Dudás Sándor versei
Versek árnyékában
Murák Tibornak
Elmondhatnám, ha nem tudnád,
falak mögött csak hallgatok,
önmagát építi csöndben
bennem a kőműves-titok.
Olyan magas! Alatta már
minden tornyok és templomok,
ha összedől, lesz nagy por és
örökre elfedő romok!
Irodalom: hazaházam,
tudom régen, biztos fedél,
jut annak dallam, melegség,
ki versek árnyékában él!
Olyasmivel s olyasmibe
falaz az egykedvű idő,
ami ugyan én vagyok, de
rám csupán az árnyéka nő!
Megtörtént emlékeim már,
mikről tudom, egyszer voltak,
pont úgy viselkednek velem,
kíméletlen, mint a holtak!
Gyengül a szem, tüdő zihál
és végül, a szív majd megáll,
valaki fölém hajolva
bólint a rendre: exitált.
Lesz jutalmam: árva fűszál,
gyenge szélben rajtam neszez.
Emberkezdetektől fogva
és mindörökre így megy ez.
Felhőfény
2012. augusztus 1.
(részlet)
Perlekedtem mindig magammal
szenvedéllyel, hittel, haraggal,
reménytelen is roppant szerelemmel,
nem, sohasem alkudtam a csenddel!
Nem hallva hangot, az emberi szót,
gondolat szülte a gondolatot.
Hányszor éreztem, mindig-vesztő jóság
vagyok, ha kínzott fényt-vesztett valóság!
Menekültem sűrű vadonba,
riadt őzekül futva, osonva
sebeket osztó ön-ágak között,
egy szál magam üldöző s üldözött.
Nem lelve sehol a léleknek hazát,
az eszmélet jéghideg hajnalán
az Embert még másnak néztem,
nem hittem felsejlő sebeimben!
Visszatekintve, mégis vallom hittel:
fenséges az út csendből indulni el!
A csendben látomások, víziók,
eszmék, amelyért haltak milliók.
Végtelent ostromló ál-csodák,
piros hit-kardok, tüzek, Golgoták...
Ó, csend, mosolyom, haragom, átkom,
Mindenség-jussom, életem, halálom,
szívtépő mélység s végtelen testvére:
a léleksirály hazátlan gyönyörrel
benned száguld minden időn túl,
újraszülhetetlen, halhatatlanul.
Shakespeare tudása, Petőfi tüze,
Beethoven hangjegy-néma szelleme!
Irodalmi arcképek (1)
2010. augusztus 08.
Janus Pannonius
Itáliából plántálsz dalt
jó püspökünk. Üldöző
király elől Medvevárig
bírja még a rossz tüdő.
Balassi Bálint
Vitéz élet, vitéz ének
a végeken megtalál.
Kard a bátorság acélja,
ágyúgolyó a halál.
Zrínyi Miklós
Csörtet a vad versbe lépve,
Zrínyi vére agyarán.
Rajtam át néz végtelenbe,
engem talán meg se lát.
Irodalmi arcképek (2)
2010. augusztus 10.
Csokonai Vitéz Mihály
Magyar szóval senki addig
nem dalolt oly könnyedén,
míg nem jött ő, égiekkel
játszó földi tünemény.
Berzsenyi Dániel
Józan gazda. Gyertyafénynél
telik sokszor éjjele.
Lelkében a világ: tündér
változatok műhelye.
Kölcsey Ferenc
Hona fényre derül - jelent
jövendővel összevet.
Álmatlan magányban Himnuszt
írt és négy szócskát üzent.
Irodalmi arcképek (3)
2010. augusztus 14.
Vörösmarty Mihály
Érchangjával zeng a Szózat
csaknem kétszáz éve már.
A Föld megőszült. Nincs remény.
Lesz még ünnep! Húzd, cigány!
Arany János
Balladáim, Őszikéim!
Ősz haj alatt a titok.
Népem csöndjében lelkem, én
dalaimban - hallgatok!
Tompa Mihály
Az éj néma és rettegtet.
Népe, nemzete gyászol.
Szellemzászlót emel: felsírt
éneke A gólyához.
Irdalmi arcképek (4)
2010. augusztus 17.
