Őrizem álmod
Susogjatok csak mirtuszágak,
szelíd-békésen, csendesen.
A csillagok még fönt vigyáznak,
álmod közöttük megpihen.
Aludj csak kedves! Álmodj szépet!
Őrizem álmod míg tudom.
Itt lennék én mindig tevéled,
szívdobbanásod hallgatom.
Pillád ha néha-néha rebben,
csitítanám a tücsköket.
Majd megsimítlak szép-szelíden,
elűzve mind a rémeket.
Veled virrasztok pirkadásig,
lesem, mint nyílik majd szemed.
Asszonykám sóhajt, egyet ásít:
- Te már nem alszol? - kérdezed.
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető ....
Tetszik a vers?
SZEGRŐL-VÉGRŐL
DISZNÓVÉGRŐL
(Szűcs István)
Három vitéz böllér azon fenekedék,
kihúznák a disznót, hogy leterítenék.
Kihúznák az ólból, fogván fülét, farkát
( Nem látott még isten három ilyen marhát )
Vetnek rá jó pányvát, nyakára kötelet.
Fúj visít a disznó, ablak beleremeg.
Farát tolja eggye, húzza vonja mása.
Meg se mozdul nékik ez az istenátka.
Megrázza csak magát, hullnak háromfele.
Vakarják fejöket, hogy is legyen vele.
- Mi lészen hát ebből? - Nézett ki az asszony-
Forr az abáló lé, hagyma sül a platton!
Kis bádogibrikbe, kukoricát rázva,
csalja ki a cocát széles udvarára.
Felvidul a böllér, vidul mind a három:
- Nagyeszű az asszony ! .dicsérik vidámon.
Kinn a hízott disznót nagy erősen fogják.
Fényes-éles késsel mindjárt meg is szúrják.
Tálat tart a szomszéd a kiömlő vérnek,
egy perc alatt máris vége van szegénynek.
Hagymás vér illata udvar felett terjeng,
jó toros reggeli mindjárt elkészül bent.
Étvágyat csinálni kerítésszaggató
pálinkát benyelnek, miképpen az való.
Összeülve szépen befalják, mit kapnak,
és a hagymás vérre karcos újbort isznak.
Megtelvén a bendő, immár harcra készek.
Mennek disznó iránt, három jó vitézek.
Terítik a disznót száraz, friss szalmával,
pörzsölik, égetik sörtéjét nagy lánggal.
Pörzsölés készültén ólajtóra rakják,
lemosván a kormot, ott tarjára bontják.
Mellettük téblábol az egyik kisgyerek,
csak úgy, elrágcsálni, kap egy disznófület.
Megtelik a vájdling a frissen szelt hússal,
viszik a konyhába, viszik sebbel-lobbal.
Bent már az asszonyok tisztítják a belet,
sózzák a szalonnát, nóta- nótát követ.
Gazdasszony lábához dörgölőző macska
kérdi : - meghívnák e őt is disznótorra?
Abálják a májat, forr a víz az üstben.
Illatos fűszerek vegyülnek a rizsben.
Készül a friss hurka, lesz majd véres, májas.
Lerniben a süti, sül a finom hájas.
Ketten másik üstbe szalonnát aprítják,
lassú akáctűzzel sütik ki a zsírját.
Míg az orjaleves főzöget a gázon,
töltött káposztával bíbelődik párom.
Oldalas is lesz még, szép pirosra sütve,
nem halunk már éhen, minden lesz ebédre.
Kis kert oldalánál ás, kapar a Blöki,
zsíros velős csontját féltőn eltemeti.
Mára jól belakott, gondol a jövőre,
bespájzol gondosan most a szűk időkre.
Asztal köré ült már bent a szorgos népség.
Kezdődjék az ebéd, jó toros vendégség.
Megágyazni hozzá jön szatmári szilva,
ötven-hatvan fokos kisüsti pálinka.
Kimerve a leves, benne házi tészta,
sűrejében úszkál puhára főtt orja.
Töltött káposztából terítnek utána,
dagadóval bélelt, nincs is annak párja.
- Ihatnám a disznó ! Töltsünk nagy csuporral!
meg is itatják hát frissen fejtett borral.
Aztán már a sült hús bizony szűken fér be.
Pihenni kell kicsit most a bő ebédre.
Pohár emelgetve említik a disznót :
- Nyugodjék békében ! Rég ettünk ilyen jót!
(2011-03-06)
PITYÓKÁS TÁN
Pityókás tán az utca is,
mert minden kajlán imbolyog.
