Dvorák Etela /Etka/ versei:

(...ne ébressz fel...)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Mohán pihentem...

... s egy icipici lepke szállt felém,

nem lélegeztem, csak vártam,

hogy megpihenjen ujjam begyén.

Tán virágnak nézte kezem,

s azt hitte, nyár van még idefenn.

A szikla ormán vártalak...

Felettem lila eltévedt erdei tündérek

bujdostak az égszínkékben,

lábam lógattam, vonzott a mély,

de arcom még mosdatta

aranyvizében az októberi fény.

- Anya, merre vagy? -

hallottam a rémült hangot,

s futottam, lábam alatt guruló

apró kavicsok rajzolták tovább

a meseszép gondolatot...

(2009. október)

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Elmondom... hogy

nem hallom a hangod

oly halkan mondod

nem érzem a szíved

oly távolban dobog

nem látom a szemed

csak elképzelem

nem fogom a kezed

csak szeretlek...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

ne hidd el, én nem akarom

átlátszó falakon

tiszta álmok

krisztálytiszta fényben

...félek...

csillagok ragyognak

koromfekete égen

éjjeli holdvilág

árnyéktáncot jár a széllel

ne gyújts gyertyát

csak ujjaidal láss

a fényben nem találsz

ne mond meg mikor

ne mond meg merre

...nyitot kapun rácsokat nem találsz...

Etka

2010. április 19., 17:32:00

ma éjjel

ma éjjel lopódzó

sóhajokkal találkoztam

vártak rám szobámba titokban

beléptem

észre sem vettem, rám fonódtak

mint kúszó indák szorítottak

lábam alatt nem volt semmi sem

eltűnt a puha süppedő szőnyegem

ágyam sem selymes már

csak fehér vászon

s furcsa fekete kép lóg a falon...

Etka

2010. március 22., 21:37:10

Csak játszok anyám

Egy

elfáradt

rozsdás falevél

versenyt fut a széllel,

mohazöld topánkáit nem találja már rég.

Fél.

öreg diófa

sóvárogva keresi

a rokolya szoknyákban

alatta suttogó kislányokat,

kosaraikat fel a padlásra rejtették már réges

rég.

Nézlek,

s te mosolyogsz rám

nem értem...

...mégis

mosolyodban mosdatom

lehulló lélekszirmaim

szívem pitvarán.

Enged,

majd csendben

Isten tenyeréhez bújok;

ne félj,

hiszen csak a szavakkal játszok... ... anyám...

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Mégis létezem... minden reggel

Nem

nem öltöztem ünneplőbe

vasárnapi selyembe

nem mentem el hozzád

régen nem beszéltem veled

arcodat még soha sem láttam

tested képzeletemben ezerszer...

Mondd

hogy lehetsz Te

egyszerre itt és ott is

persze

az Atya a Fiú a Szent lélek -

- Istenem -

Te ezt megteheted

sosem alszol

ébren vagy

figyelsz

mondd

soha nem fáradsz el?

én fáradt vagyok

este lefekszem

az álom messze elkerül

sok éjjelen át

hiába mormolok halk imát...

csak a szél lebbenti meg

néha ablakom alatt

a vén diófát

Istenem, te merre jársz?

Mégis létezem minden reggel...

talán azért

mert kihagy néha a szívem

lassabban ébredek

mosolygok

nézem -

- fényben úszik a szobám -

(A vers utánközlése csak a szerző engedélyével lehetséges.)

Tetszik a vers?

Volt egy rét...

...volt egy rét,

télen hófehér fátylát

gyöngéden terítette szét,

apró gyöngyöket fűzött

a hattyúk nyakára,

égszínkéket varázsolt

a kis patak habjára;

tavasszal a búzatáblákra

fénykarikákat rajzolt,

piros pipacsokkal

rakta ki a patakpartot;

nyáron meztelen

talpakat simogatott,

hajnali harmattal

mosdatott;

az őszi széllel

hintánk magasba szállt,

muskátlik fáztak

a kertek alján...

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető az alábbi kód segítségével:

A kód sajnos itt nem működik.

Tetszik a vers?

Kőbe vésett neved

kőbe vésett neved

mormolja a szám

még mindig hiányzol

elszakadt egy megfoghatatlan fonál...

csendesen osontál

nem is búcsúztál

talán emiatt éreztelek

oly közel Tégedet

sok sok éven át

nem repülhettél a végtelenbe

nem engedtem el kezed

féltem, hogy többé

nem leszel velem...

tévedtem, tudom,

s most halkan dúdolok

egy elveszett dallamot

nem gyújtok mécsest

csak egy gyertya ég

kezemben egy rózsaszál -

...és illatába belehal a láng...

