Török Antal versei: engedély nélkül feltöltve
Nem tudtam
Részeg éjjelekből fontam
nyakad köré ékszert,
s vittelek magammal
őrült ködömbe.
Halvány fényem is
ragyogásnak láttad,
csak jöttél a sosemlett örömbe:
S látod mire jutottam?
Életben hagytak a porok
(tabletták, italok, borok..)
De kialudtak már
szememben a fények
s meghal a számban
lassan az ének.
Én nem tudtam megköszönni, hogy voltál.
A hegyeket.
Az esőt.
Mikor engem sirattál,
Te minden halálomba belehaltál…
S én nem tudtam megköszönni, hogy voltál.
2010. március 24., 07:38:51
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=aranypart&id=195
Ma
Elnézem ahogy arrébb tolod
a tányért az asztalon.
Már utoljára talán, hogy látod
és láthatom.
De már te sem tehetsz csodát.
Rongy szerelmünk morzsáit szórod,
s ahogy kinyitod lassan a kalitkát...
Ha akarod magammal viszem.
Szerelmünk halott kékmadarát
2010. február 18., 03:18:17