Szegő Judit versei

Vers varrógépre és színes cérnákra

Régóta szemez velem egy szakadás.

Vigyorgó szája egyre jobban tágul.

Bár tudok varrni, de mindig akadt más,

s nyugtatom magam, van belőle már új.

Egy hirtelen ötlet: "Jöjj, poros gépem

kis szekrény mélyéről,mely kincseket rejt!"

Szépen letörlöm, simogatom, nézem,

újra tanulom, mert az ember felejt...

Piros anyagfoszlány színes cérnákon,

ami porrongy volt, de szív lett belőle.

Felrémlik - nem kéne- egy téli sétánkon

neked adtam, Bálint napra, előre...

Kihull a bobin, csörren a parketten.

Ruhám ujjára cérnakígyó tapad,

aztán eszembe jut, mikor mi ketten...

Nem akarok emlékezni, nem szabad!

Kopott dugó kattan a konnektorban.

Dorombol a gép, s már fut az anyagon

sok öltés, s velük a cérna megy sorban,

múló évekként az élet-szalagon...