istvándor. Látogatás a tanyán

                             A kép a szerző linómetszete

tanyám viharok bontják

nádtetőt zabál a szél

s mint balcsapott után 

bokszoló foga

a padlásajtón lötyög a zsanér

bedőlt a kút

a  jellemtelen csönd többé

nem küld jelentéseket

ki hinné el

e vályoghalom kacsalábon forgott

itt voltam gyerek

fakarddal mentem árnyak ellen

kaszaboltam mákok gubófejét

haluszony rajzolta kifestőkönyv volt a tó

a fűz ecset s paletta az ég

most ismét itt vagyok

de nincs erőm e létrát

a Holdnak támasztani

kinézni a kerek ablakon

s mint egykor a szomszéd tanyára

átkiabálni Istennek hogy nemsokára

végleg átjövök

*

a táj műszerei már

az útkanyar kukoricásainál

bemértek és ágak drótjain

levélreléken át terjedt a hír

a Skoda volánja mögött

visszatért a klottgatyás kölyök

zöld  vizes kutyák

akácok rázták lombjukat

a földből kibújt egy biciklinyom

fölötte lovasszekér röpült

a bakon Bánóczki Béla bácsi ült

láttam Katót amint  dúdolva tereget

és kiakasztja az eget a tó fölé

mely emlékeimből bugyogva újraéledt

s mint gyémántot arany veret

úgy ölelte át a nád a sást

lustán hevert a táj csupán

a fűz ágai között ugrált

egy piros csőrű villanás

*

látod

kérdeztem

MIT

kérdezte ő

hát a szárcsa-húzta ívet

s ezer megriadt

apró halat a víz alatt

HOL

kérdezte ő

a ladiktól balra

mondtam

de nem hallotta már

utána néztem 

s láttam amint futok

egy pillangó után

*

a felnőtt érti már az éjszakát

de retteg benne a gyerek

pedig nyár van dél

felhőkön harangszó hempereg

a fűszál hegyén hangya

nyújtózik hogy égre másszon

próbálkozik majd föladja

(apró megvalósulatlan álom)

*

tarkón lőtt őrök

kerítéslécek hevernek

az eddig fogoly diófa

mehetne már amerre lát

de itt maradt

állok párducfoltos árnyéka alatt

s nézem a maradék kert

pergamenjére égett

kútfedélpecsétet

föltörhetném

tán ősök szomjúsága benne

elporló csobbanások titkai

hagyom

mellette vakondoktúrás

csöppnyi kunhalom

*

ahol kicsit dúsabb a gaz ott állt az ól

anyám féltett nehogy a kocák megegyenek

(hallott ilyesmit valahol)

apám mosolygott ezen

s az akáclomb résein át látom

tarka héthatár-kötény anyámon

s apám megbillent vállán gurul a Nap

kicsit vár még 

majd tenyerébe huppan

és ettől minden délután

nyurgább lesz az árnyék

*

meszelt falba égett

emlékek alatt

vályogtetoválások

a ritka nádon át 

akár egy röntgenlelet

látni a tető bordázatát

a padláson maradt

duplaágy-daganat alatt

beszűrődésszerűen

foszló vászoncipőben

egér lakik fölöttük kuszán

akár belek szárítózsinegek

ám  nem csupán e ház

a táj is gyógyíthatatlan

a szőlőskert egy őszön

szétgurult akár a kláris

egész gyümölcsös

dörömböl az almamagban

mégis csönd van

akkora csönd

hogy megroppanok bele

üvöltenék 

de már a hang se száll

belém ragadt

olajba égjáró madár