2018

2018 évvégi összefoglaló

Mi is történt 2018-ban? Mint minden évben Máté és felesége, Flóra Glasgow-ból hazalátogattak az ünnepekre. Kb. 1 hónapot töltöttek velünk 2018 év elején. Ilyenkor kicsit zsúfolt a lakás, de hát sok jó ember kis helyen is ….

Év elején még nagyon aktív voltam a KOM mozgalomban, bár a lelkesedésem folyamatosan lanyhult látva a mozgalomban az erodációt. A létszám és az aktivitás egyre csökkent a mozgalomban, pedig áprilisban országgyűlési választások voltak. Sajnos ismét a demagógia és a populizmus győzött a választáson, amelyet megelőzött egy rendkívül mocskos, alantas kampány.

Februárban Annával elmentünk két teatanfolyamra, egy kínaira és egy japánra. Megtanultuk a Kungfu teaszertartást, vettünk pár teakészítő és kínáló eszközt, és természetesen sok teát. Azóta sokszor ittunk/iszunk Puehr teát, ezt a speciálisan gyorsított érlelési technikával készült teát, amely a komposztáláshoz hasonlít. Jellegzetesen savanyú, dohányszagú, irhakabát „illata” van, és egyedi íze, ami elsőre bizarr, aztán imádnivaló. Kínaiak a teát levesnek mondják, és gyógyító erejében bíznak.

Már második évben lakunk a Rózsa utcában, szerintem pont még időben hagytuk magunk mögött a falut, s jöttünk a városba. Idén jól kihasználtuk a teraszt is, igazi zöld teraszt varázsoltunk nyárra. A Foci VB-t sokszor a teraszon izgultuk végig nagy kivetítőkön, vagy filmeket néztünk nyári éjszakákon. Különösen jó itt a városban, hogy minden kultúra, szórakozási lehetőség karnyújtásnyira van. Néha elbiciklizünk a ligetbe meginni egy pofa sört, vagy másik célállomás a Margitsziget volt, nagyobb túra esetén Szentendre vagy tovább. Idén 70x voltunk színházban, koncerten vagy moziban. Ez remélhetőleg jövőre sem lesz másképpen. 

Kettős érzés van bennem a Liget projekttel kapcsolatban, részben elborzaszt, hogy a város-ország regnáló, autoriter vezetése mindent saját hasznuk szerint ítél meg a természet rovására (is), részben a kultúra még közelebb költözik hozzám.

Luca is második évét éli új lakásában, s igazán elégedett vele.

Elkezdtem újra németet tanulni, először felhoztam magamat arra a szintre, ahol már voltam, most heti 1x magántanárhoz járok beszélgetni. Emellett heti egyszer idős hölgyek közé megyek angolklubba. Egyetlen férfiként és legfiatalabbként igen kedvelnek, s én őket legalább annyira.

Sajnos az orvost sem kerülhettük el idén. Év elején Lucának kerestünk térdorvost, és hát nem állíthatom, hogy jól sikerült, mert a doki sok pénzért belenyomott sok injekciót teljesen feleslegesen a térdébe. Egy másik orvos megerősítette ezt a véleményt. Ő gyógytornát írt fel, s úgy néz ki, ez hasznos tud lenni. 

Ennél nagyobb izgalom volt Luca agyi MR-je, de szerencsére az eredmény megnyugtató volt, így elegendő táplálékkiegészítőket szednie.

Idén Annát a hosszú szenvedése után május elején meg kellett műteni, a másik lábába is kapott csípőprotézist. Rögtön a kórház után elvittem bő hónapra Visegrádra, rehabilitációra. Neki jó felépülést eredményezett, nekem meg jó sportlehetőség volt, mert többször biciklivel látogattam meg a legváltozatosabb útvonalakon. Sokszor magammal rántottam barátainkat is, egyszer Lucát is, akkor hazafelé sétahajóval jöttünk a Dunán, nagyon emlékezetes volt.

Anna gyógyulását tovább segítve augusztusban 3 hetet a Széchenyi uszodában töltöttünk nyári kórházban. Ez inkább sport és rehab, mint kórház. Utána azonnal indultunk Krétára. Óriási élmény volt mind kulturálisan, mind tenger és sport szempontból. A szállásunk mesés pálmaliget közepén helyezkedett el 100 méterre a tengertől. Minden reggel úszással kezdtük a napot, majd útnak indultunk turistabusszal vagy tömegközlekedő eszközzel vagy bérelt autóval vagy biciklivel. Krétára vissza kell mennünk. Ebben az évben a keleti részt néztük meg, jövőre vagy ki tudja mikor, a nyugati részt nézném meg. Állítólag május a legszebb, akkor már meleg van, de a természet nem annyira kopár. Meglátjuk.

Júliusban a barátokkal voltunk Zsennyén, a szokásos színvonal, és élmény. Szeptemberben pedig egy konferencia miatt Nagyszebenbe látogattunk Annával 1 hétre.

Október végén pedig a szokásos bérelt apartmanunkba mentünk anyuval hárman Hévízre. Isteni késő ősszel a 29 fokos vízben a szabadban úszni néha misztikus ködben.

És ha már utazásoknál tartunk, akkor meg kell említeni 2 bécsi kirándulásunkat. Egyszer Péterékkel, egyszer a gyerekeinkkel, valamint Flórával és Ádámmal. Utóbbi meglehetősen jól sikerült, sok móka, kultúra (pl. Brueghel és Monet), és finom ételek. És temérdek szóviccek.

Mátétól: Mit eszik a kannibál osztrák? Bácsi szeletet.

Luca: Mit mond a polip, ha ki jön a tengerből? Semmit.

Azt hiszem ebben az évben Máté és Flóra jobban érzik magukat Glasgowban. Mátét az egyetem, Flórát a Master Pszichológiaképzés köti le. Flórának ez egy egy éves intenzív tanulást és gyakorlatot jelent. Mivel Máté játékprogram készítést tanul, az alap, hogy ki is kell próbálni a játékokat. Érdekes, amikor Máté ott, én meg itt játszunk páros játékot együtt az Internet segítségével.

Luca elkészítette új animációs rövidfilmjét, a Lidérc urat. Várjuk, hogy valamelyik fesztiválra bejusson. Tényleg érzékelhető, hogy évről évre egyre jobb, izgalmas filmeket készít.

Év végén Máténak korábban kellett hazajönnie Glasgowból, mert nagyon kezdett fájni a foga. Itthon aztán fogtömés, idegölés és műtét következett.

Szomorú dolog is történt velünk. Anna májusi műtétig Laci bácsi (Anna apja) velünk lakott, utána visszament a sógoromékhoz. Aztán augusztusban egyszer rosszabbul lett, de megerősödött, majd októberben elájult, s hiába a gyors kórházi segítség, a szívén már nem tudtak segíteni. Októberben, egy nagyon szép, megható hajós temetésen vettünk tőle búcsút. Anna nagyon szép beszédet tartott. Csodáltam a tartását.