(...édesapám emlékére...)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Kincsem

esik csendesen...

mégis

lépéseidben lépkedek

talpam alig érinti a földet

lábujjhegyen érkezem

csak melletted

létezem...

válladhoz simult a délután

otthagytam bánatom

az utolsó lépcső fokán

egy papírhajó úszott a Dunán...

hajamban szél kering

szemedben tengernyi titok

- Kincsem, elrejtelek, nekem -

légy harmatcsepp

egy százszorszép szirmain

minden reggel...

(2009. június 6.)

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Édesapámnak

2007.12.04

Rég láttam kedves arcodat,

sosem látom már mosolyodat

elmentél,itt hagytál,

még csak el sem búcsúztál...

Estefelé,mikor a szobámba lépek,

rám lelnek még régi szép emlékek

a képek a múltból életre kelnek,

holdfényes éjszakán megélednek:

fogod két kezem,

simogatod arcom,

tudom, mennyit jelent

mosolyom, ha látod

Most már nyugodt a lelkem ,

és már azt is értem

hogy miért mentél el,

s hogy én miért ÉLEK

fáj nagyon...nem is titkolom...

nem szeretsz

többé

jól tudom

szívembe

ott a fájdalom...

nem ölelsz

nem hívsz

nem felelsz

nem látod mosolyom

hallgattam hangod

hívtalak halkan

szóltam hozzád

hűvös hajnalon...

boldogok voltunk

bolondok voltunk

egymásnak adtunk

egymással játsztunk...

kezedbe adtam

kezemet

szívedbe

zártad szívemet

kezed elfáradt

szíved kizárt

...nem leszek Tiéd

sohase már...

Megértesz?

...lehet, csak

elfáradtam,

vagy valami más bánt,

te csak figyelj rám,

neked elmesélem,

aztán majd megértesz

...talán...

éjszakám feketébe burkolt engem is,

a hajnal sem hozott változást,

nem talált a reggeli fény,

szürke az egész táj,

lábam alatt sikoltoznak az apró kavicsok,

fájnak,

hangokat hallok a hátam mögött,

megfordulok,

de senki nincs ott

egymagam ballagok,

aztán sietek,

már szinte futok,

végre ott vagyok

valahol…

nem tudom...

mentek veled ...

igen...

a felhők is

mentek

veled

néztem

amikor

árnyékod

a lámpa fényétől

arcomra esett

azt hittem

egy eső csepp

amely eltévedt

csupán

Te voltál

ki még egyszer

karodba

zártál

magadhoz

vontál gyöngéden

szád

mézédes volt

foglya lettem

én

még most is

érzem

bódító

ízed

szám szögletén

Visszaálmodtalak nagyi

Igen,

visszaálmodtalak nagyi,

magamnak...

Tudod, mikor azt mondták,

álmodból nem ébredtél

akkor kora reggel,

gondoltam,

ismét csak játszani akarsz.

Nem, nem játszottál,

elmentél,

nem vártad meg

a Húsvéti locsolást sem...

Így lettem én

fekete ruhában menyasszony,

Hogy mindenem fájt,

csak Te tudhattad,

néztél a fodros bárányfelhőről,

de a keringőt

gyorsan játszották...

...s egy kis angyal messzire szállt...

- Ugye vigyázol ott rá? -

Most

visszaálmodtalak nagyi,

Hogy elmondhassam neked

mégis anya lettem,

s van két dédunokád...

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Hajnali érintésed

hajnali érintésed

sejtjeimbe

befészkelte magát

hátgerincemen

ujjaid a pontokat

lassan rajzolták

vállamon

leheleted leste

testem óhaját

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

Nézlek

Nézlek.

Engedd,

ne szólj semmit,

benned ébredek.

Szemed kérdez,

mosolyod csodákról zenél.

Féltve ringat egy kéz...

...résnyi fényben,

csillagporos réten veled táncolnék...

Ez a vers a szerző és a Poet.hu forrásként való megjelölésével,

non-profit céllal szabadon utánközölhető.

S én egy esőcseppben

én

egy

júliusi

ibolyakék

esőcseppben

ott leszek. Nem

kell, hogy várj reám.

Csak csendben figyelj.

Megmosdatlak szépen,

lehűtöm a pipacspiros lángoló

véredet. Szempilláid között bujdosó

álmaid megkeresem. Szirombontó

szádra vadcseresznye ízét most

rálehelem. Sóhajok közt gurulok

nyakadon, válladon, karodon,

hátadon, melleden, az

egész testeden,

mert vagy

nekem!

Megtaláltalak

Vártalak a nyári

hosszú éjszakákon,

kerestelek a suttogó

fák vágyaiban,

hívtalak a csendes

szél sóhajával,

fáztam az álmodozó

csillagok alatt.

Fények nélkül,

halkan sétáltam,

elfáradt lelkem

messze kószált,

szememre nem jött

az álom,

hittem, hogy

rád találok.

Zuhogó nyári zápor

mosdatta testemet,

kezed felém nyúlt,

megérintette arcomat,

nyakamra simította

halk sikolyomat.

Szívem mélyén

rám találtál,

szíved mélyén

megtaláltalak...