Főoldal


Ez a lap kedves Olvasó a Zsefy-Cédrus-versek honlapom folytatása
.
Az oldalsávon léphetsz át oda...


*
Sajnos azon internetes oldalakról származó írásokhoz tartozó fotók, amelyek időközben megszűntek, mind eltűntek.

*

Érzelmek, érzések rövid sorokban...
Létrehozva: 2009. szeptember 11.



    Szerelem, szeretet
barátság, bátorság, élet és elmúlás, harag és boldogság...

EZEN  AZ  OLDALON  megleled!

Profi és amatőr költőktől olvashatsz válogatást
 hallgathatsz megzenésített verseket,


IGAZI GYÖNGYSZEMEKET
itt   és  a   Zsefy-Cédrus-versekben

 Légy a Vendégem!




Böröczki Mihály

KARÁCSONYI NYITVATARTÁS

Pont a végtelennel szemben,
a semmivel átellenben,
van egy kapu, rézbilincsben,
se széle, se hossza nincsen.

A halandó nem tud róla,

nincs őre, se vigyázója,
attól nyitott, attól kerek,
ki-bejár rajt a szeretet.

Minden évben tárt két szárnyon

által lódul a karácsony.
Nyikorogná szerencsétlen,

mért nem járja egész évben?

S meg se moccan. Hiszen egyszer
sarkig kitárta a Mester.

2008. december 10., 08:19:02

Ezen a honlapon a művek  nagyobbik része a Poet,
  és a  dunapART cafe oldalairól származik,
de találhatók itt a CINKE, - az időközben megszűnt - Csillagszemek, FullExtra, Közkincs,  Napvilág, Napkorong, - az időközben szintén megszűnt -Virtus,  valamint a Szerzők saját honlapjairól  is  alkotások.

***
Tóth Sarolta:
Szép fenyőfák útra kelnek


Magas fenyő, szép sudár fa,
hova tartasz?
Az utcára. Ott hirdetem
az ünnepet, kicsi Jézus
megszületett.
Koldusnak is van rá jussa,
mindenkié a Jézuska.

Ezüst fenyő, hova-hova?

Vár reám egy nagy palota.
Palotának fényes terme,
cukor, dió kényes terhe,
csillagszóró, aranypehely,
az én helyem egy úri hely.

Hová mégy kis törpefenyő?

Arra nincs ház, csak temető!
Ó, én oda tartok éppen,
megállok a sír tövében,
vallják rajtam pici égők,
nem felejtenek az élők.

Pici fenyő a nagy hóba

hova tartasz?
A kunyhóba.
Örülnek majd a gyerekek,
énekszóval körülvesznek,
ágaimra gyertyát tesznek.

Hamvas fenyő, csupa pompa!

Te hová mégy?
A templomba.
Őrt állok majd a jászolnál,
Betlehemnek fénye rám száll,
ragyognak rám a csillagok,
örülök, hogy fenyő vagyok.


Tóth Sarolta

***

Jáger László:  A hitelfelvevők balladája

 (Villon és Faludy után, korántsem szabadon)

Bús olvasó, ha erre járnál éppen
mindegy ki vagy, barát, vagy idegen
ne gúnyolódj a bankrabszolgán, kérem
kik tengődünk felsrófolt hitelen
pénzünket már mind elvették régen
zsebünkben hűlt hellyel csúfol a garas
csak forgolódunk fekhelyünkön ébren
míg csikorog a svájci szélkakas
hasunk, ami ma sem lát kalácsot,
mint vén ribancmell, ráncos, sárga folt,
s szívünk, mely a názáreti ácsot
buzgón dicsérte, zaciba vándorolt.
Ne röhögd ki gyalázatunk, bankár
s ne csak mibennünk láss bűnt és hibát
s ha majd a kaviárt lenyelted a szádból
mondj érettünk álszenten imát:
- hogy az erdőben majd jó helyre leljen
s ne fagyjon meg a kirakott család
s ruháink rongyán ne nevessen
se végrehajtó, se ÁFA zsivány
de kérd reánk a Moody’s kegyelmét
hogy csökkenjen a magas árfolyam
s unokánk végre majd szabadon éljen
Mammon nevében.
Ámen, ámen.