Hol balra – hol meg jobbra visz,
ha néha jól bekapkodok.
A lámpabúra félre áll
- részeg fején csálé kalap -
alóla pisla fénysugár,
az égők rám kacsintanak.
Egy villanyoszlop hátralép,
mert túl közelről célozom.
Nem ütközne most semmiképp,
akkor hát őt békén hagyom.
Lejárónál egy bamba kő.
Mert túl merészen nézeget
- kis szemtelen kerékvető -
ütök hát véle kosfejet.
Ahogy látja, hát felröhög
a frissen nyírott vén akác.
Belérúgok, mint csődörök,
tanulja meg, hogy nincs vihánc!
A kiskapum tapintható,
ám nem lelek tovább utat.
Gonosz dolog! De hát való!
Ellopták itt a kulcslukat!
(2011-03-31)
KIKOPVA
(Szűcs István)
Beülök még a régi helyre,
ahol vadásztam egykoron.
Akkor még itt, ha jött az este,
mindig akadt jó alkalom.
Néhány lóvés pók felcsigázva,
és megkívánva bájaim,
fittyet sem hánytak ők az árra,
csak vessem már szét lábaim!
Könnyen ment ez a szép időkben ,
villantva hetyke mellemet,
hogy nyálcsordító kandühében
örüljön, hogyha megvehet.
Rövidke szoknyám épp takarta
becses kis guszta árumat,
és jól kilátszott rőt subája
egymásra vetve combomat.
Attól aztán a férfiaknak
kocsányra ült bizony szeme.
Bármi lóvét is megadtak,
csak egyszer jól belétegye.
Elég volt vélük hátramenni,
és kint a hátsóudvaron
csak úgy lazán kedvére tenni,
élvezkedjen csak. Én hagyom.
Az egyik combom fölkarolva
hátam a falnak dönthetem,
besuttyan így a cuppogósba
legjobb darabja könnyeden.
Aztán ha vége, visszaültem.
Benyaltam egy kis martinit,
majd párás szemmel körbenéztem :
lesz még ma egy-két üzlet itt!
***
Manapság már pocsék az üzlet.
Árulgatnám még bájaim.
Várom : - talán csak észrevesznek,
ha elsminkeltem ráncaim!
Bizony, nem úgy áll már a mellem.
Szép arcom fonnyadt, nem kerek.
A divatból itt rég kimentem,
és egymagamban ülhetek.
(2011-01-13)
A GYŰLÖLET DALA
(Szűcs István)
- Nézd csak! Kész röhej, ahogy ez mászik!
Tán nyálkát is húz, mint csiga.
A botjával tán arra számít,
könnyebben jut majd bárhova?
Még nézni is rossz! Vén idétlen.
Akár egy hernyó, úgy halad.
Ha nem lenne jobb dolgom éppen,
ki is rúgnám a lábadat.
Hogy nem szégyell utcára lépni
a rendes emberek közé?
A rútságával még tetézi.
A nyűg eshetne már belé!
Bezzeg a régi szép időkben
ott volt nekik a Tajgetosz.
Nem díszelegtek itt a téren,
mint nagy rakásnyi furcsa kosz.
Mikor lesz végre rendeletben,
altassák el, mint korcs kutyát?
Ha irtanák, talán megérem,
tisztább lesz itt a napvilág!
(2011-03-28)
KUKACKALAND
(Szűcs István)
Árok partjára, fű között,
egy nagygiliszta költözött
Kicsalta őt a friss eső
utáni enyhe jó idő.
Nem vett kalucsnit, csak hason
csúszkált a langyos szép napon.
Örült, hogy nedves még a fű,
mert néki épp így nagyszerű.
Körülkerülve egy rögöt
másik kukacba ütközött.
Illendőképpen ráköszön,
kérdi , ki ő, ki szembe jön?
Nem szólt az semmit, hallgatott.
Rájött, hogy ez a farka volt.
(2011-03-06)
szucsistvan - március 09 2011 09:17:30
ATTILA ! HOL VAGY ?
(Szűcs István)
A fényes szellők rég elültek.
Nem lengnek szép zászlaink.
A jó népek, hol összegyűlnek,
más sem libeg, csak rongyaink.
Ha megbeszélik bölcs szavukkal,
miképp fordult a nagyvilág,
hümmögnek főleg, és borukkal
hígítják föl az út sarát.
Nincs itt közöttük egy se vátesz,
ki végre majd utat mutat.
