Szűcs István versei:

Őrizem álmod

Susogjatok csak mirtuszágak,

szelíd-békésen, csendesen.

A csillagok még fönt vigyáznak,

álmod közöttük megpihen.

Aludj csak kedves! Álmodj szépet!

Őrizem álmod míg tudom.

Itt lennék én mindig tevéled,

szívdobbanásod hallgatom.

Pillád ha néha-néha rebben,

csitítanám a tücsköket.

Majd megsimítlak szép-szelíden,

elűzve mind a rémeket.

Veled virrasztok pirkadásig,

lesem, mint nyílik majd szemed.

Asszonykám sóhajt, egyet ásít:

- Te már nem alszol? - kérdezed.

Szűcs István

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető ....

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

  SZEGRŐL-VÉGRŐL

  DISZNÓVÉGRŐL

  (Szűcs István)

Három vitéz böllér azon fenekedék,

kihúznák a disznót, hogy leterítenék.

Kihúznák az ólból, fogván fülét, farkát

( Nem látott még isten három ilyen marhát )

Vetnek rá jó pányvát, nyakára kötelet.

Fúj visít a disznó, ablak beleremeg.

Farát tolja eggye, húzza vonja mása.

Meg se mozdul nékik ez az istenátka.

Megrázza csak magát, hullnak háromfele.

Vakarják fejöket, hogy is legyen vele.

- Mi lészen hát ebből? - Nézett ki az asszony-

Forr az abáló lé, hagyma sül a platton!

Kis bádogibrikbe, kukoricát rázva,

csalja ki a cocát széles udvarára.

Felvidul a böllér, vidul mind a három:

- Nagyeszű az asszony ! .dicsérik vidámon.

Kinn a hízott disznót nagy erősen fogják.

Fényes-éles késsel mindjárt meg is szúrják.

Tálat tart a szomszéd a kiömlő vérnek,

egy perc alatt máris vége van szegénynek.

Hagymás vér illata udvar felett terjeng,

jó toros reggeli mindjárt elkészül bent.

Étvágyat csinálni kerítésszaggató

pálinkát benyelnek, miképpen az való.

Összeülve szépen befalják, mit kapnak,

és a hagymás vérre karcos újbort isznak.

Megtelvén a bendő, immár harcra készek.

Mennek disznó iránt, három jó vitézek.

Terítik a disznót száraz, friss szalmával,

pörzsölik, égetik sörtéjét nagy lánggal.

Pörzsölés készültén ólajtóra rakják,

lemosván a kormot, ott tarjára bontják.

Mellettük téblábol az egyik kisgyerek,

csak úgy, elrágcsálni, kap egy disznófület.

Megtelik a vájdling a frissen szelt hússal,

viszik a konyhába, viszik sebbel-lobbal.

Bent már az asszonyok tisztítják a belet,

sózzák a szalonnát, nóta- nótát követ.

Gazdasszony lábához dörgölőző macska

kérdi : - meghívnák e őt is disznótorra?

Abálják a májat, forr a víz az üstben.

Illatos fűszerek vegyülnek a rizsben.

Készül a friss hurka, lesz majd véres, májas.

Lerniben a süti, sül a finom hájas.

Ketten másik üstbe szalonnát aprítják,

lassú akáctűzzel sütik ki a zsírját.

Míg az orjaleves főzöget a gázon,

töltött káposztával bíbelődik párom.

Oldalas is lesz még, szép pirosra sütve,

nem halunk már éhen, minden lesz ebédre.

Kis kert oldalánál ás, kapar a Blöki,

zsíros velős csontját féltőn eltemeti.

Mára jól belakott, gondol a jövőre,

bespájzol gondosan most a szűk időkre.

Asztal köré ült már bent a szorgos népség.

Kezdődjék az ebéd, jó toros vendégség.

Megágyazni hozzá jön szatmári szilva,

ötven-hatvan fokos kisüsti pálinka.

Kimerve a leves, benne házi tészta,

sűrejében úszkál puhára főtt orja.

Töltött káposztából terítnek utána,

dagadóval bélelt, nincs is annak párja.

- Ihatnám a disznó ! Töltsünk nagy csuporral!

meg is itatják hát frissen fejtett borral.

Aztán már a sült hús bizony szűken fér be.

Pihenni kell kicsit most a bő ebédre.

Pohár emelgetve említik a disznót :

- Nyugodjék békében ! Rég ettünk ilyen jót!

  (2011-03-06)

  PITYÓKÁS TÁN

Pityókás tán az utca is,

mert minden kajlán imbolyog.

Hol balra – hol meg jobbra visz,

ha néha jól bekapkodok.

A lámpabúra félre áll

- részeg fején csálé kalap -

alóla pisla fénysugár,

az égők rám kacsintanak.

