Kavyamitra Maróti György versei

Aiol hajnali dal

2011.04.01.

Pici fények, kora reggel kicsi kis dalt keltenek:

gilingocskák csilingelnek, rigofüttyök kerengnek

a finom, tavaszi légben haladó fény fecsereg,

elomlasztja üzenését: aki él, nem kesereg!

Örök éjből naprakélő örökáldott reggelek.

Arany árad, el nem fárad: csodadolgot itt teremt.

Arany árad, el nem fárad csodadolgot teremni.

Ennyi áldást, tavasz álmát nem is mertem remélni.

Ez a napfény, ez a hajnal csodaváró igazán.

Kegyelemmel büvölődő: helye Isten oldalán.

Barifelhők legelésznek Napapának mezején:

ez a reggel, ez a szépség csak a tiéd, csak enyém.

Zene röppen a szobába, nyitni kéne dallama,

cinegéim költögették éji órán ezt a dalt.

Juhok-adta sajt a tálon, olajfáról jó bogyók,

veresborral teli kupám: szép az élet, az bizony.

Csurranó méz, aranyszínű, akár a hajnali fény,

édesítsed nappalomat, ne csurogjál szerte-szét!

Gyönyörű, szép, csoda reggel öreg létem hajnalán:

teremj csodát, teremj rendet! hozzad hozzám, igazán!

• Kavyamitra Maróti György alkotásai

mára már

2011. március 19. 

Már nincs mögöttem friss erő.

Hallgass, hallgass Szerelem!

Valaki - de nem te már -

eloldja a lelkemet.

Valaki, ki nem te vagy,

egy másik létbe dúdol át,

megköt, s elold engemet, mint

szép remény, mint jó halál.

Úgy várom őt, mint néma csönd.

Mint szélkergette alkonyat.

Úgy várom őt, hogy belevés

ajkaimba a fogam.

Már elherdálva minden éj,

már nem örülök semminek.

Feledésem feledd el:

„a semmi ágán ül szívem!”