József Attila mondd, hová lesz,
ha száz év után csak ez marad?
(2011-03-02)
ÍGY ÉLÜNK
(Szűcs István)
Így élünk itt mi, számkivetve.
Habár tágas a börtönünk,
de kényelmetlenül feszengve
várjuk, hogy jobb lesz majd nekünk.
Néha ma még van is mit enni.
Darab kenyér most még akad.
És nem kívánjuk észrevenni,
az életünk hová halad.
Nem szégyen már a nincstelenség.
Tetőnk felőlünk elveszik.
Családnak itt a szép jövőkép.
Már jó előre rettegik.
Az utcán sincs hol megpihenned.
Űznek, mint kivert vadat.
A többi ember tán felébred:
- Őnéki is csak ez marad!
(2011-02-28)
Hajnal előtt
Az ajtófélfa támaszom,
amíg itt kint pihengetek.
Egy felhőfoszlány átoson,
s a csillag fénye megremeg.
Kakasszó hallik! Jelzi már
közelg a hajnal. Lent az ég
halvány, derengő pírban áll,
oszlóban van az éjsötét.
Szender csapong. A lámpafény
kerengő táncra készteti.
A fű közötti rejtekén
tücsök húz nótát őneki.
Comme il faut
Eljött hozzám a kedvesem,
legjobb székemre ültetem,
amint azt tenni illik!
Legjobb borom kínálgatom,
kristálypohár az asztalon,
amint azt tenni illik!
Aprót kortyolva ízleli,
rábólint, ez lesz jó neki,
amint azt tenni illik!
Csábítgatom őt ékesen,
és hallgat szép figyelmesen,
amint azt tenni illik!
Vállamra hajtja kis fejét,
lecsókolom a két szemét,
amint azt tenni illik!
Ágyamra átül, rám kacsint,
és ujjával magához int,
amint azt tenni illik!
Szép combja máris tárva van,
és összebújunk lázasan,
amint azt tenni illik!
Egymással szépen eltelünk,
de nem mesélem, mit teszünk,
amint azt tenni illik!
FecskeKati reggel
-Ebugatta
lusta kölyke!
-Bújj ki hamar!
Ki a fényre!
-Ne legyél már
Olyan lusta!
-Menni kell
az iskolába!
Korholja a
fecskemama
a kis Katit
nagy csivogva.
-Tollászkodnál
fürgén végre?
-Kapsz egy legyet
reggelire.
-Ha bekaptad,
kapsz még egyet,
hagy nőjön meg
jól a begyed!
Kis Kati csak
ásítozik.
Korán van még,
félig alszik.
Úgy aludna,
mint a bunda.
Menjen csak más
iskolába!
Félig-meddig
Észre térve
Apró tollát
elrendezte.
Ha már muszáj
ma is menni,
ne szólja meg
majd a többi.
Fészekszélről
félálomban
egyszer-kétszer
vissza tottyan.
-Ó, de nehéz
lesz elmenni!
Alig tudok
még röpülni!
-Nagyon nehéz
most a fejem!
-Ágyban volna
még a helyem!
Nagy nehezen
kötélnek állt.
-Nézzük hát meg
az iskolát!
Pár kis fecske
ismerőse
itt cikkant el
épp előtte.
Szárnyra is kelt
vélük nyomban.
Könnyebb menni
Egy csapatban!
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Bogáróvoda
Árok partján,
túl a lápon,
bogár ovi
nyílt a nyáron.
Bokrok alatt,
vizek felett,
játszik a sok
bogárgyerek.
Fűszál hegyén
ring a Kati,
hét kis pettyét
fényezgeti.
Kényeskedve
szól a tücsök :
- Tenéked nem
hegedülök!
- Bújjunk hamar! -
szólt a szöcske,
- Erre röpül
fecske Böske!
- Nem félek én
hogyha itt ér!
- feni bajszát
a hőscincér.
Lapulevél
árnya alatt
csupasz csiga
lassan halad.
- Rontom-bontom
adta kölyke!
Mért nem vagy még
felöltözve?
Hangyagyerek
morzsát cibál,
és nagy hangon
mit ordibál :
- Könnyű nektek
engem nézni!
Gyertek inkább
segíteni!
Árok vizén,
fürgén lépve,
vízipók fut,
lába görbe.
Bokor ágon
fenn a rokon,
hintázik egy
pókfonálon.
- Nem volna jó
melléd esni,
sosem tanulok
meg úszni!