Egy villanyoszlop hátralép,

mert túl közelről célozom.

Nem ütközne most semmiképp,

akkor hát őt békén hagyom.

Lejárónál egy bamba kő.

Mert túl merészen nézeget

- kis szemtelen kerékvető -

ütök hát véle kosfejet.

Ahogy látja, hát felröhög

a frissen nyírott vén akác.

Belérúgok, mint csődörök,

tanulja meg, hogy nincs vihánc!

A kiskapum tapintható,

ám nem lelek tovább utat.

Gonosz dolog! De hát való!

Ellopták itt a kulcslukat!

  (2011-03-31)

  KIKOPVA

  (Szűcs István)

Beülök még a régi helyre,

ahol vadásztam egykoron.

Akkor még itt, ha jött az este,

mindig akadt jó alkalom.

Néhány lóvés pók felcsigázva,

és megkívánva bájaim,

fittyet sem hánytak ők az árra,

csak vessem már szét lábaim!

Könnyen ment ez a szép időkben ,

villantva hetyke mellemet,

hogy nyálcsordító kandühében

örüljön, hogyha megvehet.

Rövidke szoknyám épp takarta

becses kis guszta árumat,

és jól kilátszott rőt subája

egymásra vetve combomat.

Attól aztán a férfiaknak

kocsányra ült bizony szeme.

Bármi lóvét is megadtak,

csak egyszer jól belétegye.

Elég volt vélük hátramenni,

és kint a hátsóudvaron

csak úgy lazán kedvére tenni,

élvezkedjen csak. Én hagyom.

Az egyik combom fölkarolva

hátam a falnak dönthetem,

besuttyan így a cuppogósba

legjobb darabja könnyeden.

Aztán ha vége, visszaültem.

Benyaltam egy kis martinit,

majd párás szemmel körbenéztem :

lesz még ma egy-két üzlet itt!

  ***

Manapság már pocsék az üzlet.

Árulgatnám még bájaim.

Várom : - talán csak észrevesznek,

ha elsminkeltem ráncaim!

Bizony, nem úgy áll már a mellem.

Szép arcom fonnyadt, nem kerek.

A divatból itt rég kimentem,

és egymagamban ülhetek.

  (2011-01-13)

  A GYŰLÖLET DALA

  (Szűcs István)

- Nézd csak! Kész röhej, ahogy ez mászik!

Tán nyálkát is húz, mint csiga.

A botjával tán arra számít,

könnyebben jut majd bárhova?

Még nézni is rossz! Vén idétlen.

Akár egy hernyó, úgy halad.

Ha nem lenne jobb dolgom éppen,

ki is rúgnám a lábadat.

Hogy nem szégyell utcára lépni

a rendes emberek közé?

A rútságával még tetézi.

A nyűg eshetne már belé!

Bezzeg a régi szép időkben

ott volt nekik a Tajgetosz.

Nem díszelegtek itt a téren,

mint nagy rakásnyi furcsa kosz.

Mikor lesz végre rendeletben,

altassák el, mint korcs kutyát?

Ha irtanák, talán megérem,

tisztább lesz itt a napvilág!

  (2011-03-28)

KUKACKALAND

(Szűcs István)

Árok partjára, fű között,

egy nagygiliszta költözött

Kicsalta őt a friss eső

utáni enyhe jó idő.

Nem vett kalucsnit, csak hason

csúszkált a langyos szép napon.

Örült, hogy nedves még a fű,

mert néki épp így nagyszerű.

Körülkerülve egy rögöt

másik kukacba ütközött.

Illendőképpen ráköszön,

kérdi , ki ő, ki szembe jön?

Nem szólt az semmit, hallgatott.

Rájött, hogy ez a farka volt.

(2011-03-06)

szucsistvan - március 09 2011 09:17:30

ATTILA ! HOL VAGY ?

(Szűcs István)

A fényes szellők rég elültek.

Nem lengnek szép zászlaink.

A jó népek, hol összegyűlnek,

más sem libeg, csak rongyaink.

Ha megbeszélik bölcs szavukkal,

miképp fordult a nagyvilág,

hümmögnek főleg, és borukkal

hígítják föl az út sarát.

Nincs itt közöttük egy se vátesz, 

ki végre majd utat mutat.

József Attila mondd, hová lesz, 

ha száz év után csak ez marad?

  (2011-03-02)

  ÍGY ÉLÜNK

  (Szűcs István)

Így élünk itt mi, számkivetve.

Habár tágas a börtönünk,

de kényelmetlenül feszengve

várjuk, hogy jobb lesz majd nekünk.

Néha ma még van is mit enni.

Darab kenyér most még akad.

És nem kívánjuk észrevenni,

az életünk hová halad.

Nem szégyen már a nincstelenség.

Tetőnk felőlünk elveszik.

