A hűség ára
Autó fékez. Gazdája végleg
terhétől megszabadul.
Rálép a gázra, nem néz már hátra,
Számára tiszta a múlt.
Megriadt állat félelme árad,
futna a kocsi után.
Harcát az úttal nem bírja szusszal,
bár eddig nem volt puhány.
Megbénult lába - suhan gazdája -
elérni nem tudja már.
Útszéli árok. Fáradtan rárogy.
Feladta, nincsen tovább.
Agyának érce még fel se mérte,
számára nincs visszaút.
Kidobott szemét, már semmit nem ér
hűség, a tíz éves múlt.
Felsejlő emlék beszövi lelkét,
szívére ránehezül.
Utolsó szuszban, a fényes útban,
halálnak hídján feszül.
Hű szeme fénye az utat nézve
réved a semmibe már.
Szép kutya lelke, égbe ölelve,
boldogan ring az imán.
***
Hány ilyen képet vetít az élet?
Mi nézzük, bár nem tapsolunk.
Becsukott szemmel megy el az ember.
Ez a mi jelen korunk!
(Ezt a verset ajánlom az autóból kidobott kutyusok gazdájának! Bár azok nem olvasnak verseket. 2010. augusztus 6.)
Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,
non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:
A kód itt nem működik..
Tetszik a vers?
Beküldte: kreativ55