Somogyianziksz

***
Fövényi Sándor:
Hogy mondjam el

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint gyümölcsön a pír,
szád lágy íve boromban mámoros zamat.
Dobbanásoktól lüktető szív,
álmodó csend, ha torkomra forrnak a szavak.
A könyved leszek, amelyből olvasol,
sárguló lapjaimra vésett, gyűrött imád.
Befagyott tó tükrén eged, hol lángoló
szememtől megolvad minden jégszilánk.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint tüdőmnek a levegő,
úgy láthatlak, ha felmetszem mellkasom.
Így leszel a belőle részegen ki-be lebegő
lélegzetem, ami megfagy a rideg vason.
Késő aszú-magányom vagy, érlelő derem,
szíjas szőlővenyigék lilás tüze.
Törött játékom, mert szétzúzta a félelem,
röpke életem, mely érted küzdene.

Hogy mondjam el,
már több vagy nekem, mint égnek az őszi est,
mikor a pillanat hideg lobbanás.
Pogány istennőm, ki őrjítő vágyat keres,
buja bűnöm, ha éhesen rámtalálsz.
És fekete mosolyom cserepes ajkamon,
a semmit csókoló édes gyűlölet.
Feledett ébredések hűvös hajnalokon,
halálom, a leszálló ólmos szürkület.

Főnys
2011. július 07.

***
M. Fehérvári Judit: Egyszer csak csöndben élsz

Előadja: a Szerző
http://www.youtube.com/watch?v=WrojyprCYfg

***
Nyugodj békében Drága István! Emléked megőrizzük!

Szűcs István
KINCS


Lelkem valója színarany !
Nem fogja rozsda, semmi folt !
Nem széfben őrizem magam,
szétosztom mind, amennyi volt !

Amennyi jut, azt megkapod !
Kevés talán, de ennyi van.
És néha arra gondolok,
föléli más majd hasznosan.

De mégsem lennék Harpagon,
vigyék csak bátran mindenem !
Ha vissza már sosem kapom,
mégis csak több lesz énnekem !
                            2010, június 27. 
***

Geisz László örökre eltávozott.
Isten veled, kedves Laci! Nyugodj Békében! Velünk maradsz!

Geisz László - Venyige
Visszaszámlálás
Sohasem féltem
attól, hogy egyszer rám talál.
Tükörbe néztem,
s a halál nézett vissza rám.
Készülj az útra!
Kaphatsz rá néhány percet.
Jöhetsz velem,
hisz’ már kiérdemelted.

Nincs mit sajnálnod,

mit ért néked e földi lét?
Nem kell már várnod,
hogy végre egyszer célhoz érj.
Semmit sem hozhatsz
odaátra magaddal.
Hagytál nyomot?
Nem lehetsz biztos abban.

Ott túl tán vár rám

egy sokkal szebb és jobb világ.
Elhunyt rokonok
s nemrég elhunyt Csetresz cicám.
Most ér végére
e földi kóborlásom.
Szeretteim,
már csak őket sajnálom.

  Geisz László
(Sopron, 2011. január 25.)


***

Geisz László: Utószó

Szertefoszlott álmok,
Halványodó fények,
Múlt idéző máglyán
Porladó emlékek.

Megtépázott hittel,
Tömegben is árván,
Mint szakadt vitorla
Hajótörött bárkán.

Csepegtetett öröm,
Ködbe vésett árnyak,
Nehéz hétköznapok,
Keserves vasárnap.

Nem maradt már semmi,
Semmi, ami éltet,
Életregényemnek
Utószavát kérted.

Már kezdek rájönni,
Létem, ím elszaladt,
Hogy az utószavam,
Regény nélkül maradt.

***

a Költő halála
Geisz László emlékére

Orgonasípok dallamára

díszsortűz nem robban bele a tájba,

a déli harangszó sem érte szól.

(Tán halkan mormol imát az olvasó)

 

Földi létünk tüze és virága

egymás mellett megfér csendesen:

egyik hév, másik szelíd alázat,

a Költő tudja, mikor melyik legyen.

 

Az utolsó tűzvirág szirmain nem verssor éled,

a kijátszhatatlan másvilág lángja az,

mi porhüvelyt sem hagy e hálátlan földi létnek,

de az utókornak Ő mégis örök marad.     

ha elmegyünk
díszsortűz nem robban bele a tájba
s a déli harangszó sem értünk szól
orgonasípok dallamára
tán halkan mormol imát az olvasó
földi létünk tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen
egyik a hév, másik a szelíd alázat
az utolsó egy tűzvirág
mibe halni nem akar

de mégis kénytelen


2011.02.19.
Zsefy Zsanett


***


Szonett a magányos cédrushoz
Elhagyott szirtek méhében fogant
sorsod, óidők titkait ringatod
léted bölcsőjén, csendjükbe fonnak
magányod sóhaját őrző csillagok.