Családnak itt a szép jövőkép.

Már jó előre rettegik.

Az utcán sincs hol megpihenned.

Űznek, mint kivert vadat.

A többi ember tán felébred:

- Őnéki is csak ez marad!

  (2011-02-28)

Hajnal előtt

Az ajtófélfa támaszom,

amíg itt kint pihengetek.

Egy felhőfoszlány átoson,

s a csillag fénye megremeg.

Kakasszó hallik! Jelzi már

közelg a hajnal. Lent az ég

halvány, derengő pírban áll,

oszlóban van az éjsötét.

Szender csapong. A lámpafény

kerengő táncra készteti.

A fű közötti rejtekén

tücsök húz nótát őneki.

Szűcs István

(2010. augusztus 27.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Comme il faut

Eljött hozzám a kedvesem,

legjobb székemre ültetem,

amint azt tenni illik!

Legjobb borom kínálgatom,

kristálypohár az asztalon,

amint azt tenni illik!

Aprót kortyolva ízleli,

rábólint, ez lesz jó neki,

amint azt tenni illik!

Csábítgatom őt ékesen,

és hallgat szép figyelmesen,

amint azt tenni illik!

Vállamra hajtja kis fejét,

lecsókolom a két szemét,

amint azt tenni illik!

Ágyamra átül, rám kacsint,

és ujjával magához int,

amint azt tenni illik!

Szép combja máris tárva van,

és összebújunk lázasan,

amint azt tenni illik!

Egymással szépen eltelünk,

de nem mesélem, mit teszünk,

amint azt tenni illik!

Szűcs István

(2010. február 18.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

FecskeKati reggel

-Ebugatta

lusta kölyke!

-Bújj ki hamar!

Ki a fényre!

-Ne legyél már

Olyan lusta!

-Menni kell

az iskolába!

Korholja a

fecskemama

a kis Katit

nagy csivogva.

-Tollászkodnál

fürgén végre?

-Kapsz egy legyet

reggelire.

-Ha bekaptad,

kapsz még egyet,

hagy nőjön meg

jól a begyed!

Kis Kati csak

ásítozik.

Korán van még,

félig alszik.

Úgy aludna,

mint a bunda.

Menjen csak más

iskolába!

Félig-meddig

Észre térve

Apró tollát

elrendezte.

Ha már muszáj

ma is menni,

ne szólja meg

majd a többi.

Fészekszélről

félálomban

egyszer-kétszer

vissza tottyan.

-Ó, de nehéz

lesz elmenni!

Alig tudok

még röpülni!

-Nagyon nehéz

most a fejem!

-Ágyban volna

még a helyem!

Nagy nehezen

kötélnek állt.

-Nézzük hát meg

az iskolát!

Pár kis fecske

ismerőse

itt cikkant el

épp előtte.

Szárnyra is kelt

vélük nyomban.

Könnyebb menni

Egy csapatban!

Szűcs István

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Bogáróvoda

Árok partján,

túl a lápon,

bogár ovi

nyílt a nyáron.

Bokrok alatt,

vizek felett,

játszik a sok

bogárgyerek.

Fűszál hegyén

ring a Kati,

hét kis pettyét

fényezgeti.

Kényeskedve

szól a tücsök :

- Tenéked nem

hegedülök!

- Bújjunk hamar! -

szólt a szöcske,

- Erre röpül

fecske Böske!

- Nem félek én

hogyha itt ér!

- feni bajszát

a hőscincér.

Lapulevél

árnya alatt

csupasz csiga

lassan halad.

- Rontom-bontom

adta kölyke!

Mért nem vagy még

felöltözve?

Hangyagyerek

morzsát cibál,

és nagy hangon

mit ordibál :

- Könnyű nektek

engem nézni!

Gyertek inkább

segíteni!

Árok vizén,

fürgén lépve,

vízipók fut,

lába görbe.

Bokor ágon

fenn a rokon,

hintázik egy

pókfonálon.

- Nem volna jó

melléd esni,

sosem tanulok

meg úszni!

Csíkos kabát

tétován jár,

eltévedt

a krumplibogár.

Keresgél csak

mi lenne jó:

- Nincs itt semmi

ennivaló!

Szitakötő

- szárnyas manó -

lesi mi van

befalható.

Be is érné

uzsonnára,

ha volna pár

szúnyoglárva.

Játszadoznak,

vígan vannak,

örülnek a

fénylő napnak.

Hogyha utad

arra vezet,

megnézheted

te is őket.

Szűcs István

(2009. november 21. - Az Állatkerti séta zenéjére...)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Szűcs István

(2009. október 20.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Oszd meg az iWiWen!

Oszd meg a Facebookon!

Szűcs István

(2009. október 26.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Szűcs István

(2009. október 19.)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)