Érints meg!

Érints meg, – erre kérlek, – ha kisbabád vagyok!

Ölelj gyakran magadhoz, nélküled “megfagyok”!

Ne csak pelenkázz, mosdass, ha éhezem etess!

Puszild meg arcom százszor, mert így természetes!

Ringass el két karoddal, nyugtasd meg lelkemet,

öledbe bújva érzem, hogy jó szülőm szeret!

Érintésed ha érzem, az biztonságot ad,

Érints meg, ez az érzés, mindig velem marad!

Érints meg, erre kérlek, ha gyermeked vagyok,

s nem értem a világot, s félelmeim nagyok.

Ne tarts magadtól távol, ha veled dacolok,

helyemet nem találom, sok még az új dolog!

Keresd az utat hozzám, próbálj megérteni!

könnyű álmokat hozz rám, s akarj érinteni!

Jó éj puszid oly édes, olyan megnyugtató,

mesélő érintésed álomba ringató!

Kamasz fiaddá váltam? Érints meg akkor is!

Lelkem nem érzéketlen, csak más világba visz!

Ne hidd, hogy azért bántlak, mert most komisz vagyok.

Ezer tüském is vágyja az ölelő karod!

Magam felnőttnek érzem, – s hangodra szomjazom,

az élet viharához így alkalmazkodom.

Ketté szakadt világban, még helyem nem lelem,

viselj el hogyha bántlak, s maradj mindig velem!

Érints meg! – erre kérlek, – ha barátod vagyok!

megnyugtat ölelésed, ha más felzaklatott!

Biztató szép szavakkal lelket is önts belém.

értelmet adj a létnek, és tarts tükröt elém.

Kétségeimet vesd el, tudasd: fontos vagyok!

Lehet hogy érintésed, minden, amit kapok.

Ha szomorú a lelkem, vidámíts végre fel,

legyél velem ha baj van, s nem hagylak én sem el!

Kedvesem, éltem párja, most hozzád fordulok,

érintésed, szerelmed, a legszentebb dolog.

Ám tévedés azt hinned, a szenvedély elég.

Ezer félelmem kerget a karjaidba még.

Megnyugtat ölelésed, vigaszt nyújtasz nekem,

lágyan szoríts magadhoz és szebbítsd életem!

Ilyenkor végre érzem, – szemünk együtt ragyog.

Olyannak szeretsz engem, amilyen ÉN vagyok.

Felnőtt gyereked lettem, most már csak az leszek,

s van már saját családom, kiket ölelhetek.

Anyám, s apám karjára mégis számíthatok.

Érints meg most is, kérlek, mikor gyenge vagyok.

Szülői ölelésed, ma is sokat jelent,

így segíts értékelni, múltat jövőt, jelent.

Már én is másképp látlak, jobban becsüllek már.

Ami fájt elfelejtem, az élet jó tanár.

Érints meg még! – ezt kérem – idős szülőd vagyok.

Erős karodra vágyom, mielőtt meghalok!

Érints meg, ahogy egykor érintettelek,

amikor apró voltál, kis, védtelen gyerek.

Ülj le a közelembe, fogd kezem, adj erőt,

simíts az öreg arcon, sok ráncot, vad redőt!

Melegítsd át a szívem, megfáradt tagjaim,

te rólad szólt az élet, a legszebb álmaim.

***

Ha művész, vagy költő vagy, érints meg erre kérlek!

Túl sok e világban az önző, kapzsi érdek.

Taníts meg másokat emberekként élni,

emeld fel lelküket, taníts meg remélni!

Használd mások javára, az áldott tehetséged,

űzd el a rosszat és mutasd meg a szépet.

Legyen a műved, lelkeknek simítása,

érints meg kérlek, s legyen boldog hatása!

AranyosiErvin - március 09 2011 05:53:42

Koldus ki sorsát...

Koldus, ki sorsát elfogadja,

s nem tesz semmit, hogy jobb legyen,

ki álmait végképp feladja,

nem juthat túl a gond hegyen.

Az akadály, mit hoz az élet,

megtanít utad, hogyan találd.

Ha koronád koldusbotra cseréled.

csak üres kézzel várod a halált.

A megoldás kulcsa régen ott van benned,

kívül keresni nincs minek.