Petőfi Sándor
Tűzfiú. Vívja szerelem,
szabadság, nép igazát.
Titáni szándéka fénnyé
hűl s teremt csillaghazát.
Vajda János
Montblanc csúcsa, üstökös-fény.
Lüktető haláltudat.
Büszke fenség, idegenség -
kinek tör - mert tör! - utat?
Ady Endre
Szolga a vers, cifra szolga,
gőgöt ápol, s kitakar.
Itt a sorsnak nincs más dolga:
fájón ember és magyar.
Irodalmi arcképek (5)
2010. augusztus 19.
Juhász Gyula
Verse él: a mezők s az ég
- Annaszőke, Annakék -,
küldik vissza - mert szeretnénk
néha visszajönni még.
Babits Mihály
Hálátlan szerep: társaként
küzd háttal a Vezérnek.
Majd az Úr sebzett torokkal
küldi őt Ninivébe.
Kosztolányi Dezső
Színes tintákról álmodott.
Könyvekké szelleme vált.
Halálos életet játszott,
játszik életes halált.
Irodalmi arcképek (6)
2010. augusztus 21.
Kassák Lajos
Modern korban modern verset!
Ritmus, rím vétek ide!
Repül a nikkelszamovár -
ósdi dolgok lényege!
Áprily Lajos
Aranyművesek utóda.
Versei dallá csiszolt
angyali tiszta ékszerek.
Összes műve: égi bolt.
Sinka István
Juhokat őrzött. Az idő
karjára kérte magát.
Jogosan! Úgy írt, ahogy
anyja táncolt balladát.
Irodalmi arcképek (7)
2010. augusztus 24.
Szabó Lőrinc
Feszült Különbéke. Józan
őrület, idegzene.
Ajkán - Semmiért Egészen -
kimondás rettenete.
Berda József
Nyálat csordító gyomorkéj…
Mártás, sültek, levesek.
Finom fröccs s jöhet az élet,
járva hegyet-völgyeket!
Illyés Gyula
Haza a magasban. Népet
ha széthúzás bűne ront,
ha zsarnok ellen mit se tehetsz,
légy igazodási pont!
Irodalmi arcképek (8)
2010. augusztus 26.
József Attila
A Dunánál Tiszta szívvel
hazát keres gondolat.
Háttérzajban mindörökké
indul egy tehervonat.
Zelk Zoltán
Borús életemre vigasz
a dal: megtartó derűm.
Sirályom fájdalmát sírja
Tűzből mentett hegedűm!
Radnóti Miklós
Vak parancsba zárt a végzet.
Gyűlölet útján terelt
sorsod Abdáig tart. Másnak
nem tudhatod mit jelent.
Irodalmi arcképek (9)
2010. augusztus 28.
Faludy György
Legszebb vers a hosszú élet.
Éld hát, szerelemvirág!
Halálra nyílt két szememben
hervad lassan a világ.
Weöres Sándor
Vonz a daloknak országa.
A küldő falu: Csönge;
meglátjuk, e név általam
majd ismerősen csöng-e!
Pilinszky János
Kitagad szeretetéből
akkor, s majd műve sodor
tovább, a Föld. Emberlétem
hiány lehet bármikor.
Irodalmi arcképek (10)
2010. augusztus 31.
Váci Mihály
Haza - bodzák, jegenyék közt,
s repülőn - halálos ív.
Mint a szél, szőkén, szelíden.
És százhúszat ver a szív.
Nagy László
Tűz, te szónak is gyönyörű,
Verset szító lobogás!
Tengerre néz. Vihartömény
indulat. Szívhasadás.
Juhász Ferenc
Cseppkő, forrásér, szó-ércek
tája, szén, kova, kvarc is;
nyelvünk földalattijából
megalkotott galaxis.
A változás
2010. június 14.
Egyszerre majd szembe jönnek dolgaink,
s ami szürke egykedvűségbe vonja
napjainkat, fontos perceinket,
vált s áthelyez
más dimenzióba.
Mert megérkezik akit várunk,
és attól fogva más irányba
mennek a dolgok,
s minden addig történt
szembejön velünk.
Azontúl az lesz a természetes.