Vers varrógépre és színes cérnákra
Régóta szemez velem egy szakadás.
Vigyorgó szája egyre jobban tágul.
Bár tudok varrni, de mindig akadt más,
s nyugtatom magam, van belőle már új.
Egy hirtelen ötlet: "Jöjj, poros gépem
kis szekrény mélyéről,mely kincseket rejt!"
Szépen letörlöm, simogatom, nézem,
újra tanulom, mert az ember felejt...
Piros anyagfoszlány színes cérnákon,
ami porrongy volt, de szív lett belőle.
Felrémlik - nem kéne- egy téli sétánkon
neked adtam, Bálint napra, előre...
Kihull a bobin, csörren a parketten.
Ruhám ujjára cérnakígyó tapad,
aztán eszembe jut, mikor mi ketten...
Nem akarok emlékezni, nem szabad!
Kopott dugó kattan a konnektorban.
Dorombol a gép, s már fut az anyagon
sok öltés, s velük a cérna megy sorban,
múló évekként az élet-szalagon...