Kőrösi László versei
Az én világomban...
Az én világomban...
Nincsenek fegyverek
Békében és szabadon élünk mi emberek
Önfeledt mámorban ropjuk a táncot
Mert megtaláltuk végre a boldogságot
Az én világomban...
Nincsen kapzsiság
Pénzzel nem vehető meg ott az igazság
Teletömjük hasunk és fekszünk a napon
A múló éveket nem tartjuk számon
Az én világomban...
Nem gyónunk vétkeket
Szeretkezéssel töltjük az életet
Fentről a Jóisten: mannát hullajt ránk
Mert meghallgatásra talált az imánk...
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Évszakforgó
Nyár Apócska vándorbotját,
Ősz Anyónak adta át;
terelgetni bárányfelhők
lenge, csábos, víg hadát.
Szomorú lett Erdőország,
mert a Nyárnak vége lett;
rozsda-barnás gyászruhában,
levélkönnyet ejteget.
Büszke lombja avarrá lesz,
látván a Tél fellegét,
hódunyhával takarózva
várja Tavasz hercegét.
Rügyszem herceg hogyha eljő,
újra éled a világ,
szárba szökken erdőn-réten
milliónyi kis virág.
Nap királyfi előbújva
friss harmatot permetez.
Erdőország összes népe
örömódát zengedez.
Zöld ruhába bújva táncol
feledve a zord Telet,
meleg szellők fuvoláznak
mosolygós ágak felett...
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
A pokol tornácán
Üszkös-bütykös patkó dobban,
forr a pokol lángra lobban.
Szőrös bőrű boka csattan,
tűztengerből szikra pattan...
...táncra kelnek az ördögök,
kurjantásuk mennydörög.
Kormos-karmos kezű lények,
füstös képű teremtmények.
Lélekfaló árnyéksereg,
villájukról hamu pereg...
...parázskása eledelük,
kénes ménkű leheletük.
Romlott-bomlott agyú rémek,
túlvilági rémes népek.
Lucifertől kapnak áldást,
így járják a pokolcsárdást...
...ropogó-csont ad most zenét,
Isten becsukja a szemét.
Ráz a vaskos ijedelem,
lassan elnyel ez a verem.
Egyik lábam már az üstben,
fuldoklom a sűrű füstben...
...akárki vagy nyújtsd a karod:
mert különben itt pusztulok!
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Holdsugártánc
fátyolfelhős éjszakán
Hold kacsint ki ablakán
puha égi vánkoson
holdsugár most átoson
tücsökhangja felrepül
véle táncra penderül
mint szilaj kis táltosok
szökkennek e táncosok
harmatcseppen hempereg
szentjánosbogár-sereg
csodálkozik fent az ég
csillagtenger lett a rét
pilleszárnyak lengenek
éji kis dalt zengenek
ölelkezve táncot jár
tücsökhang és holdsugár...
(Halász Juditnak tiszteletem jeléül!)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Borzország (Borzália)
Borzországnak borz lakói
borzasztóan büdösek,
aki járt ott vendégségben,
szagolhatta eleget.
Borzországban nincsen szappan;
fürödni így nem lehet,
akinek ez nem felel meg,
azon nyomban elmehet.
Egyszer aztán borzkirálynak
megtetszett egy tündérlány.
Megkérte, hogy feleségként
lakjon nála ezután.
Szép tündérlány azt üzente:
"Boldogan, csak az a baj,
mikor érzi a borzszagot,
forog vele a talaj."
Elrendelte hát a király:
mosakodjon minden borz,
ragyogjon a birodalma,
ne legyen oly torzonborz.
De a borzak fellázadtak:
"Nem kell nékünk tündérlány!
Mosakodni borzadalmas,
válasszon mást a király."
Így történt, hogy Borzországban
görényből lett királynő.
Azóta sem fürödtek meg,
szaguk egyre jobban nő.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)