KI?
Megszólít-e még egyszer a véletlen,
ha tele üvöltött emlékeim széthagyom,
vagy elkergetett álmaimtól kérdezzem
Ki emlékszik már, hogy miért vagyok!
Azt eszem mit nekem lép a jelen
és tányéromra hazudom a holnapot,
nem hízok el szédült végtelenen,
Ki emlékszik már, hogy hol vagyok!
Hétfőket utánozok a látszatnak
feliszom a csendet, amit kiöntöttek,
elmémben halk vágyak játszanak...
Ki emlékszik már, hogy miért jöttek!
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?
Ott hagytam abba
Valaki hívott, elég furcsán beszélt,
valami baleset meg hogy sajnálja,
elengedtem fülem mellett neszét,
ez a téves hívás egyik fajtája.
Gondoltam rossz számot csengetett.
Én a teraszon álltam, mint akit odaírtak,
nyár volt, a nap forróságot kergetett,
Chopin szólt éppen mikor újra hívtak.
...és
elváltoztam!!!
Súlytalan lebegésre morzsolt a fájdalom
és hogy magamba rúgjak egy utolsót,
álmaimban még mindig magamat áltatom,
pedig én választottam ki a koporsót!
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?
Nem tudok
Nem tudok elkészülni ha elveszel magamtól,
hangszer nélkül álruhákban forgolódtam,
de nem tudok komponálni életszínű javakból
ha hagyod, hogy a semminek folytatódjam!
Nem tudlak lopni ha becsomagolod az esélyt,
s magányom tanítgat ilyen szépen fájni,
nem tudok csavarni hitembe reményt
magam nélkül - nem-vagyokká - fogok mállni!
Nem tudom árulni legyengült létezésem,
egykori rétegem árnyékodon tapogatom,
kövér indulatokban hagyott képzelgésem,
elvetemült, koldus sóhajokká hasogatom!
Nem tudok elkészülni ha elveszel magamtól
és sorvadni hagyod alakomat a penésznek,
nem tudok elkészülni szenvedett anyagból,
sem része lenni a félnek vagy az egésznek!
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem működik.
Tetszik a vers?
Senki
Sehonnan jöttem a semmibe,
semeddig, semmikor,
hogy a szívemet egy lány elvigye,
az eszemet meg az alkohol!
Cifráim könnyen elköltöm,
ostobája vagyok a hiánynak,
gyáva senki, semmi a földön,
pengetője hathúros gitárnak!
Szívem az volt (meg egy kis eszem),
egyik már nincs, másikat vitték,
szerelmes álmaim elintegettem,
létemben egészem semmisnek higgyék!
Hogy lehet semmiben fájdalom,
egy SZÉP-et sem hagytak itt nálam!
Én is mit kaptam - ha azt adom -
bele törölhetném másba a lábam!
Sehonnan jöttem a semmibe,
semeddig, semmikor,
hogy a szívemet egy lány elvigye,
az eszemet meg az alkohol!
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód sajnos itt nem jeleníthető meg.
Tetszik a vers?