2017.02 - 20 év

1997-ben, 20 éve költöztünk Pilisszántóra.

38 éves voltam. Pontosan emlékszem az évszámra. Az új szomszéddal beszélgettem, mondta, hogy 38 éve él Pilisszántón. Erre gyorsan reagáltam, hogy én is szeretnék 38 évet élni itt, mert akkor még annyit élek itt, mint amennyit eddig éltem. Aztán 20 lett a 38-ból.

Ez a telek egy pipacsmező volt, derék magas rét. Nem volt szinte semmi, csak egy pici ház. A víz lent, a villanydrótot egy kidőlni látszó pózna tartotta. Aztán kezdtünk álmodozni. Én rajzoltam tervet, majd készítettem 3D makettot. Nem számítógépen, akkor ez ismeretlen volt, hanem fizikai valóságában pálcikákból, papírokból.

A ház 1 év alatt elkészült. Tele voltunk kétségekkel: tudjuk finanszírozni? meg tudjuk csinálni? jobb lesz, mint a Máglya köz?

Anna attól félt, hogy beleugrottunk valamibe, aztán rosszabb helyzetbe kerülünk. Feladtuk az urbánus létet.

Aztán a ház körül is megálmodtuk a nagy hintát, lett veteményes, boros pince, fúrt kút, focipálya, gyümölcsös. Aztán megvettük a szomszéd telkét. s lett nyári konyha, medence, petang pálya. Sokat kirándultunk, madarásztunk, vagy csak főzőcskéztünk. Lett kutyánk, macskánk, békánk, kígyónk, sün a kertben, ugró egér a házban.

A pipacsmezőből birtok lett, ránk szabott, nekünk épített birtok. Rengeteg energiával paradicsomi helyet varázsoltunk.

S ma ott hagytam, utoljára mentem oda. Eladtunk. Ott hagytam Pilisszántót, s vele egy kis részemet is. Mert a sok általam készített, kialakított, megcsinált dolgokban benne voltam én is, amit a távozásomkor ott hagytam. Ott hagytam apám keze nyomát, nagybátyám munkáját. Micit, Maci emlékét, a macskákat.

De ez volt a Máglya közben is, az előző lakásunkban is. Minden eddigi lakásunkban házunkban csak a keretek voltak adottak, a többit mi tettük bele nagy szabadságfokkal.

A Máglya közben egy adott padlástérből kellett élhető, izgalmas teret kialakítanunk.

Pilisszántón a pipacsmezőből kellett mindent megálmodni.

A mostani Rózsa utcában sem fix, előre gyártott lakásba költözünk, hanem mi magunk is benne vagyunk. És bízom benne, ahogy eddig is, itt is izgalmas élhető teret alakítunk ki magunknak.

Miért kellenek a váltások? Vágyak és szükségességek diktálnak. A Máglya közből a természeti utáni vágyódás hajtott Pilisszántóra, Pilisszántóról már a kényszer. Sok lett a 2500 nm. Egyre több kínlódást jelentett a munka. Ami korábban öröm volt, az fájdalommá vált. Már nem azt éreztem, hogy bármit megtudok tenni, a  hegyet elgörgetem a helyéről, és a jóból még jobbat csinálok, hanem minden fájdalmassá vált. Már nem azt éreztem, hogy a telek van értem, hanem én vagyok a telekért.

Fontos a változóképesség. Ha ez nincs, akkor már nem vagyunk. Változnak a szempontok, a prioritások. Ott hagytam Pilisszántón egy részemet, amit itt újraépítek magamnak a Rózsa utcában.