Kavyamitra Maróti György versei
Aiol hajnali dal
2011.04.01.
Pici fények, kora reggel kicsi kis dalt keltenek:
gilingocskák csilingelnek, rigofüttyök kerengnek
a finom, tavaszi légben haladó fény fecsereg,
elomlasztja üzenését: aki él, nem kesereg!
Örök éjből naprakélő örökáldott reggelek.
Arany árad, el nem fárad: csodadolgot itt teremt.
Arany árad, el nem fárad csodadolgot teremni.
Ennyi áldást, tavasz álmát nem is mertem remélni.
Ez a napfény, ez a hajnal csodaváró igazán.
Kegyelemmel büvölődő: helye Isten oldalán.
Barifelhők legelésznek Napapának mezején:
ez a reggel, ez a szépség csak a tiéd, csak enyém.
Zene röppen a szobába, nyitni kéne dallama,
cinegéim költögették éji órán ezt a dalt.
Juhok-adta sajt a tálon, olajfáról jó bogyók,
veresborral teli kupám: szép az élet, az bizony.
Csurranó méz, aranyszínű, akár a hajnali fény,
édesítsed nappalomat, ne csurogjál szerte-szét!
Gyönyörű, szép, csoda reggel öreg létem hajnalán:
teremj csodát, teremj rendet! hozzad hozzám, igazán!
mára már
2011. március 19.
Már nincs mögöttem friss erő.
Hallgass, hallgass Szerelem!
Valaki - de nem te már -
eloldja a lelkemet.
Valaki, ki nem te vagy,
egy másik létbe dúdol át,
megköt, s elold engemet, mint
szép remény, mint jó halál.
Úgy várom őt, mint néma csönd.
Mint szélkergette alkonyat.
Úgy várom őt, hogy belevés
ajkaimba a fogam.
Már elherdálva minden éj,
már nem örülök semminek.
Feledésem feledd el:
„a semmi ágán ül szívem!”