél, hogy bocsássam meg, de nagyon jót nevetett és megnyugtatott, hogy nem gúnyolódás képpen. Ez jól esett, meg is nyugodtam.

Az újabb infó még bonyolultabbnak tűnt, mert ebben már valami flopy is bele került, azt pedig végképp nem ismerem. Lehet, hogy elírásról van szó és nem szeretné, ha annyi édességet ennék, így most inkább a ropit ajánlja? Az sem rossz és amikor ideges vagyok még jó is ropogtatni. Már a harmadik csomag ropit ettem, de a gépem még mindig nem javult.

Újabb infót kértem, /nem tudom mikor un rám szegény/ és kaptam is.

" talán fől sem ismeri az új

winyót)..Akkor meglehet,hogy az Elsőbbséggel/

jump(=Dzsamperolással van a baj."

Ezzel valószínűleg baj van, mert soha senki rá nem tudna venni egy ilyen dzsampingolásra. Mi van akkor, ha hosszú a kötél és becsapódok a földbe? Erről szó sem lehet.

"Ez a Winyó hátsó részén

van.---Ha megvan a régi winyod,nézd meg,hogy a hosszú

csatlakozó(ami remélem jól van összedugva és a tápegységről jövő csatlakozó között van egy több tüskéből álló akármi és egy pici valamivel két tüske össze van kötve..-ahogy a régi van,az újban is úgy legyen."

Ez azért már érthetőbb volt. Azonnal nekiestem, hogy megkeressem a tüskéket. Persze, hogy ez a baj. Szegény tele van tüskékkel, ezért vérzik ezer sebből.

Bármennyire igyekeztem egyet sem találtam. Akkor mégsem ez lehet a baj, de a levél folytatása szerint:

"egyszerűen ki lehet húzni egy

csipesszel és át lehet rakni."

Nagyon sajnáltam szegény gépemet. Ha meg is találom a tüskéket, miért kell újra beleszúrni?

Most ott tartok, hogy van három darab gépem, /a szó szoros értelmében, mivel nem tudom összerakni/ utálom már a ropit, a briósra sem tudok ránézni és állandó költözésben vagyok. Mindig arról a gépről jelentkezem amelyik éppen szabad.

Valami sunyiságot érzek a dologban. Lehet, hogy ez egy terápia része?

Ki tette ezt velem, hiszen nem is vagyok szenvedélybeteg.

MÉG HOGY SZENVEDÉLYBETEG

Ilyen képtelen állítással még nem találkoztam. Mi az, hogy netfüggő?

Végül is annyi igazság van benne, hogy attól függ, hogy netezem vagy nem, hogy van e rá pénzem.

Ez éppen olyan, mint a főzelék feltéttel. Hogy mi a feltétel? Hát az, hogy vagy megeszed vagy nem.

Térjünk vissza a nethez. Egyáltalán nem tartom magamat függőnek, bár bevallom, hogy sokszor függök a szolgáltató jóindulatától. Amikor időben nem fizetem be a díjat, rögtön megfenyegetnek, hogy korlátozzák a szolgáltatást. Attól függetlenül, hogy nem vagyok függő, azonnal átutalom nekik az összeget, mert mit szólnak az ismerősök, ha napokig nem válaszolok a leveleikre.

Itt elmesélnék egy napomat, hogy bizonyítsam függetlenségemet.

Mivel már régen leszoktam a dohányzásról, így a reggeli ébredéskor a megszokott cigisdoboz helyett a főkapcsolót keresem. Ahogy rátalálok bekapcsolom és megyek a dolgomra. Fürdő, kávé és röpke 5 perc alatt máris megérkezem a monitorom elé, ahol már várnak a levelek. Ennyi idő kell éppen, hogy betöltsön a gép.

Sajnos sokszor elütök betűket, mivel ez az ötödik klaviatúrám, de a főbb betűk már rég lekoptak róla. Ebből azt a következtetést vontam le, hogy nagyon gyér festéket használt a gyártó. Már egész jól eligazodom, igaz régen vakon gépeltem. Már újra gyakorlott lettem.

Amikor valamire várnom kell, kihasználom az időt és gyorsan behozok magam mellé egy kis reggelinek valót.

Kis idő múlva szólít a mellékhelyiség. Nincs mit tenni, szaladok, hogy gyorsan visszaérjek. Már gondolkodtam vezeték nélküli klavin és egéren, de sokra nem megyek vele, mert sajnos a monitor zsinórja sem ér el a helyiségig. Na meg a súlya, azért a nyakamba csak nem akaszthatom. Úgy tíz-tizenegy óra magasságában megint hív a kötelesség. Összeszedem az ebédhez valókat és behozom magam mellé. Két mondat között sikerül megtisztítanom a zöldséget, krumplit, stb. Nincs más hátra, ki kell menni a konyhába. Gyorsan felteszem az ebédnek valót. Leginkább az egytálételek a kelendőek, bár ez nem biztos, de ez van. A palacsintáról leszoktam, mert túl távoltartó.

Az ebédet megtanultam bal kézzel enni. Elég jól eltalálom a számat.

A délután pihenéssel telik. Ilyenkor netezem igazán. Meglátogatom az általam kedvelt oldalakat, levelezek ismerősökkel, /az MSN-t nagyon szeretem/ és közben zenét hallgatok. Egyszer csak azok kapom magam, hogy odakinn nagyon sötét van. Rápillantok az órára és kikerekedett szemekkel veszem tudomásul, /másodszori pillantásra/ hogy igencsak itt az éjfél. Na most mi legyen, a család már alszik, porszívózni csak nem állhatok neki, így inkább netezem egy kicsit.

Hopp-hopp, mit látok? Ennyi barát egyszerre? Csak úgy villog a képernyőm alja. Megállapítom, hogy nagyobb monitor kell, mert nem férnek el egy sorban.

Épp egy cseppet szörföltem és az egyik kedves barátommal cseverésztem, aki arra hívta fel a figyelmemet, hogy elmúlt fél kettő. Te jó ég akkor gyorsan elköszönök, mert még azt hiszik, hogy idenőttem.

A végén rám fogják, hogy a net rabja vagyok.

Néha nagyon közel kerülök a klaviatuúámhoz, de hát nem csoda, hisz összetartozunk. Csak ne fájna amikor lekoccolom. Az ágyamat kellene valahogy elhelyezni, hogy az egér kézközelbe legyen. Legalább ez legyen nekem, hamár a tv. távirányító nem az enyém.

Na ezt a dalt azért még végighallgatom, nem olyan hosszú. Ezt a kilenc percet igazán kibírom. Az óra úgyis csak négykor csörög, addig meg alszom egy kicsit.

Gondoltam rá, hogy lepasszolom ezt a feladatot, ugyanis én keltem a családot. Jó lenne, ha meghallanák az óracsörgést, én pedig nyugodtan alhatnék még egy kicsit. Csend lesz, egy csöppet visszafekszem. A következő óracsörgés fél hatot jelez. Ez nekem szól, irány a kapcsoló.

Remélem elhiszitek nekem, hogy semmi függésem nincs. Egyetlen egy azért mégis.

A szolgáltató!!!!!!!!