Repedt...
Carrarában jártam:
csak itt adnak
márványszívet.
(Fizettem érte
- nem keveset.)
De tartós, szép,
fénye van.
Örök.
Csak...
hideg.
Mellkasomra
időnként ráhullik
egy-egy könny.
Bőrömre néha
ráborul
egy tenyér.
Számra tapad
a csókod
édese.
Robban a márvány.
Majd újra fagy...
(Bíbor Kata - Végtelen Nap című verse után, kissé sírva írva...)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Kocsmáros
Berúgott éjjel a Nap.
Megitta az összes tegnapot.
Az égi kocsma asztalán
pohara fényes nyomot hagyott.
(A Hold is elfogyott.)
Elszórt konfettiként
ragyognak a csillagok.
Kezembe seprű.
Takarítok.
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Nem volt hiába...
Ágakban-bogakban kerestem,
felhők lágy fátyla mögé belestem...
Nap vakított, de tágra nyílt a szemem,
ám így is kutattam, kerestem.
Ott a parton, álltam ezer évet,
igen, mindenhol, kerestelek Téged.
Mindegyik mosolyban, és minden
könnyes bajban kerestem-kutattam...
Rád vártam igen, Téged kerestelek...
Szeretlek.
Szeretlek.
Szeretlek.
Megvehetem?
A kasszánál állok sorban,
zsebemben pár apró csörög.
Vágyak, álmok a kosárban,
lelkem ezekért könyörög.
Bolyongtam a polcok között,
sokféle, és fajta boltban,
fényes áruk alatt-fölött,
és a kincs lent volt a porban.
Ráment az összes vagyonom,
(egyszer meg is tapostam tán)
de nem láttam át a poron,
csak végtelen évek után.
Most, hogy rongyos szívem, testem:
csak apróm van. Mit adjak?
Ha kell, eladom a lelkem,
akkor is! Megveszlek magamnak!
(A versek utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Vágyam-tó
Ki ás más medret szerelmem tavának?
mert nézd - a régi tó teljesen kiszáradt.
Ellopta az idő, megölte a méreg,
elszívta, felitta szomorú-fűz-kéreg.
Csak az iszap maradt, testemet lehúzó.
Telis-tele fekete, véremet szívó
féreggel, mely mind emlékemre tapad.
Megölik minden hajdani álmomat.
Ki ás más medret szerelmem tavának
melyben víg kacajok gyöngyözve úsznának?
Körmöddel, fogaddal kaparj nekem medret:
mi tóvá fogadja tenger sok könnyemet!
(A versek utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Felemelve
Kétszer adtam:
el- és vissza.
Lelkiismeretem:
tiszta.
Nem kérted, de
tied lettem.
Aztán kidobtad a
szívem.
Bele sárba,
rút mocsokba.
(Ostoba...)
Szívem kidobva.
Sárba, mocsokba.
Tenger felemelte,
s lemosta.
Látom már hogy
sose adtam
magam mégsem.
Sem nem egyszer,
se nem kétszer.
Míg nem volt
kidobva sárba
és mocsokba,
felemelve, lemosva...
(A versek utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)