Költő vagyok.
Bennem, mint hordóban a bor,
mámorítóvá érnek a szavak.
Előbb zavaros must pezseg,
majd letisztul, fényes lesz a dal.
Költő vagyok,
hát megszenvedem,
mi másoknak csak szenvedély.
Szavakat fonok rímes sorokká,
s lehet, egy sem lesz költemény.
Költő vagyok,
érzelmek koldusa,
ki imát farag képzelt istenekhez.
Szállni vágyom földhöz ragadva,
fájva égve, kirekesztve.
Költő vagyok
és tehetetlen,
nem harcolhatok a gonosszal.
A toll nem fegyver kezemben.
Szavaim fúlnak közönyhomokba.
2010. október 12., 07:56:41
Az alkotó hozzáfűzése:
régi lomok között kotorászva, amikor még azt hittem magamról
http://dunapart-cafe.net/index.php?page=wrshow&id=30529&catid=main