Határozd el, mivé kell lenned,

s mutasd meg azt mindenkinek.

Az oroszlán, ki sebét nyalja,

bármíly erős, – de  védtelen!

Gyávaságtól béna a karja,

s lelkét bénítja félelem.

Vértezd hát fel az álmaiddal,

hiteddel lelked gazdagon.

Szívedben szóljon ima és víg dal,

vágyad szárnyaljon szabadon.

Váltsd csak valóra minden terved,

míg célod van, gazdagon élsz.

koldus lélek akkor él benned,

ha nem hiszel, ha nem remélsz.

Esőcsepp gondolatok

Sötét felhő fenn az égen,

esőcseppek megszülője,

dédelgette picinyeit,

ahogy elvárhatjuk tőle.

Ám egy furcsa pillanatban

egy eső csepp esni kezdett

útnak indult a föld felé,

ez volt a vég, s ez a kezdet.

Ahogy jött az égi csúszdán

átjárta Őt a félelem:

- amikor majd földet érek

véget érhet az életem?

Félt nagyon a fájdalomtól,

- jaj csak keményre ne essek,

legyen hosszabb az életem,

szép, gömbölyű csepp lehessek.

De a világ ily magasból,

olyan rút és zord, kegyetlen,

- Napsugár is felszáríthat,

Föld magába szívhat engem.

Mit érzek majd, ha leérek,

lelkem mélyén ürességet?

Vagy kis testem szerteloccsan,

s ez az élet így ér véget?

És ahogy így gondolkodott,

lassan véget ért az útja,

Csobbanással befogadta,

egy parasztház gémeskútja.

Fenn a felhő magasában,

másik csepp is útnak indul.

Arcocskáján mosoly játszik

apró szelek szárnyain hull.

Kicsi szíve hevesen ver.

A szemében boldog álom.

Tiszta hite, gondolata:

felfedezem a világom.

Milyen színes, milyen tágas,

mennyi szépség ami rám vár,

egy körforgás ez az élet,

s nem szakad meg soha tán már.

S ahogy lenéz tekintete

felfedez egy kis patakot,

benne millió csepp fürdik,

alkot kedves kis csapatot.

Várjatok csak, jövök én is!

Köztetek örömöm lelem.

Együtt játszunk majd napestig,

s végre lesz ki játszik velem.

Két part között fogócskázunk,

víg kórusunk csobogása,

vidámít majd erdőt, mezőt,

- meg a fényünk csillogása.

Cseppjeink közt halak úsznak,

megsimítjuk fényes hátuk,

szeretettel körbe fonjuk,

mi leszünk a jó barátjuk.

Csupa vidámság az élet,

leérkezzek, nagyon várom,

olyan gyönyörű az élet,

amilyen egy színes álom.

Véget ért hát hosszú útja,

sok testvére nagyon várta,

és a patak hűs vizében,

életcélját megtalálta.

Két esőcsepp, két gondolat,

talán te is észrevetted:

jobb annak, ki álmodni mer,

mint ki a sorsától retteg.

Reggeleink

Mikor felébredsz én már dolgozom.

Angyali lépted mögöttem elsuhan.

Munkám alól magam feloldozom,

s karomba simulsz kissé még álmosan.

Egymást ölelve testünk összeér,

szeretet-burkunk lágyan vesz körül.

E perceket nem adnánk semmiért,

vibrál a lelkünk, szívünk így örül.

Mindentől megvéd e szeretet-páncél,

vigyáz reánk, könnyíti lépteink.

Olyan előny, mint futónak a hátszél!

- Kik nem próbálták, meg sem érthetik.

Feltöltődés és frissítő bizsergés,

szívmelengető és lágyan ringató,

mint tűző napon, lágy szellő didergés,

- megnyugtató és egyben biztató.

Indul a nap a kávé illatával.

Két falat között elbeszélgetünk.

Reményeinket keverjük a mával,

hiszünk abban, hogy mindig itt leszünk.

Így lehet hát a hétköznapból ünnep!

Útravaló, akárhová megyünk.

A szeretet közöttünk meg sem szűnhet,

s hogy napról napra boldogok legyünk.

A Valentin nap nekünk csak egy lépés,

egy lépcsőfok, mely sikerhez vezet.

Éveken át kitartó, boldog érzés,

amit te adsz, s én adhatok neked.