Gyökereidbe elhullt korok vére

égett, lombjaidban ott suttog a múlt,
íriszeden emlékezetté réved
a hajnali fény, hisz kérgeidbe gyúlt

az egyedüllét alkony-íze. Arcod

ráncaiba zárta évezredek
hamvadó parazsát. Meztelen dacolsz

az enyészet rítusán, szélbe rejtve

könnyeid sajgó reményét, így porlad
imáddá az ajkadon virrasztó holnap.

Kántor György

 
Egy kis mosolycsalogató két Szerzőtől:
pirospipacs és hubart közös verse.


Mocorog a fű

Bizsereg a szív és ragyog a derű,
zsendül már a tavasz, mocorog a fű,
két fura figura dugja ki fejét
keresi a párját, nem leli helyét.

Giliszta Gizike és Hernyó Hugó -
magányos kis lelkek, testükben rugó,
réges-rég szomszédok, nem is olyan jók,
hol egyik, hol másik keresi a szót.

Itt van már a tavasz, mondja Gizike,
férjhez kéne mennem, de most ízibe!
Én pedig nősülnék, így Hernyó Hugó,
ilyenkor tavasszal viszket a dugó.

Magamra kapnék egy vadi kis rucit,
kidobnám keblemnek lájtos dombjait,
hogyha vagány lenne, maga, ó Hugó,
sétálhatna vélem, míg szól a rigó!

Hugó megcsodálta Gizi kebelét:
- Mint a légy a tejbe, estem tebeléd!
Mindjárt séta után eljegyeznélek,
Gyűrűs férgek leszünk, egy test, egy lélek.

Messze elkószáltak, oly tág a határ,
Kifigyelte őket egy éhes madár.
Önfeledt játékban, mint férj-feleség,
Így lett mindkettőből rigóeleség.

***

A HONLAPBAN MEGJELENT ÖSSZES ÍRÁS A SZERZŐK ENGEDÉLYÉVEL LETT FELTÖLTVE!


Magányos cédrus
Magányos cédrusok vagyunk
mi, emberek - cibálnak
bennünket vad szelek, orkán
zúg fülünkbe gyilkos dalt, de
mégis álljuk a vihart...
Ágaink meghajolnak, mint
kinyújtott kezek, néha meg
összeérnek, ilyenkor együtt
feszülünk a szélnek...
Hajlik a törzs, reccsennek az
ágak, eltörnek remények és
vágyak, villám cikáz az égen
feketén, sötétkéken
gomolyognak a felhők, néhány
vastag ág is eltört, majd
átvonul fölöttünk a vihar, s
a cédrus újra kihajt: élni akar...
 
  Ametist
(Csontváry képe nyomán...)


KEDVES     OLVASÓ!


A  Zsefy-Cédrus-versek-2-ben  megjelent  összes  alkotás
megjelentetése,   utánközlése   bárhol
csak  a  Szerző  hozzájárulásával,  engedélyével   lehetséges!

Kövek

alkotó: lion
2008. január 28.

Kavicsok között

Lennék kő azon a parton,
Lábaim nyaldosnák a habok.
Egyhelyben állnék csak,
Mint zárkában a rabok.

Látnék ezer meg ezer csodát,
Hajót, partot és talán gondolát.
Nézném a felkelő napot,
Hallgatnám ködbe bújt sóhajod.

Ha mellém állsz majd, tiéd lesz a tér.
Elér majd minden, mi engem is elér.
A fények az árnyak, éjszakák és nappalok.
Holdfény a Nap és mind, mind a csillagok.

Lesz majd árnyékom is mint neked.
Eső áztatja tágra nyílt kezed.
Nap szárítja könnyező hajad.
Szél fújja szelíden, mi eső után megmarad.

Szita Gábor
2008. február 03.




"...magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"  (Rostand)

"Nem adhatok mást, csak mi lényegem."  (Madách)



"Én a mindent megtakarító
és megőrző ember vagyok,
századra őrzöm azt, amit rám
egy tűnő pillanat hagyott."

(Kiss Tamás: Sorok a múló időre)



"A vers - mesének hosszú,
de ha jó, szomjúságot
kelt a tudásra."    (Auden)



"...amint fogy-fogy a jövendő,
egyre-egyre drágább lesz a múlt."   (Babits)



" Mikor a vers fakad
egy pillanatra minden más megáll.
Csak alig-alig dobban a szívünk,
mint patak, akit a tél mederbe zár.
Egy pillanat...
s a lelkünkön lábujjhegyen megy át
egy messziről jött csöndes idegen.
Tavaszi szél oson át néha így az
alvó ligeten."
(Wass Albert)

***
http://users1.ml.mindenkilapja.hu/users/edespicicica/uploads/macska2.jpg

Zsefy Zsanett 

Comments