Csíkos kabát
tétován jár,
eltévedt
a krumplibogár.
Keresgél csak
mi lenne jó:
- Nincs itt semmi
ennivaló!
Szitakötő
- szárnyas manó -
lesi mi van
befalható.
Be is érné
uzsonnára,
ha volna pár
szúnyoglárva.
Játszadoznak,
vígan vannak,
örülnek a
fénylő napnak.
Hogyha utad
arra vezet,
megnézheted
te is őket.
(2009. november 21. - Az Állatkerti séta zenéjére...)
(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)
Tetszik a vers?
Asszonykám
Elmúlott hát az ifjúság.
Sosem volt könnyű életünk.
Öreg szememmel nézve rád
még látom azt, mi messze tűnt.
Hajad tincsén még ott ragyog
hollószárny színű fénysugár.
Szemedbe még a csillagok
Szikrázó fénye visszajár.
Elhallgatom amint csacsog
asszonykám fontos dolgokat,
és közben arra gondolok:
talán örökké így marad.
Egymás mellett még itt vagyunk,
Végigsimít a vén kezem.
Bármit is hozhat holnapunk:
Terólad szólt az életem!
Tündértánc
Hipp és hopp! Már itt vagyok!
Hogyha figyelsz, láthatod!
Rád ragyog a kék szemem,
napsugárral érkezem.
Virág szirma elringat,
fűszál hegye bólogat
ha ráülök pihenni,
mert a lényem csak ennyi.
Elhiszed, vagy tagadod,
létezem, ha akarod.
Eljövök én tehozzád,
csillagszikrát szórok rád.
Álmaidban ott vagyok,
esőcseppen utazok,
és ha kedvem van nekem,
hallhatod az énekem.
Varázsolok is neked,
ellopom a kis szíved.
Rabom leszel jól tudom,
hogyha ajkad csókolom.
Menedék
Úgy fújt a szél, majd megszakadt,
villám száguld az ég alatt,
gördül utána dörrenés,
esik, akár a vízesés.
Ilyenkor bölcs a gondolat:
húzódjunk meg fedél alatt.
Irány a kocsma, hol meleg
lapul benn, és a sör hideg.
Üljön hát be ki jót akar,
tombolhat kint a rút vihar.
Szót érthetünk egymással itt,
Meghányva élet dolgait.
Asztal körött jó társaság
(ez nem afféle szóvirág)
szót-szóba öltve dumcsizik,
egymásra egy-két sört ürít.
Szomjas legényke egyet int,
kérő szemekkel föltekint.
Csapos leányzó érti ezt :
korsóba frissen sört ereszt.
Ki gondol azzal mit kavar
az utcán kinn a szélvihar.
Itt benn minden vidám marad,
Amíg az ember jót ihat.
Szebb már az élet érzik ezt,
Bekapva néhány bögre szeszt.
Búbánatra lepel borul,
gond és baj, ha sörbe fúl.
Leszáll az est
Bíbor a tó vize, lám csillog az alkonyi fény
Regéket suttog a nád, szél szava hordja felém
Szökken a hal, a halász látja a vízkarikát
Bókoló fűzfa tövén fürdeni jött a najád
Eljön az esti homály, leszáll az éji sötét
Csillagok pettyezik már borzongó víz tükörét
Néha még félve kiált bíbic a káka tövén
Béke honol, ez a kincs, itt a világ peremén
Szivárvány
Zápor még hull, de már a nap
felhőszegélyen lángra kap.
Lásd csak, mi szép e tünde fény:
szivárvány kél az ég vizén!
Fél lábbal áll a tó felett,
a másik felhők közt remeg.
Villám cikázik még alant,
dicséri őt az égi hang.
Csak néhány perc az égi játék,
tünékeny, szépséges ajándék.
Tünékeny, mint az életed.
Most éljed hát, amíg lehet!
Alszik a kedves
Csöndes az éj. Nincs senki az utcán.
Nem kopog lépés az utca kövén.
Szellemek futnak, sok fura árnyék
falra vetülve, hogy játszik a fény.
Alszik a kedves. Álmodj sok szépet.
Álmodd, hogy hozzád eljövök én!
Ballag a Hold, az égi mezőre
csillagok nyáját ha föltereli,
véle a csönd jár, angyali béke.
Nóta jut észbe most a tücsöknek,
altató dalt húz, dallama vén.
Alszik a kedves. Álmodj sok szépet.
Álmodd, hogy hozzád eljövök én!